11.12.28.

Felettünk a Föld (Another Earth, 2011)
 

Eltelt már egy kevéske idő, de az emlékezetemben nem hagyom elavulni az érzelmeket. Az év meglepetése, leginkább alulértékelt alkotása. A műfaj, cím, plakát, kampány félrevezető mivolta lévén sokan fogják csalódott sóhaj kíséretében nyugtázni a látottakat.

Nincs annál mélyebb film, amely az általunk ismert világtól elrugaszkodva ismerős dolgokról mesél, ahol az idegen körülmények ellenére a cselekmények, az apró mozzanatok, a reakcók, és maga az összkép is szinte sugallja, hogy itt a látszat ellenére rólunk van szó. Az Another Earth a sci-fi felütés ellenére nagyonis emberi történet és az érzésekről szól.

Adott egy félénk lány, aki felnőttkorának hajnalán szörnyű, végzetes hibát követ el, ám a börtön fizikai büntetésének leteltével lelke továbbra sem engedi szabadulni, szeme előtt lebeg az elpusztított élet, a megnyomorított sors, amelyet felelőtlenségével okozott, az égbolton lévő csodálatos tükörföld pedig nem hagyja, hogy bűntudata enyhítést nyerjen. A megbocsátás iránti sóvárgás, a jóvátehetetlen jóvátételébe vetett megszállott hit az, ami a gyönyörű lányt ehhez a bolygóhoz köti, képtelen túltenni magát a végzetes hibán, így a romokban heverő apát felkeresve névtelenül munkába kezd és látszólag rendbeszedi annak életét.
 

Az égbolt sosem engedi enyhülni a lány bűntudatát

A fantasztikus felfedezés, amely elemeiben rengeti meg a komplett társadalmi öntudatot csak egy homályos képet rajzol a lány elé, amely idővel egyre kivehetőbbé válik, a végére pedig mintegy apró kattanással tudatosul benne a sugallat által felfedezett döbbenetes következtetés. Az egyensúly, amelyre bolygónk minden apró elemére igaz megrendült a tükörkép megjelenésével, és a kiragadott tragédia, amelyet egykor közvetve okozott, most megváltoztathatóvá válik. Bolygónk kilendült nyugalmi állapotából, és mostani viselkedésével reflektálni kényszerül egy eddigi ismeretlen erő óriási befolyására, ez pedig új lehetőségeket nyit. Nem a "miért" a fontos innentől, hanem a "hogyan tovább". Így halvány esély nyílik addig elképzelhetetlennek hitt jóvátételre, apró esély, de mégiscsak esély.

Ilyen következtetéseket pedig egy előzetesen látványos sci-fi vélt alkotástól remélni sem mertem. Olyan gondolatokat, érzéseket hozott elő, amelyeken el lehet, sőt el kell gondolkozni. A lezárás pedig csavar egy akkorát a sztori, hogy már magában ezért az egy mozzanatért megéri elővenni az Another Earth-öt. Ez a pillanat ugyanis arra késztet, hogy újra végiggondoljuk az egészet, újraértelmezi az addig biztosnak vélt elemeket, új értelmet ad olyan helyre ahol eddig nem volt, és megingat eddig biztosnak vélt támaszokat is. Bevallom azóta is rajtakapom magam, ahogy az esetlegességeken elmélkedem, és egy ilyen gondolati kalauz számomra minden érzelmi befolyásnál többet jelent.
 

A páratlan jelenség új kapukat nyit

Az első nagyobb filmjében szereplő Brit Marling elképesztő erővel, kiszolgáltatottsággal, és kisugárzással vezérel minket végig a saját sorsán, kitárva elénk lelkének összeroncsolt maradványait. Az a fajta erő, megfogalmazhatatlan intenzitás, amely sugárzik a fiatal lányból szinte felfoghatatlan számomra, nagyon szeretném, ha ezt a hihetetlen tehetséget nem hagynák veszendőbe, látnunk kell őt, mert a hiteles érzelmek közvetítésére született.

Mint ahogy kezdtem, leírom újra, sokaknak nem fog tetszeni az amit látnak, mert nem erre számítanak előzetesen. Bevallom én sem erre számítottam, de könnyen, sőt felüdülten metamorforálódtam át a másfajta befogadókészség tudatállapotába. Nagy meglepetés ért, talán az év meglepetése, és mellőzése, alulértékeltsége nagyon fájdalmas pont az igénytelenedő folytatásokkal és felesleges feldolgozásokkal kikövezett széles piacon.

95%

~polczer máté

11.12.27.

Minden, ami The Dark Knight Rises (7) - A második trailer

Várjak még, or no? A második trailernél nem jelentkeztem újabb poszttal, de mentségemre, hogy be akartam várni az első hat perc világhálóra kerülését. Ez eddig nem történt meg, mi pedig szép lassan továbblépünk, miközben A sötét lovag - Felemelkedés már most rekordott döntött. Előzetest ugyanis még annyiszor nem töltöttek le, mint arra most példa volt a második ráhangoló esetében. 

Az egész olyan, ami Nolan esetében megszokott. Veszettül hangulatos, ugyanakkor nem lövi le a cselekményt, nem spoilerezik csak megpendít egy baljós atmoszférát új karaktereit pedig épp annyira hangsúlyozza, hogy témát adjon nekünk, ha a jövő nyáron moziba kerülő trilógia-záró modulja szóba kerül. A szinkronos verzió is hamar nézhető volt, bár ezt kerülje mindenki ugyanis meglehetősen igénytelenre sikerült.

Természetesen, ha valamikor a közeljövőben végre feltalál az internetre a M.I.4 előtt Amerikában sugárzott első hat perc újból jelentkezem, és akkor talán részletesebb képet kapunk Bane-ről. A képek alapján  Nolan szó szerint átültette a tézist, amiről a nemezis leginkább ismert volt eddig: "aki eltörte a denevérembert". Meglátjuk.

~polczer máté

11.12.26.

Alkony sugárút (Sunset Blvd, 1950)

A meghitt hangulat nem engedi, hogy napjaink kínálatából szemezgessek, mert túl szép ez az időszak egy újabb csalódáshoz. Ezúttal Billy Wilder klasszikusát helyeztem a lejátszóba és nem is kellett sok, hogy teljesen a hatása alá vonjam magam...

A történet egy anyagi problémákkal küszködő forgatókönyvíró vesszőfutásával kezdődik. Joe Gillis írásai bizony nem forradalmi alkotások, legutóbbi műve sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így súlyos tartozásai vannak. A behajtók elől menekülve a sors az Alkony sugárút egy elhagyatottnak látszó, régmúlt idők letűnt csillogását idéző pompás palotájába vezeti. Itt él Norma Desmond a némafilmek egykori koronázott királynője, ám a hangosfilm forradalmával az egykori rivaldafény és rajongás mára szinte elenyészővé halványult. Norma ebbe képtelen belenyugodni, és az arra tévedt írót felhasználva a saját maga által írt forgatókönyvvel nagy visszatérésre készül.

Borzasztó erős alkotás, egy a ragyogásra termett egykori sztár képtelen elfogadni a halványuló érdeklődést, az elfeledettséget. Széles gesztusai, színpadias viselkedése mind az általa képviselt letűnt éra filmsztárjait jellemzi, hátborzongató tekintetében pedig a józanság minden emléke kihúnyt. Erre Gilis az író is hamar rájön, ám a koros asszony anyagi korlátlansága elvakítja menekülési ösztönét, pedig mi nézők látjuk nagyon jól merre tart a történet (nemcsak a kezdő képsorokra gondolok itt). 

A színpadias gesztusok a korábbi korszak legfőbb jellemzői voltak

Elképesztő mennyiségű utalás, és jelképes forma segíti történetünk előremenetelét, és járul hozzá a kép és az élmény szélesítéséhez. Ezek  befogadásához azonban olvasni kell a sorok között, és belátni, hogy itt egy beállítás, véletlennek tűnő mozzanat is hangsúlyos jelentőségű. Norma Desmond hisztrionikus viselkedése és a személyiségzavar által szült téboly alkotja a film középpontját, de ne menjünk el a többi karakter mellett sem. A szolgáló, Max szinte hasonló megszállottsággal szereti az egykori színésznőt, bűvköréből képtelen kivonni magát, éltető energiájává vált az évek során, és közvetve ez az energia tartja életben magát Normát is. A befutást váró, de az alkotói ihlet nem megfelelő színvonalától az utcára kerülés közelébe sodródó férfi karaktere pedig tucatfigurája az akkori korszaknak.

Nagyon erős, elképesztően kidolgozott, és egyszeri megtekintéshez szinte túl komplex alkotáshoz volt szerencsém az elmúlt éjszaka. Egy letűnt korról, és annak ikonikus figuráiról mesél (Buster Keaton cameo-jában minden benne van), valamint a forradalom után a partvonalon hagyott egykori példaképek lelkiállapotát ábrázolja felnagyítva és részletesen.

100%

~polczer máté

11.12.24.

Kellemes karácsonyt!

Szeretnék énis csatlakozni a jókívánságokat elrebegők sorába. Egy kicsit felejtsük el merre tartunk, figyeljük egymásra és egy pár meghitt óra erejéig próbáljunk a másik kedvében járni. Az élet csodaszép (It's a wonderful life, 1946) című film döbbentett rá újfent, hogy a karácsony talán idén sem jelent sokkal kevesebbet. Meghitt békés ünnepeket kívánnék minden kedves olvasómnak!

 

~polczer máté

11.12.13.

Pénzcsináló (Moneyball, 2011)

“Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót.”


A pálya széles bejáratánál állsz, kinn az önuralmát vesztett nézősereg a sózott popcornt hajigálva egybeolvadó masszaként tomboló audovizuális orkánná változtatja a zöld pályát körülölelő fergeteget. Kijózanító kudarcokkal, történelemformáló sikerekkel kikövezett izzadtságos út vége ez a szűk boltív, ami elválaszt a végső megdicsőüléstől. És tudod, apró lépésre a halhatatlanságtól, a megtett mérföldek milliói, a keserves kudarcok, és a mézédes sikerek ellenére olyan terület ez, ahol félszeg újoncként érzed magad. Ekkor felrémlik egy emlék, hisz voltál te már itt, ugyanezekkel az érzésekkel, reményekkel - egy karnyújtás az egész - mondtad magadban, és mondod most is. - Nem lehet itt a vég.. Célja, rendeltetése kell legyen annak, hogy utad idág vezetett, hisz számtalanszor megtántorodhattál volna, a rögös út bukkanóin. De nem, felszegett állal, a harctól megacélozódva nézel farkasszemet a sorssal. Tudod, hogy ugyanígy álltál itt legutóbb is, hogy a pofon kijózanító ereje vezetett arra az útra, amelynek most a legvégén állsz. Hiszed, hinned kell, hogy szándéka, célja volt annak az akkor feldolgozhatatlannak vélt kudarcnak is. Akkor nem álltál készen, de most... most készen állsz. 

Pitt néha kicsit túljátsza, de telitalálat Bill Beane szerepében

Gyors fordulat, máris az autóban találod magad, a megengedettnél kicsit gyorsabban hajtva szinte menekülsz az eléd tornyosuló utolsó akadály elől. Egy gondolatfoszlány férkőzik a fejedbe, nem akarod, de visszatarthatatlanul tör a felszínre... Milyen lehet ott? Mit érzel majd, ha eléred azt amiért egész életedben dolgoztál? Nem a pénz az, ami a gondolataidat átjárja, hanem az érzés, amelynek rabja vagy mióta először kikeltél az ágyból, egy érzet, amelyet még sosem tapasztaltál, de mégis eköré fonódott az életed...

A visszapillantóból még látszik az aréna, ott ahol a jövő formálódik, ahová életed legszebb és legkeservesebb élményei fűznek. 

Pillantásod a rádió kapcsolójára téved. Nagy a kísértés. Hosszú volt az út, mégis pillanatokon múlik minden. De most sikerülni fog. Érzed, a levegő bizakodással teli, a lélegzeted felgyorsul, és hallod ahogy dübörög a vér az ereidben. Egyre többször pillantasz a kapcsoló felé, és észrevétlenül csökkented a sebességet, mintha egy definiálatlan belső erő ösztökélne a fordulásra. Önkímélő módszer bár, de az élmény is hatalmas, amelytől megfosztod magad.

Csikorog a kerék, és gondolataidat háttérbe szorítva repülsz vissza oda, ahova tartozol, ahol épp életed csatája zajlik, míg te a kétséges jövőn elmélkedsz. Nem menekülhetsz örökké, ott kell lenned, amikor értelmet nyer minden korábbi kudarc, az évek kimerítő küzdelmei, a szent akarat, amely megacélozott vezérként vezetett idáig...

Jonah Hill neves kollégáit háttérbe szorítva a film legerősebb alakítását nyújtja

Szurkolók tízezrei, kollégák, játékosok vesznek körbe, de te a hátadat a falnak vetve magányosabb vagy mint valaha voltál. Látod magad, ahogy ott támaszkodsz megrogyva, az együttérző kézfogások, és az őszinte gratulációk üres frázisként még a hallócsatornádig sem jutnak el. Nem lehet, hogy így érjen véget ismét, akkor mi értelme volt az egésznek. Az épület utolsó téglájánál hullott darabokra... Most még ezen elmélkedsz, de pontosan tudod, hogy másnapra a kiábrándító elkeseredettség motiváló akaraterővé edződik...

Végeláthatalan küzdelmeidben, a cél ragyogásától elvakulva észre sem veszed, hogy alternatív eszközeiddel visszafordíthatatlan forradalmat indítottál el egy sportág komplett felfogásában. Hogy a gátolhatatlan akaraterőd olyan utakon keresztül vezetett a cél kapujáig, amelynek létezése előzetesen szinte felfoghatatlannak tűnt. Hihetetlen jövőformáló eredmény, amely túlmutat minden eddigi törekvéseden...

Mindez mellékes azonban, a hétvége közeleg és te újból belevágsz életed legnagyobb ütközetébe, mert ez az év lesz az, amely elhozza az áhított dicsőséget... egy olyan célt, amelyet tudtodon kívül már elértél...

95%

~polczer máté

11.12.11.

Végső állomás 5. (Final Destination 5, 2011)

Bűnös szórakozás? Vajon miért vagyok kíváncsi mindig a legújabb ámokfutásra, ha egyszer a második rész óta döcög a szánkó? Az alapötletben van valami hátborzongatóan izgalmas mellékíz, amely egyszerűen túl nagy kísértést jelent, én meg egy gyenge ember vagyok. So, ez sem kezdődik egetverő meglepetéssel, híd, belek, huzalok, forró akármi, víz, autók, prés, zuhanás... randomra ezek ugranak be, egy közös van a felsoroltakban, a  végkimenetel, amit meg minek írjak le.

Szóval kezdődik ismét a láthatatlan ellenség morbid ámokfutása, aki ezúttal sem éri be egyszerű szívszélütéssel, véres rendezőként kaján mosollyal az arcán szépen fogja széles eszköztárát, és a legártatlanabb eszközökből verbuvált hadsereg segítségével ront mit sem sejtő(??) áldozataira.

Mindig van kiút.. meg újabb rész...

Nem kezdenék bele a válogatott halálnemek vesézésébe, veséből van itt elég, plusz az sem oké, ha pont azt kritizálnám, ami ezt az újabb véres futamot indokolta, inkább pár jóleső, de bűnös kacajjal, valamint néhány kellemetlen fejrázással elintéztem a szadizmus ezen ártatlan formáit. Nem kenyerem az eszetlen brutalitás, de egyszerűen nem tudok nem nevetni, ha egy gondosan felépített durva halálnem helyett valaki csak simán kizuhan az ablakon, és az arcomba gurul egy gyengén rajzolt szemgolyó...

Az ötletes gyilkolászást követően pedig egy remek író húzásnak köszönhetően csattanós (a szériánál eddig nem tapasztalt) lezárást láthatunk, ami talán némi kellemes utóízt ad a vérbő szórakozásnak...

Egynek oké, a színvonal a mélyben a bányászokkal ultizik, no de fel a kezekkel, aki ezt komolyan veszi! Tedd le a kezed Pistike, miattad járunk már az ötödiknél...

55%

~polczer máté

11.12.10.

Minden, ami The Dark Knight Rises (6) - Új teaser poszter

No a premier még nem, de a következő ráhangolás már közeleg. Ethan Hunt (M.I. 4) legújabb kalandjai elé fűzték Chris Nolan szuperprodukciójának első hat percét (ahogy arra A sötét lovag esetében is példa volt 2007-ben még). Mi ezúttal is kimaradunk a jóból, a szélesvásznon tapasztalható élménytöredék helyett pedig megint marad internetbácsi és barátai. A forgatás köszöni szépen, lezajlott, Chris Nolan, és Christian Bale pedig nyugdíjállományba küldték termékeny koprodukciójuk rajongott végtermékét. A premier ugyan még hátra van (haj, minő messzeségben), de ezt követően ők ketten már nem keresgélik többé a denevérmaszkot a kerti sufniban.

A sztori nyolc évvel A sötét lovag befejezését követően folytatódik, amikoris feltűnik a színen a következő nemezis, Bane, aki fizikálisan és mentálisan is arra készteti a milliárdost, hogy nyugdíjba száműzött alteregóját felébresztve szembeszálljon a brutális ellenféllel. Bane maszkja egyébként fájdalomcsillapító gázt adagolva megállíthatatlanná teszi viselőjét.

A Bane-t bemutató nyitó képsorokig pedig álljon itt a második teaser poszter, amely ismételten bizonyítja a kreatív alkotógárda találékonyságát...

~polczer máté