Eredet
(2010, Inception)
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"
James Cameron segítségével bejárhattuk Pandora minden képzeletet felülmúló, mesés tájait, Christopher Nolan idén nyáron pedig az álmok, rögös útvesztőkkel tarkított - bizonyos szempontból - jóval érdekesebb világába enged betekintést, szerencsére mellőzve a térhatás illúzióját keltő manapság igen könnyen kísértésbe hozó 3D-s technológiát.
A rendező utóbbi filmjével (A sötét lovag) olyan kritikai és anyagi sikereket ért el, hogy ezek után szabad kezet kapva filmet készíthetett tíz éve kidolgozás alatt álló saját forgatókönyvéből, ami saját bevallása szerint olyan, mintha Freud és Fleming közös irománya lenne. Egy ilyen kijelentés, és a tavaly nyáron kijött rejtélyes előzetes után a fél világ tűkön ült. Aztán nagy nehezen elérkezett a premier.
Nagy kihívás az álmok világáról filmet forgatni, hisz ahány ember, annyiféle változata létezik, szűk keretek közé szabni így meglehetősen nagy kockázatokkal lehet csak. Az elképesztően összetett történések hátterében egy meglehetősen egyszerű tevékenység húzódik (ipari kémkedés, illetve most pont a fordítottja), amely csupán elindítója a mozgalmasabb eseményeknek. Kíváncsi vagyok hányan ébredtek rá álmodás közben arra, hogy álmodnak, és hányan éltek azzal a fantasztikus lehetőséggel, hogy kényükre-kedvükre alakíthatják ezt a mesés, sokszor hátborzongató birodalmat. A lehetőségek korlátlansága megrészegítő, sőt egyenesen ijesztő tud lenni. Egy mesterségesen felépített birodalomba teszünk az Eredettel jó két és fél órás túrát, és Nolan nem csak főhőseinek fejébe, hanem a nézőkébe is gondolatok csíráját ülteti el, amelyek jóval a film befejezte után is nőnek nődögélnek, mígnem mindenki maga levonhatja a konzekvenciákat és felmérheti ő maga vajon, hogy alakítaná ki saját világát. Elképesztő kreativitással találkozunk a vásznon, amelyet sajnos nehezen lehetne feszegetni, sőt elemezni anélkül, hogy bizonyos részleteket felfednénk a filmből.
Elképesztő harc a változó gravitációban
A látvány természetesen minden képzeletet felülmúl, de ebben nincs is semmi rendkívüli, hisz maga a téma megköveteli mindezt, mégis nem győztem befogadni az összehajtogatott metropolisz, a forgó folyosón történő -előzetesekből ismert- küzdelem, az omló sziklapart, és az összes többi eddig még példanélküli jelenetet erőteljes és meghökkentő látványát. A közvetítőkről is muszáj pár szót elejteni. A főszerepben a Dom Cobb-ot alakító Leonardo DiCaprio természetesen ezúttal is zseniális, a szerep mintha rá lenne írva, nehéz elmenni amellett, hogy egy ilyen, Titanic-os korszakát régen kinövő, kiváló színész eddig sajnos nem tudhat magának aranyszobrot. Dom Cobb karakteréről annyi érdekesség, hogy Nolan első, nálunk nem forgalmazott, egyébként kiváló filmjében, a Following-ban, is ez a neve a főhősnek. A csodálatos Marion Cotillard már rendelkezik aranyszoborral a Piaf című filmjéért, amelyre számos utalás is található a filmben, hisz az felébredést jelző zene a világháború korában népszerű sanzonénekes Edith Piatf előadásában hangzik fel. Élmény látni a színésznő minden egyes arcmozdulatát, gesztusát, hisz őszinte minden egyes pillanata.
Az összetett események pillanatok alatt rabul ejtenek...
A többi szereplőt sem érheti panasz, de kettőjüket külön ki kellett emelnem. A zene a Sötét lovaghoz hasonlóan sötét, és remekül passzol a jelenetekhez, de nem is meglepő ez, ha napjain legismertebb zeneszerzője, az Oscar-díjas Hans Zimmer áll a háttérben. A rendezésbe, és forgatókönyvbe nemigen lehet belekötni, hosszú évek kidolgozott munkáját a megszerzett rutinnal párosítva ütős koktélt kaptunk.
A mindössze negyven éves(!) Christopher Nolan kitörölhetetlenül felírta nevét a csillagokra, a Memento-val berobbanó rendező feltámasztott poraiból egy filmtörténeti ikont (Batman) letéve az asztalra minden idők legösszetettebb képregényadaptációját (A sötét lovag), és most, mielőtt újra kijárna a Batmobillal, feledhetetlen kirándulást tett az álmok birodalmába, elültetve bennünk is gondolatok virágzó csiráit. Ennél többet egy filmtől pedig aligha remélhetünk...
100%
Kapcsolódó linkek:
-imdb
-filmkatalogus
Polczer Máté
