2010. május 29., szombat

nyár...

2010 nyarának 5 legjobban várt filmje:

Lassan belépünk a forró napsütéses napokkal telített nyárba, ahol a véget nem érő bulizások között jól esik néha a légkondícionált mozitermekben eltölteni pár kellemes órát. Természetesen ezt tudják a stúdiók is, ezért erre a három hónapra (igazából már a május is ideszámít, de én most a naptári nyár szerint válogattam) időzítik a sikergyanúsnak ítélt produkciókat. Mivel a magyar premierek pontosan még nincsenek meghatározva, ezért az amerikai időpontokat veszem figyelembe. Lássuk, mely öt film ígérkezik idén nyáron a legjobbnak: A plakátok alá kattintva a szinkronos/feliratos előzetesek is megtekinthetők... (a hozzászólásokban, pedig kíváncsian várom, az olvasók listáit...)

5. Az utolsó léghajlító (The Last Airbender): M. Night Shyamalan rendező talán utolsó alkalommal bizonyíthatja, hogy bő tíz évvel ezelőtt a Hatodik érzék című filmje kapcsán méltán lett tehetséges rendezőnek kikiáltva, de utóbbi alkotásai sajnos nem jó előjellel kecsegtetnek(Lány a vízben, Az esemény). A film 3D-s háttértámogatással kerül majd a vásznakra, de sajnálatos módon csak utólagos átkonvertálással. Kissé kellemetlen érzésekkel vegyített várakozással tekintek Shyamalan legújabb művére:
magyar premier: június 29.

4. Ragadozók (Predators): A kultikus filmsorozat, amelynek azóta több feldolgozása is mozikba került végre folytatódik. Mi, magyarok pedig büszkék lehetünk, hisz rendezői székbe, a Kontroll-al befutó Antal Nimród került. Ezen tény tudatában természetesen szorítok a világsztárokkal forgató direktornak, és egy izgalmas, látványos film reményében került a Predators listám negyedik helyére.
magyar premier: augusztus 19

3. The Expendables: A magyar címmel még nem rendelkező produkció elsősorban nem mindennapi szereplőgárdájának köszönheti előkelő helyezést. Sylvester Stallone, Jet Li, Jason Statham, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Dolph Lundgren, Mickey Rourke. Ezen lista olvasása valószínűleg több B-filmes rajongónál is orgazmussal felérő ígéretet hordoz, hisz tagjai egyenként is legyőzhetetlenek, ezúttal pedig váll-vállnak vetve zsoldosokként szállnak harcba Stallone rendezésében.
amerikai premier: augusztus 13.

2. Toy Story 3: Tizenkét évvel a második rész után a hibázni képtelen Pixar, animációs filmekre szakosodott stúdiója elérkezettnek látta az időt kedvenc játékfiguráink legújabb kalandjának megfilmesítésére. Mi pedig egy tízéves lelkesedésével vetjük be magunkat a vásznak elé, ahol ezúttal három dimenziós térhatással kelnek szó szerint életre az időközben felcseperedő Andy játékai.
magyar premier: június 17.

1. Eredet (Inception): Christopher Nolan legutóbb a Sötét Lovaggal hatalmas kritikai és anyagi sikert aratott. Természetesen ezután azt forgatott, amit akart. Ő pedig egy régóta dédelgetett tervét vitte filmre, amelyről nagyon ügyes marketinghadjárat mellett szinte semmit sem tudtunk sokáig. Azonban a nemrég kiadott előzetesből kiderült, hogy Nolan ezúttal az elme sötét és veszélyes birodalmába kalauzolja nézőit. Az Eredet nemcsak a nyár, hanem az egész esztendő egyik legjobban várt project-je.
magyar premier: július 22.

Polczer Máté

2010. május 24., hétfő

critic37

Éli könyve
(2010, Book of Eli)
Éli evangéliuma



Megfáradt, pislákoló életek menetelnek, hogy értelmet adjanak létezésüknek, miközben körülveszi őket a szürkeség különböző színárnyalataiba öltözött porba hulló világ. Ezzel a leegyszerűsített mondattal foglalnám össze tömören Az út című remekművet, amelyet nemrég mutattak be a mozik és amelyet jelen filmünkkel való párhuzama miatt kötelezőnek éreztem megemlíteni.
A nagy világégésnek ezúttal sem voltunk szemtanúi, elfogadtuk annak lezajlását, hisz ezúttal sem azon van a hangsúly. A címből talán már lehet sejteni, hogy ezúttal egy könyv áll a középpontban. Na, de mit tartalmazhat ez a könyv, hogy ennyire fontossá vált egy ilyen írástudatlanokkal és civilizálatlan barbároktól hemzsegő korban. A megváltást, természetesen, amelynek tárgyiasult formáját Bibliának hívják jobb helyeken. A Biblia Isten szavait tartalmazza, egy felsőbb hatalomtól származik, és e szavakat hallva a tudatlanok - ahogy az már egyszer megtörtént a régmúltban - elámulva sorakoznak fel a közvetítők előtt.

No merre menjek?
A történetbe nem szeretnék belemenni, aki nem ismeri a mellékelt linkeknél megtalálja. Az Éli könyve egy korrekt akciófilm lett, sajnos azonban a lehetőségek ismeretében ez számomra egy kissé kevés. A kiválóan megteremtett vizuális atmoszféra és az egész pofásra sikeredett akciójelenetek között meglehetősen idegenül hat az a vallási maszlag amit beleerőltettek a filmbe. Továbbá a lezajlott világégés úgy látszik kedvezően befolyásolta a napszemüvegbizniszt, hisz divatos, vadiúj modellek sokaságával volt szerencsém találkozni, amelyek természetesen szuperkúl megjelenést biztosítanak még a barbár szőrös vadállatoknak is. A hit ereje meglepetésre e kies korban különböző harcművészeti stílusok birtoklásával is jár, különösképpen ha elárulom Éli tiszteletes oly gyorsan forgatja kezét lábát, hogy szemmel követni is fárasztó, de természetfeletti képessége  sajna kimerül abban a filmekben meglehetősen gyakori jelenségben, hogy túléli azt, amelyet normál ember sosem lenne képes. Negatív kritikának ennyi elég is lesz, ha pozitívumot kellene említenem a korábban felsoroltak mellett, talán még ide iktatnám Gary Oldmant, akit örömmel üdvözlök újra ellenségként, valamint vizuális szempontból Mila Kunis talán még a kiváló látványvilág ellenére is feltűnő jelenség, így alakítását azt hiszem nem sok ember fogja kritizálni. A vége pedig egy egész pofás csattanót is tartalmaz, amit vétek lenne itt ellőni.
A bevezetőben megemlített párhuzam a film minőségében sajnos távolról sem áll fenn, hisz Az út esetében jóval súlyosabb és sokkal gondolkodtatóbb élményekkel gazdagodtam, míg itt a tökös akciójelenetek és az esztétikai látványosságok korántsem lesznek olyan maradandóak, hogy hónapok múlva is gond nélkül felidézzem őket. Nem lett rossz film az Éli könyve, egyszer szórakoztató volt, de kizártnak tartom, hogy valaha újra előveszem...
65 %

Polczer Máté

Kapcsolódó linkek:
-imdb
-filmkatalogus

2010. május 14., péntek

critic36

Alíz csodaországban
(2010, Alice in Wonderland)
nem olyan mély az az üreg...


Na igen, ezt a történet Tim Burton-ért kiáltott. Nem csoda, hogy a szürrális világokban otthonosan mozgó direktor és a kiváló alapanyagnak ígérkező sztori végre egymásra találtak. Előzetesen jósolható volt, hogy kettejük kapcsolatából egy mindent igényt kielégítően lenyűgöző, és egyben elgondolkodtató darab is születhet. Ám elvárásaim és a valóság több ponton is messze elkerülték egymást, ami többek között annak is köszönhető, hogy a sajátos "mesélőkével" rendelkező Burton engedve a nyomásnak, rendkívül látványos, családbarát és ezzel egyenes arányban sajnos minden mélységet mellőző mesét forgatott Lewis Carroll regényéből.
Persze ettől függetlenül elég szórakoztató karakterek és minden igényt kielégítő látványvilág fogadott, ez pedig tökéletes helyszíne a szürrealitás ingoványos talajára tévedt Alíznak, és az elborultabbnál elborultabb karaktereknek. De hiába a sok őrült arc, a történet nagyon is hagyományos, és ha levonjuk belőle az imént említett pozitív tényezőket, akkor egy csupasz és meglehetősen száraz egyveleget kapunk. Leginkább azt sajnálom, hogy a családbarát szemlélet lehetetlenné tette azt a lehetőséget amelyet a sztori kimondatlanul is magában rejt(ett), hisz egy sötétebb szemléletmódban nagyobb értelmet nyert volna a szürreális látványvilág, és az elborult karakterek tömkelege is. A Disney viszont nem kockáztatott, és bolond is lett volna, hisz a film többek között a 3D-s háttértámogatásnak köszönhetően  hatalmas kasszasiker lett, így azt hiszem moroghatok tovább egymagamban, én is ugyanígy csináltam volna a helyükben.

a látvány remek, de a tartalom kissé szegényes

Már hozzászoktunk, ha Burton rendez, hozza az asszonyt, Helena Bonham Cartert, és országos cimboráját Johnny Deppet is. Kettejük közül én leginkább a Vörös királynőt alakító színésznőt találtam emlékezetesebbnek, míg a Bolond Kalapos szerepét magára öltő Depp semmi különöset (ismerve a színész kvalitásait) nem tesz hozzá a filmhez, sőt sokszor teljesen indokolatlan a jelenléte, és sajnos ez talán azért is érezhető, mert a regényben sokkal kisebb szerepe volt a Kalaposnak. Ugye a ripacs alakításokat (bár lehet, hogy nem  a ripacs az ideillő szó) nincs értelme negatívaként felhozni, hisz ebben a környezetben ez a leginkább odaillő jellem, de Hathaway Fehér királynője még ezen tény tudatában is tenyérviszkető érzéseket keltett bennem, ami könnyen elképzelhetően nagyon is szándékosan volt előidézve.
Összességében véve, csak az előzetesen elvártakhoz képest okozott csalódást Carrol és Burton kollaborációja, ha nem támasztok ekkora igényeket könnyen lehet, hogy egész kellemes élmény lett volna az Alíz csodaországban, így azonban a vége felé már megjelentek az érdektelenséggel járó egyre gyakoribb ásítások. Azonban korántsem annyira rossz film, mint amire a kritikámból lehet következtetni, csupán a számomra negatív tényezőket nagyítottam fel és inkább azokat vettem górcső alá, sajnos a pozitívumok hátrányára. Számomra csalódást okozott, de egyszer mindenképp érdemes nekifutni..

60%

Polczer Máté

Kapcsolódó linkek: