12.04.14.

Olvasójegy: Hóember

Egyre másra hallom a skandináv író nevét, aki csavaros sztorijaival még a krimikben bővelkedő kínálatba is hoz kevéske felfrissülést. Előjegyzés: katt; egy próbát megér, e-mail pár hete vár, hogy visszahozták lehet érte sorakozni.

Na sztori: nyitány, hangulatos minden egyéb, szadista, ötletes, karakteres, leköt, de: igazából egy jól levezetett nyomozásnál többet nem kínál. Hősünk, Harry Hole (ha jól tévedek a karakter köré hét könyvet szán az író, ebből pedig már öt vagy hat megjelent kis hazánkban is) alkesz, de páratlanul briliáns elmével megáldott kopó, ezt ne vitassuk el tőle, noha nemigen találkoztunk még gyengébb nyomozózsenivel. A kép felrajzolódik, a cselekmény innen onnan böngészget, többek között a múlt is előkerül, hogy képbe kerüljünk. Pár erős, kétértelmű mondaton, na meg a velős emberismeret cinikus ábrázolásán kívül a regény nagyjából elég ahhoz, hogy egy hosszabb műszak után ne a megasztár önjelölt táblahangú tehetségeinek, és az őket szórakoztatásra buzdító, hasonlóan igénytelen közszféra-képviselőkön rongáljuk tovább az ezernyi ingerrel tépázott ízlésvilágunkat.

A csavarok sejthetőek, értőbb olvasással akár le is leplezhetők; pár dolgot magam is kiszagoltam. További pozitívum, hogy az író több, egymástól független témában is feltűneően jólértesültnek mutatkozik, így több érdekes dologgal is kiegészül a fő szál. A sztori, sem a megvalósítás nem bontja meg a műfaji határokat, de a körítésben mutatkozik némi újdonság, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy az "előjegyzés" jogosultságát utólag hitelesen igazoljam.

Közbe pedig ért az örvendetes info: a sztoriból hamarosan maga Martin Scorsese (!!) készül filmet forgatni. Fincher után szabadon, én azért nem verem (még) a parkettát izgalmamban.

Értékelés: 6/10

~polczer máté

12.04.09.

A szégyentelen (Shame, 2011)

Amerikai filmdráma, 101 perc

Van olyan szint, ahová nem szívesen néz az ember. A filmet nem pozitív élmény nézni, az élvezetekhez semmi köze. A folyamatos kielégületlenség hályogként tapad a tudathoz, minden más egyéb örömforrást, pislákolást érzelmet elhalványítva és idővel teljesen megszüntetve. Végletekig kell lemezteleníteni egy karaktert ahhoz, hogy egy ilyen mély történet hitelesen átadhatóvá váljon, a korhatár, sem a bizottság, sem senki nem gátolhatja. Ritkák az olyan alkotások, amelyekből tisztán érződik, hogy igazából nem azért készülnek, hogy eredendő céljukat (lóvé) beteljesítsék, hanem valami olyanra hívják fel a figyelmet, olyanról értekezzenek, amiről kompromisszumokkal lehetetlen. Mikor a saját test zár el a szabadság elől, nincs egy önálló gondolat, tisztán más érzés. Mindig ott lebeg a tudathatáron egy láb, kebel, ujj, ajak arc nélkül. Folyamatos intenzív inger, és sodor egyre mélyebbre, egyre lejjebb, megállás pedig nincs, sem végső állomás. A szabadulás idővel pedig hiú ábrándként sem lebeg.

Fassbender szemén át látni a mély sötétjét

Brandon arcán nincs mosoly, ha arca talán utalna is rá, szemei sosem, folyamatosan pásztázva keresik a kielégülés különböző formáit. Egyre egyszerűbb, egyre szimplább módon, a küszöb minden lépés után alacsonyabb. Szégyen.

Mikor mintegy utolsó kapaszkodóként arcot próbál társítani az eszközhöz a kísérlet csúfos kudarcba fullad, a tiszta élvezethez szokott elme képtelen feldolgozni az idegen élményt és csődöt mond. Szégyen.

Brutális figyelemfelhívás zökkentheti ki csupán a sosem lankadó vágyat, apróbb felszínes figyelmeztetések helyett egy intenzívebb érzés, a félelem billenti ki a hályogos elmét. Szégyen.

Az utolsó éjszaka eseményei sugallják, hogy innen nincs kiút, a tudat képtelen kontrollálni az elhatalmasodott addikciót. A kényszerből cselekedő test hullámzása az arcra vetülve nem az élvezetről árulkodik. Elgyötört, fájdalmas arc, tekintet belülről a feneketlen mélyből, a segélykiáltás pedig elenyészik két felszínes aktus között. Szégyen.

Az utolsó lehetőség azonban a kórházi ágyra kötve az ágyról lelógó véres felkiáltójel formájában feltűnik akkora méretben, hogy az tisztán látszik a pokol legmélyebb bugyraiból is. Esély.

Egy vonzó láb, egy telt ajak és egy arc nélküli tekintet azonban képes elhalványítani Mindent. Üresség.

Minden kapcsolat felszínessé válik a függőség miatt

Hihetetlen testi-lelki lemeztelenedés kell ahhoz, hogy valaki képes legyen ilyen teljesítményt nyújtani. Teljes átalakulás, komplett beolvadás, egyben veszélyes is, hisz könnyen lehet, hogy kis darabot követel az egyénből. Innentől kezdve pedig lehet mentegetőzni az Akadémia konzervativizmusával, egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni ilyen teljesítményt. A probléma létező, a tüntető elfordulás pedig nagyon felszínes és hihetetlenül álszent.

A magyar forgalmazó botrányosan választott címet, de képtelen vagyok haragudni emiatt, hisz nagyon kockázatos ilyen kategóriájú filmet a magyar piacra dobni, ha egyszer a vernyákoló mókusokra tódul tömegszám az igénytelen közönség.

McQueen alkotása fájdalmas, kíméletlen, de hitelesen mesél az emberi tudat poklának egy lángoló kamrájáról, szereplői pedig lecsupaszított, tiszta játékkal tesznek átélhetővé egy létező problémát, ami felett jóval könnyebb szemet hunyni.

100%

~polczer máté