2010. március 23., kedd

***


A Heath Legder portré - 2.rész
 

Legutolsó, nemrég moziba került filmjének nézése közben ötlött fel bennem a gondolat, miszerint háromrészes cikksorozattal emlékezek meg a tragikus hirtelenséggel elhunyt színész életéről, filmjeiről és az űrről, amelyet idő előtti halálával milliók szíveben hagyott...

Emmerich történelmi filmjével az egész világ megismerte az akkor 21 éves Heath-et. A 2000-es évtől kezdve sorra jöttek a felkérések, az ausztrál színész azonban jól átfontolva bólintott rá egy-egy szerepre. A 2001-es Lovagregény egész kellemes kis film volt, Ledger ezúttal inkább szépfiús formáját villogtatva lányok ezreinek szívét dobogtatta meg. Még ugyanabban az évben elvállalt egy rövid, de annál fontosabb szerepet a Szörnyek keringője című drámában, amelyben a kiváló főszereplők mellett (Halle Berry, Billy Bob Thornton) nem elhalványulva előrevetítette későbbi, még inkább emlékezetes alakításait. A Ned Kelly című film forgatásán összemelegedett a csaknem tíz évvel idősebb Naomi Watts-al, akivel egészen 2004-ig együtt volt. 

Mikor érezted magad utoljára igazán boldognak és beteljesültnek?
Ma, reggeli után.
Miért?
Mert tojást ettem és kávét ittam.
Ilyen kis örömök is boldoggá tudnak tenni?
Teljes mértékben. Azt hiszem szomorú lennék, ha ez nem így lenne.
Részlet a színész utolsó interjújából.

A 2005-ös év minden szempontból meghozta az elismerést az ausztrál színésznek. Terry Gilliam  agymenése  (Grimm) után a történelem leghíresebb szívtipróját is eljátszotta (Casanova) , de az igazi áttörést Ang Lee kényes témát boncolgató filmje jelentette. A Brokeback Mountain - Túl a barátságon-ban Ennis Del Mar-t alakította feledhetetlenül, amiért az akadémia 2006-ban a legjobb színész kategóriájában oscar-díjra jelölte, mindemellett pedig a forgatáson megismerkedett Michelle Williams-szel, későbbi feleségével, akitől  még 2005-ben kislánya is született. Bár abban az esztendőben még nem kapta meg a filmvilág legjelentősebb elismerését, de alakítását felidézve egy leendő színészóriás ígéretének szele csapta meg orrunkat.


Ennis búcsúja Jack-től a Túl a barátságon-ban


Polczer Máté

2010. március 15., hétfő

critic33

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
(The Imaginarium of Doctor Parnassus, 2009)
kétpólusú képzeletvilág

Talán kár kihangsúlyoznom miért is olyan fontos számomra ez a film. Heath Ledger-t életében is remek színésznek tartottam, kár, hogy a szakma és a nézők nagy részre, csak tragikus halála után jött rá arra, hogy micsoda tehetséget vesztettünk el. Utolsó filmje kapcsán jutott eszembe, hogy cikksorozatot indítsak a színész emlékére.
Maga a film rendkívül összetett, alapvető értékei jóval a felszín alatt keresendők, jómagam is képtelen voltam elsőre felfogni a legjavát, sőt be kell vallanom másodjára is vannak fehér foltok, de úgy érzem annyit már sikerült megértenem, amiből egy korrekt véleményt tudnék a film köré fabrikálni. A halhatatlan Doctor Parnassus egy utazó színházi társulat keretében kínál betekintési lehetőséget a bátor érdeklődők képzeletvilágába, miközben az ördöggel kötött alkuja értelmében hamarosan saját lányáról kell lemondani a lány közelgő 16. születésnapja alkalmából. Eközben találnak rá a rejtélyes múltú Tony-ra, aki jobb híján a különc társulathoz szegődik.
A burjánzó képzeletvilág minden igény kielégítő vászonra álmodását talán már lehetővé teszi a technika ilyen fokú fejlettsége, de azt hiszem elég, ha különc rendezőnk, Terry Gilliam is így gondolta, hisz véleményem szerint ő találta el legjobban ezt a sosem volt mégis örökké létező valóságot, amely személyenként oly változó lehet, akár az ujjlenyomat. Azonban "csupán" a lenyűgöző látványvilág nem elegendő a mélyebb élményt keresőknek, ezért jobb szeretem, ha inkább eszközként szolgál sem pedig  fő motívumként van jelen. (Az Avatar mégsem sorolnám ebbe az utóbbi kategóriába.) A háttérben elég súlyos dolgok húzódnak.

 Parnassus és az örök kísértés megtestesítője: Az Ördög (Mr Nick)

Az én meglátásom szerint a film alapvetően a választásokról szól. A még halandó, az örök történetet olvasó Parnassus az ördöggel való első találkozása során bebizonyosodott, a választás a sok bonyolult köztes megoldás helyett csupán kettőn áll. Ő azonban ezt képtelen elfogadni, így egy kétes fogadás révén örök életet nyer el "ördögi" cimborájától, hogy ha mással nem, hát az idő múlásával rájöjjön a rendkívül triviális igazságra. A két pólus, amiről eddig beszéltem leegyszerűsítve nem más: Sötét - Világos, Ördög - Isten, és Mennyország - Pokol. Mindenhol ezekbe az ellentétekbe ütközünk, és naponta szembesülünk a velük már annyira hétköznapi dolgok között is, hogy észre sem vesszük. Ezen dolgok ismeretében azonban gyakorlatilag lehetetlen teljesen az egyik oldal mellett dönteni, mert annyi választás közül képtelenség mindig a "helyes"-t megtalálni. Parnassus ezt nem képes megérteni és varázstükrével lehetőséget kínál arra, hogy mindenki megtalálja a saját képzeletvilágában azt, amely a megvilágosodást rejti magában.

Hiába a második esély, Tony nem él a tálcán kínált lehetőséggel

Parnassus tökéletes ellentéte, a később melléjük szegődő Tony, aki sötét múltja ellenére tökéletes lehetőséget kap arra, hogy ő maga is megváltozzon és egy sokkal járhatóbb utat választva kiegyensúlyozottabban lavírozzon a két pólus között. Azonban, hiába a felkínált lehetőség, a képzeletvilág birodalmában mi magunk is szembesülünk Tony "arcai"-val, amelyek groteszk módon épp a több színész játékával alkotnak tökéletes egészt. A záró képsorok előtt Tony meghozza végső döntését, amely egyben önmaga vesztét is okozza. Ezzel bebizonyosodik, hogy vannak, akik képtelen meglátni az igazságot, képtelenek megváltozni, számukra a sötét oldal túl édes ahhoz, hogy egyszer is ellen lehessen állni a csábításának. Ezzel ellentétben Parnassus sok kín, szenvedés és gyötrelem után rájön, az előbb igen hosszan ecsetelt - számára - szörnyű igazságra, még akkor is, ha számára ez jó ezer évbe is került. A záró képsor pedig zseniális. Parnassus utazó színházát lecserélve (tökéletes bizonyítéka a változásának) bábokkal szórakoztatja a járókelőket, a háttérben feltűnő Mr. Nick-re pedig féloldalas mosoly villantva jelzi, hogy elfogadta a megkísértések örök jelenlétét.
A főszereplők zseniálisak, Chritopher Plummer (Parnassus), Tom Waits (Mr. Nick), Heath Ledger (Tony) mind-mind csak hozzátesznek a film minőségéhez, a három beugró színész közül pedig számomra Johnny Depp az, aki a legélethűbben tudta elhunyt kollégáját helyettesíteni. Káprázatos film, egyszerű, de hihetetlenül nehéz kérdésekről és egy kiváló színész szívszorító búcsújával.

95%

Polczer Máté 

Kapcsolódó linkek:
- filmkatalogus
- imdb

2010. március 11., csütörtök

critic32

Viharsziget
(Shutter Island, 2010)
paranoia


Dennis Lehane regénye Martin Scorsese-t ihlette meg, a korosodó mester pedig ezúttal is remekművet alkotott. A film helyszíne egy, a külvilágtól elzárt sziget, ami a legkezelhetetlenebb mentálisan bomlott gyilkosok börtöne. Ide érkezik meg két rendőr, hogy fényt derítsenek egy páciens hollétére, aki rejtélyes körülmények között az előző éjszaka köddévált cellájában. A nyomozás azonban nem várt fordulatokat vesz, és alapjaiban kérdőjeleződik meg az események során. Többet nem árulhatok el a sztoriról, az utolsó mondat már így is erőteljesen villogtatja a képzeletbeli Spoiler alert villogót. A világtól elzárt helyszín a film alaphangulatát döntően befolyásolva súlyosan klausztrofób hatást idéz elő, és a sziget egyben modellként is szolgál a mélyebb rétegekben végbemenő súlyos folyamatok lejátszódásában. A főszereplő, Teddy Daniels nyomozó(DiCaprio) fejében ugyanolyan káosz uralkodik, ami az általunk látott képeken is, és ember legyen a talpán, aki racionális értelmet tud kerekíteni az események köré  a (majdnem) mindennek értelmet adó befejezés előtt. Az emlékezés, valamint az álom jelenetek az elképesztően erős operatőri munkának (a náci katonák lemészárlásának ábrázolása valóságos bravúr)köszönhetően segítenek a történtek megértésében és egy kissé közelebb visznek a darabonként összeálló kép összerakásában is.

 A főszereplő, Teddy szembesül a saját démonaival is

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy forradalmi fordulatokra ne számítson senki sem, hisz aki látott már valamirevaló thrillert, azt sokkoló meglepetés nem fogja érni. Itt inkább a levezénylés stílusában rejlik a tökéletesség, ugyanis lehetett volna az előbb említett okok ismeretében egy középszerű, sőt megkockáztatom, hogy unalmas próbálkozás is. Számomra a rendezés mellett a film legerősebb eleme a fojtogató hangulat, amely közvetve kapcsolódik természetesen a rendezéshez, így nem is kellene külön említenem a kettőt, de mégis szükségét érzem a kiemelésnek. A zord sziklák, az állandóan háborgó végtelen óceán, a tomboló időjárás, a bomlott, sötét titkokat hordozó elmék és az állandóan levegőben lévő feszültség olyan egyveleget alkot, amelynek kémhatása káros mellékhatással lehet a gyengébb idegzetűek számára. A paranoia hús-vér megelevenedését talán más nem is lenne képes ilyen fokon bemutatni, ahogy az Leonardo DiCaprio-tól tapasztaltam. Nem véletlen, hogy az élő rendezőlegenda, Scorsese minden egyes filmjébe főszerepet kap a színész, és a Titanic-os múltját megcáfolva a legösszetettebb karaktereket is olyan fordulatszámmal ábrázolja, amelybe a legtöbb kolléga foga jócskán beletörne. A mellékszereplőkről sem tudok rossz szót ejteni, de ez leginkább Scorsese, Lehane és DiCaprio filmje. A Viharsziget tűéles, remek munka, és a direktor javára megjegyzem, levezényelhette volna szép lassan, öregurasan, úgy hogy a tartalmon sem lett volna lényegi különbség észlelhető, de agg korát meghazudtolva a jelen elvárásoknak tökéletesen megfelelve a gyors tempóval is káoszt idéz elő, amely jótékony hatással van az néző félrevezetésében. A valóság és az álom keveredésével létrejött, majdhogynem groteszk egyveleg pontosan azt ábrázolja, ami a főhős elméjében játszódik és véleményem szerint ez az oka annak, hogy tökéleteshez közelítő végeredmény született az ismert összetevők ellenére is.


90%

Polczer Máté


Kapcsolódó linkek:
- filmkatalogus
- imdb
 

2010. március 8., hétfő

díjak

Oscar 2010

A vörös szőnyeg kimerítő bemutatása után jó szokás szerint legelőször az egyik fő kategória díját osztották ki. Jól időzítve elsőként talán az átadó legegyértelműbb győzelme került terítékre. Christoph Waltz zsidóvadászként nyújtott pazar teljesítményét honorált szobrocskával az akadémia méghozzá teljesen megérdemelten, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában. Sajnos, mint utólag kiderült a tavalyi év legjobb filmjének, a Becstelen Brigantyknak ez volt az első és az utolsó díja is az átadón. Ami tavaly a Gettó milliomos, az idén A bombák földjén. A háborús film A legjobb hangkeverés, A legjobb hangvágás, A legjobb forgatókönyv, valamint A legjobb film kategóriájában is győzedelmeskedett. Kathryn Bigalow pedig a filmtörténelem első női rendezőjeként exférje James Cameron elől halászta el a legjobb rendező díját. Az Avatar három technikai díjat (Látványrendezés, Fényképezés, Vizuál effekt) nyert csupán. A legjobb animációs film díját idén is a Pixar vitte haza, ezúttal a Fel című alkotásukkal, ami egyben, meglepetésre a Legjobb zene kategóriájában is elvitte a pálmát. A Precious-é lett a Legjobb adaptált forgatókönyv, valamint, ahogy az várható volt Mo'Nique nyerte a Legjobb női mellékszereplő Oscar-ját is. Az idegen nyelvű filmek között többen a Fehér szalag sikerére számítottak, de meglepetésre az argentin El secreto de sus ojos című produkció került ki győztesen. A legjobb betétdal a Crazy Heart-ból a "The Weary kind" című szám volt. A legjobb férfi főszereplő a sejtéseket beigazolva Jeff Bridges lett, szintén a Crazy Heartból. Legjobb női főszereplőként pedig ezúttal Sandra Bullock (A szív bajnokai) halászta el Meryl Streep orra elől az aktuális díjat
A két házigazda, Steve Martin és Alec Baldwin szórakoztatóan vezényelték le a műsort. A legemlékezetesebbnek talán a két házigazda által játszott Paranormal Activity jelenet, valamint a Navi-ként is bizonyító Ben Stiller díjadása bizonyult.
Mindent összevetve a 2010-es Oscar-átadó nagyobb meglepetés nélkül ért véget...

A 2010-es Oscar átadó nagy nyertese: A bombák földjén

Polczer Máté

2010. március 6., szombat

közvéleménykutatás2



Oscar 2010: A legjobb film


Az egy hónappal ezelőtt az Oscar átadó jelöltjeinek kihirdetése után írtam ki a legjobb filmre vonatkozó közvéleménykutatásomat, amelyre ezúttal is jópár szavazat érkezett. A voksok terén is abszolút érzékelhető volt, hogy a tavalyi esztendő két legnépszerűbb filmje, Tarantino Brigantyk-ja, valamint Cameron Avatar-ja volt. A szavazást utóbbi nyerte 12 vokssal, eggyel megelőzve a riválist. Az átadó sajnálatossága, hogy a jelölt filmek nagy része általában csak a díjazás után jut el a hazai mozikba, így sokaknak valószínűleg nem volt ismerős a többi alkotás. A harmadik helyen a Fel című animációs mozi állt 2 szavazattal. Továbbá egy-egy szavazaton osztozott a Bombák földjén, a Blind Side ( A szív bajnokai), az Egek Ura valamint a District 9. Sokakkal ellentétben én nem kifogásolnám az Avatar győzelmét, hisz az igazi nagybetűs moziélmény ehhez a filmhez kapcsolható, annak ellenére is, hogy kritikailag nálam a Becstelen Brigantyk volt 2009 legjobbja. Az átadóra március hetedikén kerül sor, a hírek szerint az Avatar és a Bombák földjén című filmek közül kerül ki a győztes. Köszönöm a szavazatokat.

A szavazás győztese: Avatar

Polczer Máté

2010. március 5., péntek

critic31

[Rec] 2
valami bűzlik

spanyol horror, 2009 ( filmkatalogus, imdb )
Úgy döntöttem ezentúl mellőzöm a csupán helyet foglaló, felesleges adatokat a mellékelt linkekre rákattintva ugyanis minden érdeklődő kellően felvértezheti magát tudás terén teszemazt a szereplőkkel, a hosszal, vagy akár a nemzetiséggel kapcsolatos információkkal.
2007-ben egy remek kis horror érkezett Spanyolországból, amely nemcsak minőségében, hanem bevételek terén is babérokat aratott. A napjainkban újra reneszánszukat "élő" zombifilmek talán legjobbja volt a [Rec] első része. A kézikamerás ábrázolás kétségtelenül a legerősebb eleme volt a produkciónak. Az elején meglehetősen lassan csordogáló eseményeket szép sorban felváltották az őrület különböző szakaszai, hogy a végén még az erősebb idegzetű nézők is frászt kapva "nyugtázzák" a látottakat. Sikerét talán bizonyítja, hogy alig egy évvel később az amcsi változata is elkészült a filmnek Karantén címmel, de természetesen közel sem ugyanolyan minőségben.
A folytatásra két évet kellett várni, de sajnos így utólag én úgy érzem talán még jobb is lett volna, ha a történet az első rész folytatásra nyitott vége ellenére be is fejeződik. A második részről sok pozitívumot nem tudok elmondani. Leginkább az előzményben oly hatékonyan működő effekteket használja és ezek ismeretében már csak fejcsóválva vettem tudomásul, hogy itt ez már egyáltalán nem elég ahhoz, hogy jó filmet lássunk. A sztori vallási alapszálát teljes mértékben idegennek érzem az első rész ismeretében és szerintem még a zombik is besértődnének, ha megtudnák, hogy létüket a sátánnak köszönhetik elsősorban. 

A film, talán, hogy minél eredetibbnek tűnjön, szakadozik, olykor-olykor pedig még az adás is megszűnik. Ilyenre is volt példa az első részben, természetesen, de míg ott sikerült elérni a közvetlen célt, jelen esetben inkább idegesítő és izzadtságszagú megoldásnak tűnik, hiszen nem csak egy-két alkalomról van szó. A befejezést pedig hatásvadásznak érzem, ami egy ilyen kamerás módszer esetén meglehetősen furának hangozhat, de azt hiszem, aki ismeri az első részt az érti mire gondoltam. Nekem a Rec 2-t nézve egy dolog jutott eszembe, ami magát a film létét is megkérdőjelezi: Kár mindenre magyarázatot keresni, sokkal jobb a sötétben botorkálva a fantáziánkra bízni a dolgokat, mert ellenkező esetben lehetséges, hogy a valóság hasonló csalódásokat eredményez.

50%

Polczer Máté