Parajelenségek 3. (Paranormal Activity 3, 2011)
A tavalyi dicstelen búcsúval végre nyugállományba vonult mindannyiunk kedvenc Jigsaw-ja, de a palettát új széria tölti ki, ami a brutális vérengzések helyett az ismeretlentől való félelem hangulatos hátborzongatására építkezve próbált teret hódítani, méghozzá meglehetősen nagy sikerrel.
Nem is palástolnám, férfiasan bevallom az első két rész bizony elég rendesen megtépázta az idegrendszeremet, és ennek tudatában nehezen tudnék elfogadható magyarázattal szolgálni a mostani mozis kitérő létjogosultságát illetően.
A történet szerint időben Katie és Kristi gyermekkorába tértünk vissza, amikor is kedvenc bumbus-unk építő karrierjét megkezdve még zöldfülű ijesztgetőként rátalált később igencsak kiteljesedő pályájára. Itt álljunk meg egy percre, némi ellentmondásszag érződik a levegőben. A horrorfolytatások többet kevesebbért alapelve garantálja, hogy pörgessenek egyet az iramon és legalább X%-al többször hozzanak idegfrászt a kedves mazochista közönségre. Időben azonban minusz-ba vagyunk, így felvetődik a kérdés, ha korábban ez a közkedvelt démon ilyen kreatív műveletekkel hozott szívbajt szereplőire (értsd: ránk), később miért vett vissza iramból, és állt le dedós társasjátékokat játszani a korábban már megismert idősebb karakterekkel. A közönség persze lehet nem a lisztezett lábnyomokra, és a többedszeri csillárzörgetésre kíváncsi ezúttal is. Ezek tudatában kockázatos, majdhogynem megoldhatatlan feladat úgy csavarni a sztorin, hogy az olcsó ijesztgetések ne hatásvadász megbélyegzéssel funkcionáljanak, hanem mint a tudatosan épített feszültségfaktort tágítva okosan, és kíméletlenül hatoljanak keresztül a vásznon, úgy ahogy azt az első két rész is sikeresen abszolválta.
Valaki/mi rosszban sántikál
Ezúttal nem sikerült kiegyensúlyozottan lépkedni ezen a szűk mezsgyén, a türelmesebb építkezés helyett ugyanis a már említett hatásvadász effekteket erőltetve az olcsóbb kategória felé taszítják a legújabb fejezetet. No persze lehet-e a hatásvadászat kiemelését kritikaként felhozni, amikor maga a franchise is erre épül, sőt sikerét is ennek köszönheti. Azonban a türelmes építkezésből fakadó gondosan megteremtett atmoszféra jelentős hangsúllyal vesz részt az élmény maximalizálásának folyamatában, hisz egy-egy látszólag eseménytelen jelenet is hatalmas feszültségindikátor lehet, ha úgy alakítják az összetevőket, a hidegrázás pedig akár többszörösére is emelkedhet egy-egy ilyen jelenetben, pláne, ha az ember már igencsak számít rá. No ezt sajnos(??) nem tapasztaltam a harmadik rész esetében, hisz itt az ismert panelek mellé újakat társítva jóval kevesebb felkészülési időt hagynak, és bizony elsietik a többször direkt rémisztgetéseket, foltot hagyva a széria eddig remek összképén. Ja és senki ne lepődjön meg azon, hogy a trailer-ben látott rémisztgetések jelentős hányada kissé félrevezető módon nem kapott helyett a szűk másfél órás végeredményben.
Szórom itt a negatívumokat felelőtlenül, önjelölt kritikusi énem szelíd sugallatát követve, de a recept még mindig működik. Ezt bátor partnerem, és a tenyerébe vájt mély barázdák is igazolhatják.
65%
~polczer máté
