11.02.26.

Oscar 2011 - előrejelzés

Egy nappal a gála előtt vagyunk és itt az idő arra, hogy mindenki eldöntse szerinte melyik film kaphat szobrocskát. Nem az esélyesek nevét tenném közzé, hanem azokat a jelölteket, amelyek szerintem megérdemelnék az Oscar-t. Csak a nyolc főbb kategóriában hirdetnék saját győztest, a technikai díjakat ezúttal figyelmen kívül hagynám. (A legjobb idegen nyelvű film pedig nyersanyag híján nem került be az összeállításba)

Legjobb Film (zárójelben az értékelésem olvasható)

Immáron másodszor kerül tíz jelölt a kategóriába, de nagyobb gondolkodás nélkül kitalálható melyik az az öt film, amelyet nem jelöltek volna, ha még mindig a régi rendszer állna fenn. Menjünk szépen sorba, a 127 óra (80%) egy sziklába szorul természetimádó hegymászó kálváriáját ábrázolja, főszerepben az élni akarás. Nina Sayers belekóstol a sötét oldalba a Fekete hattyúban (100%), Christopher Nolan pedig az álmok végtelen birodalmába kalauzol az Eredetben (90%). A harcos (90%) az ír bokszoló, Micky Ward álomszerű pályafutását tárja elénk, A Toy Story 3-ban (90%) pedig egy trilógia fantasztikus lezárását köszönhettük. A Winter's Bone (95%) egy bátor lány megpróbáltatásairól szól, a dadogós király A király beszédében (90%) tanul meg folyékonyan beszélni, míg a The Kids are all right (65%) egy meleg házaspár magánéleti válságaiba enged bepillantást. A kötelező Coen jelölés-t ezúttal A félszemű (80%) képviseli, A közösségi háló pedig a Facebook születésébe vezeti be a nézőket.

A százalékok alapján leszűrhető melyik filmnek adnám az aranyszobrot, a Fekete hattyú a legjobbként szerepelt a 2010-es összállításomban is. A Winter's Bone jelölését sokan kritizálták, de nálam az ezüstérmes szerepét tölti be, míg a dobogó alsó fokára a Király beszédét helyezném. 

Fekete hattyú

Legjobb rendező

Hangosak a fórumok Nolan kihagyása miatt, ami bizonyos szempontból talán érthető is, hisz Coen-ék (A félszemű) helyett beférhetett volna az Akadémia által többedszerre mellőzött rendezőzseni. A legjobb film és a legjobb rendező díjának a saját értékrendem alapján egy helyre kell kerülnie, így nálam idén Darren Aronofsky (Fekete hattyú) a győztes. Valószínűleg a Tom Hooper (A király beszéde), David Fincher (A közösségi háló) kettős közül kerül ki a győztes, egy biztos, itt már bárki megérdemli a díjat, nagy felháborodásra nincs ok egyik oldalról sem. A teljesség kedvéért megemlíteném David O. Russel-t is, aki A harcos révén vívta ki jelöltségét.

Darren Aronofsky

Legjobb női főszereplő

Az egyik legnyilvánvalóbb kategória. Natalie Portman balerinává lényegülésével az egész tavalyi mezőnyt maga mögé utasította, érzékeny és önmagában is fantasztikus alakítását hihetetlen táncmozdulatokkal megfejelve lenyűgözött szinte mindenkit, így óriási igazságtalanság lenne, ha más helyre kerülne a díj. Jennifer Lawrence került a második helyre, aki fiatal kora ellenére olyan érett játékot nyújt, amelyet bármely tapasztaltabb kolléga megirigyelhet. Michelle Williams, a Kék valentin (80%)-ben remekelt, Nicole Kidman a Rabbit Hole-ban (80%) talált vissza a régi ösvényre, Anette Bening pedig a The Kids are all right főszerepéért érdemelte ki a jelölést.

Natalie Portman

Legjobb férfi főszereplő

Itt sajnos hiányosságom van, Javier Bardem alakítását egyenlrőe nem tudtam értékelni, a Biutiful hozzáférhetetlensége miatt.

Colin Firth a Király beszédében nyújtott teljesítményéért megérdemli a díjat, nemigen lehet ezzel vitatkozni (bár könnyel elképzelhető, hogy Bardem őt is felülmúlja). James Franco egyszemélyes show-ja a 127 óra fő mozgatórugója, házigazdaként pedig igazán érdekesen alakulna a sors, ha mégis ő vehetné át a szobrot. Jeff Bridges ugyanazt a kiégett alkoholistát alakította, amiért tavaly díjazták, de ettől függetlenül remek volt, míg Jesse Eisenberg szinte saját magát formálja A közösségi hálóban. Nálam Firth a győztes.

Colin Firth

Legjobb női mellékszereplő

A legszorosabb kategória, nehezen tudnék bárki mellett is sokáig kardoskodni. Amy Adams a kedvenceim közé tartozik, és remek is volt Melissa Leo-val egyetemben a harcos női vonalát erősítve. Hailee Steinfeld a Félszeműben lenyűgözött, ez a kislány volt a legerősebb eleme a mozinak, Jeff Bridges ide, Coen tesók oda. Jacki Weaver az Animal Kingdom (80%)-ban egy nagyszívű, ám mindenre képes nőt alakít kiválóan, Helena Bonham Carter pedig végre szelídebb oldalról is bizonyítja tehetségét. Nehéz döntés, a 14 éves Hailee Steinfeld-nek adnám a díjat legszívesebben, bár az itt felsorolt színésznőket látva nem születhet rossz döntés.

 

Hailee Steinfeld

Legjobb férfi mellékszereplő

Ismét egy sima győzelem születhet a kategóriában. Christian Bale mellékszereplőként homályosít el szinte mindenkit A harcos-ban, még úgy is, hogy rajta kívül két színész kapott jelölést a filmből. Geoffrey Rush is kaphatná a díjat - ha Bale nem bizonyítaná immár sokadszorra többször kérdőjelezett tehetségét - a Király beszéde logopédusáért. John Hawkes nevét többen meglepetésnek titulálták a Winter's bone-ban nyújtott teljesítményéért, ám aki látta a filmet nem vitathatja a döntést, még akkor sem, ha a győzelemre kevés esélye van. Mark Ruffalo-t a Golden Globe-nál kihagyták, noha nem nyújtott kevesebbet kolléganőinél a The Kids are all right-ban, ahol végre bizonyította, hogy nem indokolatlanul van már hosszú ideje a szakmában. Jeremy Renner neve zsinórban másodszor olvasható a jelöltek között, tavaly a nagysikerű Bombák földjén tűzszerészeként, idén pedig a Tolvajok városa nehézfiújaként alkotott maradandót.

Christian Bale

Legjobb eredeti forgatókönyv

Ebben a kategóriában az Eredet magasan veri a mezőnyt, forgatókönyve az álmok ezerszínű világába kalauzol, és a szövevényes cselekmények mellett mélysége is van Christopher Nolan első eredeti irományának. A többi jelölt: Another year (nem láttam), The Kids are all right, A harcos, A király beszéde

Eredet

Legjobb adaptált forgatókönyv

A közösségi hálóban Aaron Sorkin élvezhető és színes sztorit varázsolt egy nem feltétlenül ilyen ígéretet rejtő alapanyagból, így Sorkin-nál megérdemelt helye lenne a szobornak. A többi jelölt felsorolás erejéig: 127 óra, A félszemű, Winter's Bone, Toy Story 3

 

A közösségi háló

A díjak kiosztására hétfőn hajnalban kerül sor, Anne Hathaway és James Franco vezetésevel, a  ceremónia után pedig egy hosszabb bejegyzésben értékelem az eredményeket, valamint magát az átadót is.

írta: P.M.

11.02.25.

Halálkeringő (2010)

Vannak itt olyanok, akik úgy érzik képesek házon belül lezavarni ütős, nyugati ihletésű kamaradrámát, amely hatalmas kihívás jelent, de csak a kiábrándító valóságra enged következtetni. A negatív felhangok ellenére mégicsak bizakodva foglaltam helyet, hisz a potenciál megvolt a sztoriban. Azonban a végeredmény láttán, nemcsak csalódottság, hanem meglehetősen nagy düh is rámtört, hisz abszolút hülyére veszik az egyszerű magyar filmezőt azzal, hogy a film káromkodással és üres pszichlogizálással próbálja többnek eladni magát, mint amennyit ér valójában. Na jó, a minősíthetetlen Gulliver, valamint a legújabb Gagyi mami (csak, hogy a jelenben beszéljek) hazai sikere sokat elárul az átlagmozibajáró igényeiről. A kreativitásban felülmúlhatatlan magyar káromkodás minden formájában jelen van, ez pedig többször is indokolatlan és teljesen felesleges, nekünk nem áll olyan jól ez a dolog, mint Tarantino-nak, vagy Ritchie-nek, a saját szintünkön kell megbírkózni egy ilyen feladattal. Egyszerűen irritáló a sok bazmegolás Dobó Kata szájából, ezzel nem éri azt el, hogy egy hajszálnyit is szimpatizáljunk karakterével, inkább az idő teltével egyre nagyobb ellenszenv ébred ellene. 

 

Az elmében zajló küzdelem egyetlen célja: az ébrenmaradás...

Igazából nincs itt pozitív karakter, csupa-csupa emberi roncs, akik saját fertőjükből próbálnak ösvényt vágva utat találni a felszín felé. Ezzel nincs is gond, de ahhoz hogy ez gondolatokat ébresszen nem elég pár remegő oda nem illő bevágás - amelyról a vak is látja a nyugati koppintást, ráadásul abszolút idegesítő mindegyik - hanem az elme mélységeibe kell leásni, a felszínes káromkodás pedig erre a legkevésbé sem alkalmas. A nagyívű, de teljesen üres filozofálgatások a konyhaszintet sem ütik (fenomenális: "ami eltört, törött is marad, hiába ragaszgatják.") a röhögőgörcs és a szánalom egyvelege pedig még azt a parányi pozitívumot is feledteti, ami igazából lehet nincs is. No ezek a mondatok a gyengeelméjűek számára készültek, ahogy a poszteren olvasható gyöngyszem is. A játékidő is hosszú egy kicsit, sok üresjárattal, így bőven van idő a gyengeségek felfedezésére, ami mondjuk egy feszesebb tempóval elkerülhető lett volna. Dobó Kata továbbra is az egyik leggyengébb magyar színésznő, a terhes fájtjával pedig az utóbbi idők legcikibb jelenetét is neki köszönhetjük.. (kár volt felhozni) Kern András az, aki egy kis színt hoz, őt kellemes nézni, kolléganőjével ellentétben.

Nem megy ez még nekünk, bűzlik ez már messziről. Nem gáz ezt elismerni, elhinni az ellenkezőjét viszont annál inkább, az eredmény magáért beszél.. 30%

írta: P.M.

11.02.20(2)

Kék valentin (Blue Valentine, 2010)

Mit is takar, szerelem első látásra. Meglátni és megszeretni? Egy kapcsolat indulhat így, de önmagában ez egy vitatott, múló álomkép, amelyből előbb, utóbb mindenki felébred. Cindy és Dean így szerettek egymásba, pillanatok alatt, évekkel később, kapcsolatuk árnyékában sem emlékeztet hajdani szenvedélyes és szeleburdi indulására, mindennapjaikat a megélhetésért folytatott munka, a gyereknevelés és egy felszínessé váló kapcsolat utolsó pislákolásai töltik ki. Semmi folytonos, összefüggő cselekmény nem tölti ki a játékidőt, inkább a közeli felvételek próbálnak minket is bennfentessé tenni, és bevezetni egy megfáradt kapcsolatba, amelyben az egyedüli tényleges kapocs egy ártatlan, gyönyörű kislány. Mentőövként egy füllödt szex-motelbe töltenek el egy éjszakát, ahol a mérték nélküli vedelés felszínre hozza az elfojtott mondanivalót, ez pedig visszatarthatatlanul kiáramolva a végleges lezárás felé sodorja a kapcsolatot.  

A felhőtlen, romantikus kezdet...

Közben látjuk a kiindulást is, amikor is mindketten szeretetre vágyva vágnak bele  a kapcsolatba,  Cindy a családja elől menekülve egy ismeretlen érzést keresve a szexualitást a szeretetérzéssel azonosítja Dean megismeréséig, míg a fiú a szerelem-kép megtestesüléseként tekint a fiatal lányra. Az sem akadályozza a boldogságban, hogy a lány egy korábbi kapcsolatából származó gyerekkel a szíve alatt vág bele a kapcsolatba, amely az idejekorán bekövetkező házassággal folytatódik. Már itt lehet érezni, hogy a kapkodás a későbbiekben súlyos, akkor még ismeretlen problémákhoz vezethet, amelyért mindkettőjük egyformán felelős. Az érzelmeik által elvakított fiatalok egy kapcsolat mibenlétének ismerete nélkül vágnak bele a közös életbe, pillanatnyi elhatározásból pedig örökké szóló kötelezettség születik. Ez nem egy olyan dolog, amit a pillanat hevében megfelelően képes eldönteni az ember, itt hosszú évek tapasztalatát kell a jövőre vetítetve mérlegelni.

 ...és problémákkal terhelt jelen.

A közeg, amelyben Cindy felnőtt kihatással van arra a személyre, akivé felnőttként vált, így tettei miatt száz százalékig nem vonható felelősségre. Dean a pozitívabb karakter a látszat alapján, iskolázatlan, de lelkiismeretesen végzi munkáját, hogy ezzel megfelelő körülményeket teremtsen családja számára, ráadásul kérés nélkül elvállalja, hogy más gyermeként sajátjaként szeretve neveljen fel. Ahhoz, hogy az ember ítéletet mondjon a látottakról, figyelembe kell venni a teljes, egyben szinte beláthatatlannak tűnő képet, ez pedig nem kis feladat. Én tartózkodnék ettől.

A színészek játéka minden szempontból kivételes, a Ryan Gosling és Michelle Williams között érződik a kémia, olykor viszont a feszültség is tapintható. Ehhez összehangolt és rendkívül érett alakításra van szükség, amely adott mindkét oldalról. Akármennyire is életszagú, nem kellemes élmény látni ezt a vívódást. Nálam ez 80%

írta: P.M.

11.02.20.

Classic: A nagy zabálás (La grande bouffe, 1973)

Négy jómódú középkorú férfi gyűlik össze egy szépséges villában, hogy ott hódolva a mohóság bűnös élvezetének, halálig tartó zabálást csapjon. Tegye fel a kezét, akiben még nem merült fel hasonló gondolat egy-egy gyenge, éhező pillanatban! Ja, ezt inkább hagyjuk is, úgyse látom, bár nemis nagyon lenne mit, a lényeg, hogy Ferreri ebből a feltételezésből építkezetve a téma köré kisebb botránydarabot kanyarintott. Az urak kezdeti gusztusos étkezését röviddel felváltja a visszataszító, mértéktelen zabálás, melyet az egyre dagadó gyomrok nagy fingásokkal nyugtáznak. A kurvák, és az erkölcstelen tanárnő megjelenésével állati szintre süllyed a kísérlet, ahol az evést, az alvást és a bujálkodás szakítja csak meg. Jellemzően, szintén szúrós kritika, hogy a lazább elveket valló örömlányok elégelik meg először az élvezetek beteges hajszolását, és felháborodva hagyják ott a bűzös fertővé alakult kéjlakot. Az undort, amelyet a képernyőn keresztüli telítettség, valamint az állati szinte lépés okoz, nehéz elviselni, a disznók között kulturáltabb példányokkal találkozni, így a nemtetszésüket kritikával orvosoló nézőket sem lehet elmarasztalni, hisz az erősebb gyomrúak bírják csak a kiképzést. A végére a teljesen eltorzult emberi maradványok sorra hullanak el, halálnemeikben pedig némi fekete humor, és részünkről kárörvendés is felfedezhető. 

Nincs nagy különbség...

Ferreri görbe tükröt tartva a társadalom elé, az "azért eszek, hogy éljek, vagy azért élek, hogy egyek" elv mérlegének nyelvét súlyos kilókkal terhelve az utóbbi irányába dönti, és állatok szintjére korcsosítva szereplőit elrettentő példát statuál, nehezen emészthető végeredménnyel. Egész biztos vagyok benne, hogy sokan nehezen ülik végig a megpróbáltatásokat, ez pedig nem hozzáértésük hiányának, hanem az undorküszöbük alacsonyabb határának köszönhető. A magam részéről sem tudok egyértelműen pozitívan beszámolni a kiváltott hatásról, ugyanis számomra az undor többször is elhomályosította a mondanivalót, így 75%-ot ítélek meg Ferreri klasszikusának.

írta: P.M.

11.02.19.

Napi trailer: Thor, Unknown, 11-11-11

Ezúttal az áprilisban rajtoló képregényhős, Thor, a manapság meglehetősen népszerű Liam Neeson misztikus thriller-e, valamint a számokkal játszó 11-11-11 című horror előzetese kerül terítékre, nyakonburítva némi információval.

A képregényhősök kalandjait feldolgozó alkotások immáron megszámolhatatlanul száguldanak mozijaink felé, ilyen az első kalandjához érkező Thor is, akinek érkezését a Vasember 2 stáblistájának végén már előjelezték. Az arrogáns, de emellett rendkívül erős harcost az Asgard nevű világból száműzték a Földre, hogy ott majd jól megvédje az  időközben szívébe férkőző embertársainkat a pusztulástól. A címszerepben az eddig kevésbé ismert Chris Hemsworth tetszeleg, esélyt kapva a villághírre és nagy örömömre, a mostanában igencsak foglalkoztatott Natalie Portman is részt vett a projektben, nem nehéz kitalálni milyen szerepben. A trailer ígéretes, én számolom a napokat. Arra meg pláne büszkék lehetünk, hogy több mint egy héttel(!) előbb láthatjuk, mint az amerikai közönség. premier: április 28.

Az Unknown, már magyar címmel (Ismeretlen férfi), és premierrel is rendelkezik, úgyhogy sokat már nem is kell aludni, hogy ismét lássuk Liam Neeson bevadulását. A poszter igencsak emlékeztet a színész tavaly sikerfilmjére (Elrabolva), de a sztorija ezúttal némileg bonyolultabb. Dr. Martin Harris a kómából felébredve azt tapasztalja, hogy valaki ellopta a személyazonosságát, és még a saját felesége sem ismeri fel. A kétségbeesett férfi egy nő segítségével próbál fényt deríteni a rejtélyes ügy hátterére. Az előzetes bizakodásra adhat okot, de én kicsit félek a végeredménytől, úgy érzem az Elrabolva sikerét próbálják meglovagolni. Április 14-től meglátjuk igazam lesz-e.

Darren Lynn Bousman a Fűrész 2,3,4 után marad a horror műfajában és ezúttal a számok furcsa kombinációjával játszva 11-11-11-nek keresztelte legújabb rendezését. A 11-11 spirituális jelentőséggel bír, és a sztori (legenda?) szerint 2011. november 11-én megnyílik a Menny 11. kapuja és onnan egy ismeretlen, természetfeletti lény lép át a Földre. Stillszerűen a premiert idén november 11-ére időzítették, (ahogy annak idején az Omen 666-ot 2006. június 6-ára) ezúttal is ezen dátumkombináció "misztikus" mivoltát  megerőszakolva. Reménykedjünk a világpremierben?

írta: P.M.

11.02.18(2)

Posztermustra: I saw the devil, Battle: Los Angeles

Amerikában csak március 4-től lesz látható ez a remek koreai thriller, amelyről itt írtam bővebben. Ezt a remek posztert pedig csak nemrég vettem észre, és úgy érzem magárt beszél.

A kissé hosszú és meglehetősen idióta magyar címmel rendelkező Battle: Los Angeles (A Föld inváziója - Csata: Los Angeles) új posztere került fel az internetre nemrég. Egyenlőre nehezen definiálható mi is látható a képen, de a film után valószínűleg okosabbak leszünk. Magyar premier: március 17.

 

írta: P.M.

11.02.18.

2011. Tavasz

Közeledik a tavasz, egyre hosszabbak a nappalok, a mozikba pedig özönlenek majd a sikergyanús blockbuster-ek. Ezekből szemezgetve próbáltam öt filmet kiválasztani, amelyek a mezőnyből kiemelkedve kellemes élményekkel dúsíthatják a beköszöntő jó időt. A rövid felvezetők alatt az előzetesek is megtekinthetőek.

A Karib-tenger kalózai májusba térnek vissza vásznainkra..

Az amerikai premierek alapján rangsoroltam, de ahol már a hazait is kitűzték, természetesen azt is feltüntettem.

10. Másnaposok 2 (US: 11.05.26) 9. Sorsügynükség (Hu: 11.03.31.) 8. Thor (Hu: 11.04.28.) 7. The Beaver (US: 11.05.20.) 6. Source Code (US: 11.04.15.)

5. A Föld inváziója - Csata: Los Angeles: Jönnek az idegenek és nem szerda esti piázgatásra, hanem leigázni a planétát. Engem nem érdekel hányszázszor volt már ilyen, mindig kapható vagyok egy kis csihi-puhira pláne, ha rusnya alienekkel kell fightolni. A rosszszándékú idegenek sorra ejtik el a világ nagyvárosait, mígnem Los Angeles marad az emberiség utolsó mentsvára, ahol az ott összegyűlt emberek küzdenek meg az általunk ismert civilizáció megmentéséért. 

magyar premier: március 17.

4. Álomháború (Sucker Punch): Az ismételten remek címmagyarosítás a sajátos látványvilággal rendelkező Zack Snyder első eredeti ötlet alapján készült filmjét takarja, ahol szexi és brutális csajok küzdenek meg a szabadulásért a sivár valóság elől menekülve egy színes képzeletvilágban. A Watchmen és a 300 rendezője eddig nem okozott csalódást, innen származik megelőlegezett bizalmam a filmmel kapcsolatban, mi pedig örülhetünk, hogy egy nappal Amerika előtt láthatjuk Snyder legújabb vizuális orgiáját.

magyar premier: március 24.

3. A Karib-tenger kalózai - Ismeretlen vizeken: Régi cimboránk, Jack Sparrow nem nyugszik és Barbossa kapitánnyal az oldalán ezúttal az örök fiatalság forrását próbálják megtalálni. A páratlan sikerű trilógia folytatására lemorzsolódott a legutóbb igencsak felejthetően muzsikáló Orlando Bloom és Keira Knightley, helyettük pedig Penelopé Cruz, és az ördögi Feketeszakállként, Ian McShane kapaszkodott fel a fedélzetre. Sajnos előérzetem nem ígér a trilógiához hasonló remek szórakozást, de május 19-étől Johnny Depp és társai alaposan rámcáfolhatnak.

magyar premier: május 19

 

2. Király!: Az Ananász-expressz bandája átköltözött a mesék ihlette középkorba, ahol egy ördögi varázsló elrabolja a király gyönyörű leányát, és a hercegeknek karddal és némi tudatmódosító szerekkel felfegyverezve kell happy end-et kanyarintani a sztori végére. Egy biztos, az alkotógárda ismeretében a szórakozás garantált. James Franco mellett a Trópusi viharból, és az Ananász Expresszből ismert Danny R. McBride-ot, valamint az idei oscar nagy esélyesét, Natalie Portman-t láthatjuk a főszerepben. Királynak ígérkezik..

magyar premier: július 7.

1. Tree of Life: Terrence Malick nagyon ritkán rendez, de akkor sikerül emlékezeteset alkotnia. A Tree of Life előzetesével egy csapásra elvarázsolt, az ott tapasztalható látványvilág, és a trailer alatt halható muzsika egy pillanat alatt a toplista élére repítette a filmet. A főszerepekben Brad Pitt és Sean Penn látható majd, a sztorit pedig nem is vázolnám, inkább nézze meg mindenki, miről is beszélek...
amerikai premier: május 27.

írta: P.M.

11.02.16.

Visszatérő szuperhősök: 2.rész (Bruce Wayne/Batman)

Sokáig úgy hittük, Joel Schumacher a kilencvenes években visszafordíthatatlan károkat okozott a Batman-mítoszban, ám 2005-ben, az akkor még szárnyait bontogató Christopher Nolan kísérletet tett a denevérember felélesztésére, és a tehetséges Christian Bale-t választva címszereplőjének egy új, komolyabb és sötétebb vonalat adott az eddig két síkon mozgó képregényhősnek. Árnyalva karakterét, nemcsak szuperhősnek ábrázolta, hanem az álarc mögött bújó embert és problémáit is nagyító alá véve bemutatta az igazi Bruce Wayne-t. Kísérletével mérsékelt anyagi, és hatalmas kritikai sikereket elérve feltámasztotta a tetszhalott állapotban lézengő denevérembert. Három évvel később A sötét lovaggal pedig olyan szintekre, illetve mélységekbe ereszkedett, amelyeken eddig képregényhős nem járt, és filmje már bemutatásakor kultstátuszba lépve sztárdirektorrá avatta Nolan-t, hősére és az ördögi Jokerre pedig sosem látott népszerűség köszöntött.

Ilyen előzmények kapcsán nem csoda, hogy a The Dark Knight Rises (A Sötét lovag felemelkedése) címet viselő folytatás a 2012-es év leginkább várt produkciója, hisz valószínűleg utoljára áll össze az eddig hibátlan gárda lezárva egy újabb korszakot.  

 Az embertelenül erős, de rendkívül intelligens Bane

A szexi és gonosz Macskanő

A szereplők gyűlnek, a forgatás a hírek szerint idén nyáron veszi kezdetét. Az állandó karakterek: Bruce, Alfred, Lucius és Gordon visszatérése mellett a tragikus hirtelenséggel elhunyt Heath Ledger helyére új főellensége(ke)t kellett találni, Nolan pedig az Eredetből megismert Tom Hardy-nak szavazott bizalmat, aki a Batman univerzum egyik nagy gonoszát, Bane-t fogja alakítani. A figurát úgyis emlegetik, mint "Az ember, aki eltörte a denevért." Újoncként csatlakozott a szereplőgárdához, a napjainkban meglehetősen nagy népszerűségnek örvendő Anne Hathaway is, aki Selina Kyle, ismertebb nevén a Macskanő karakterét fogja eljátszani. A legutóbbi híresztelések szerint két, szintén az Eredet-ben szereplő színész csatlakozik hamarosan az amúgy is impozáns névsorhoz, hisz Joseph Gordon Lewitt és az Oscar-díjas, nem mellékesen gyönyörű Marion Cotillard érkezéséről is hiteles források nyilatkoztak.

A 2012. július 20-án érkező The Dark Knight Rises a következő esztendő legnagyobb sikerének ígérkezik.

írta: P.M.

következik: Peter Parker/Pókember

11.02.15.

Classics: Elfújta a szél (Gone with the wind, 1939)

Nagyon súlyos hiányosságaim vannak, erre a napokban döbbenek rá, mikor sorra veszem elő az elmúlt évszázad filmtörténeti mérfőldköveit, és sorra döbbenek le, hogy ez a művészetág nemcsak hagyományból tekint ezekre az alkotásokra halhatatlan klasszikusként, hanem mai szemmel nézve is mesterművek. Ezekután nehéz szívvel nevezem magam filmrajongónak mindaddig, amíg ezen páratlan klasszikusok legjavát nem láttam.

A tegnap este minden idők legsikeresebb filmalkotását kerestem elő, és dacolva az előzetesen kissé riasztó 222 perces játékidővel hajnalba nyúló túrát tettem, az 1800-as évek polgárháború sújtotta Amerikájában. Kár vitatni, hogy egy korszak meghatározó klasszikusa született meg Victor Fleming rendezésben, Margaret Mitchell hosszúsága miatt előzetesen megfilmesíthetetlennek vélt könyvéből, amely messze nem egy felszínes, csöpögős romantikus dráma, hanem hiteles karakterábrázolásokkal, jellemfejlődésekkel és fantasztikus képekkel tarkította filmtörténeti eposz.

 Mammy, és az ábrándozó Scarlett

A történet elején megismerkedünk egy kiállhatatlan, szinte gondtalan, a szerelemről kislányálmokat szövögető és ábrándjaiban élő lánnyal, Scarlett O'Hara-val, aki reménytelenül szerelmes a szerelembe magába, de imádatának tárgyát egy foglalt férfi jelenti. Hangulati ingadozásai gyermeki lázadásnak tűnnek, de idővel rájövünk, hogy ez a tulajdonság sosem veszik ki jelleméből, és egyik legfőbb ismertetőjegyévé válik. A polgárháború borzalmaival szembesülve Scarlett rájön, hogy nem maradhat többé az ártatlan lány, aki volt, hirtelen kell nővé érnie és a rászabott hatalmas súlyt a vállán cipelve újra virágzóvá tegye a családi birtokot, Tarát. Az éhezéssel szembenézve saját kezével veti magát a munkába és elképesztő elszántsággal, férfi módjára tartja el a birtokon élő embereket. A körülmények hatására megkeményedő Scarlett, minden eszközzel harcol a jólét eléréséért, még akkor is, ha ez az emberek haragjával a megbélyegzettséget is eredményezi. Rendkívül kemény nő, aki legbelül kétségbeesetten vágyik a törődésre, a szeretetre és továbbra is egy gyermeki ideába szerelmes, miközben harmadszor megy férjez, ezúttal a gazdag Rhett Buttler-hez. Eközben állandó segítői és társai, Melanie a fizikai gyengeségét csodálatos lelki jósággal pótló barát, nem mellékesen az áhított férfi felesége, aztán Mammy, az erkölcsileg feddhetetlen, színesbőrű szolgálónő állandó támaszt nyújtva próbálják a helyes útra irányítani Scarlettet, de csak súlyos tragédiák vezetnek ahhoz, hogy rájöjjön kit és mit is keresett igazából.

Scarlett már későn ébred rá, ki is a legfontosabb valójában..

Az egyik legnagyobb és legszebb epikus történet amit valaha láttam, és a romantikus dráma, mint fogalom átíródott a szótáramban. A közvetítőkről is meg kell emlékeznem, az elbűvölően gyönyörű Vivien Leigh alakításának íve, energiája van, azonosulása annyira megdöbbentő, hogy átüt ez a képernyőn is. Aztán a Melanie-t alakító Olivia de Havilland, aki szintén csodaszép, arcáról és természetéről a Scarlett-ből hiányzó belülről jövő jóság, ártatlanság sugárzik, az amit miatt Scarlett sosem tudtott igazán megérteni,  hisz gyengeségnek titulálta a lány tulajdonságait. A molett cselédet, Mammy-t alakító Hattie McDaniel, aki szórakoztatóan erkölcsös alakításáért az első színesbőrű volt, aki Oscar díjat vehetett át. Rhett Butler-ként, pedig Clark Gable, aki sármjával és ellenállhatatlan modorával hódította meg a korabeli - és megkockáztatom a mai - női szíveket is.

Az Elfújta a szél mai szemmel nézve is az egyik legjobb film, amelyen nem fogott az idő, sőt jó borhoz méltón inkább nemesítette azt, az általam megítélt 100% pedig vajmi kevés hála azért, hogy részese lehettem az élménynek, amelyet generációk élhettek át az évszázad során.

írta: P.M.

11.02.14.

Classics: Hátsó ablak (Rear window, 1954)

A leskelődés, kukucskálás, más intim életébe való bepillantás mindig is a legnagyobb bűnös élvezetek közé tartozott. Az ember természeténél fogva kíváncsi és ez a tulajdonság hatványozottan igaz, ha mások privát szférájába lehet betekintést nyerni. A borzongatás koronázatlan királya, Alfred Hitchcock tökéletesen tisztában van ezzel a ténnyel, és a műfaj egyik legjobb filmjét kanyarintotta a téma köré. A Hátsó ablakban adott ugye Jeff, főszereplőnk, aki egy súlyos baleset következtében hosszú hetekre a szobája rabjává válik, és a szerencsétlen helyzetének következményeként a szomszédok megfigyelésével tölti napjai nagy részét. Mivel csak részleteket láthat a szűk ablakokon keresztül történeteket kreál az ott lakók életéről és ezekkel szórakoztatja magát a pokoli nyári melegben. Ám, ahogy hétről hétre figyeli az embereket, az egyik házban látottak alapján gyilkosság gyanúja merül fel, és Jeff kockázatos nyomozásba kezd. 

 Az izgalom és a feszültség könnyen fertőz bennünket is..

Hitchcock profi módon építi fel a cselekményt, mintha egy színházban volnánk és egyszerre több ember életébe nyernénk bepillantást. Vannak izgalmasabb, szemrevalóbb, és vannak unalmasabb, és sajnálatra méltóbb életek is, de csupa ismerős helyzettel találkozunk, amely mind-mind folyik a maga medrében, tudomást sem véve az állandó szemlélőről. Borzalmasan izgalmas történet ez, amelyben a feszültség a játékidővel arányosan növekszik, és a végén, amikor megfigyelő és a megfigyelt tekintete találkozik egy végtelennek tűnő pillanat erejéig megfagy bennünk a vér. Hihetetlen, hogy az idő vasfoga semmit sem fog Hichcock fél évszázada készült mesterművén, amelyet feszültségben és minőségben még csak meg sem közelítenek a mai utódok. Méltathatnám tovább megérdemelten, de sokan és sokszor tették már ezt helyettem, így csak annyit mondanék lezárásul, a megítélt 95% mellett, hogy a feledhetetlen és időtálló mestermű, méltán etalon a műfajában.

írta: P.M.

11.02.11(2)

Mai menü: Mary és Max (Mary and Max, 2009)

Napjaink animációs- és CGI-rengetegében üdvözlendőek a kissé visszafogottam és kevésbé látványos stop motion technikát alkalmazó alkotások. Számuk érthetően igencsak korlátozott, de érdemes rájuk időt fordítani, ugyanis aki ilyen technológiával dolgozik annak nagyon fontos, figyelmet érdemlő mondanivalója van. A gyurmafigurákból életre keltett sztori igencsak súlyos témát pendít meg könnyed és rugalmas módon remek háttérzenével, befogadhatóvá és élvezhetővé téve a történetet. Két különféle, a társadalom által egyaránt kitaszított személyiség talál egymásra levélben és válik szinte a legfontosabb részévé saját életüknek anélkül, hogy valaha is találkoznának. Egymásba kapaszkodva próbálják elfogadni önmagukat, átláthatóvá tenni saját kaotikus világukat és megtalálni a szépséget hányattatott életútjuk során. Mary a beilleszkedni képtelen kislány, aki alkoholista anyjával és az őt teljesen elhanyagoló apjával él Ausztráliában, levelet küld egy véletlenszerűen kiválasztott személynek, akitől válaszokat remélve kérdéseire próbál többet megtudni az őt körülvevő világról. Így jutunk el a New York-ban magányosan élő középkorú Max-hez, aki súlyos evészavar következtében jelentős túlsúllyal, valamint egy rejtélyes betegséggel az Aspenger szindrómával is küzd. 

 

 "Love yourself first"

A két balsorsú idegent a kitaszítottság okozta ismerős érzés összekapcsolja és egy csodálatos barátság veszi kezdetét. A levelekből két teljesen kifordult gondolkodásmódú embert ismerünk meg, akik elképesztő egyszerűséggel, és irigylésre méltó letisztultsággal látják a világot, ez pedig az eltöprengés mellett igencsak szórakoztató pillanatokat is eredményez. A kis híján 20 évig tartó levelezés során természetesen mélypontok is előfordulnak, ezek pedig akarva akaratlanul is negatív irányba sodorják sorsukat, hisz gyakorlatilag egymásból táplálkozva tudnak megfelelni az élet támasztotta kihívásoknak. 

Gyönyörű, szívszorító és elgondolkodtató mese súlyos mondanivalóval könnyed stílusban elbeszélve, amelyből két rendkívül érdekes személyiséget ismerünk meg és zárunk szívünkbe. Ennek megfelelően 85%-os tetszési indexel támogatnám a további hasonló próbálkozások megszületését. Nagyon örülök, hogy a háromdimenzióssá integrálódó filmvilágban is akadnak ilyen bátor próbálkozások, amelyek a maguk szolid módján többet nyújtanak bármely csillogó, de legtöbbször üres animációs csodánál...

írta: P.M.

11.02.11.

Napi trailer: X-Men: First Class

Az X-men-trilógia, és Wolverine spin-off-ja után ezúttal az időben visszautazva Professzor X és Magneto fiatalkorába nyerünk bepillantást, amikor a két jelenlegi ellenfél még vállt vállnak vetve küzdött a világot fenyegető mutánsok ellen. Érdekes Prequel-nek ígérkezik a First Class, hisz a Ha/ver rendezője mellett a főszerepekben James McAvoy-t (Xavier) illetve a Becstelen Brigantyk-kal berobbanó M. Fassbender-t (Eric/Magneto) láthatjuk.
Premier: 2011. június 3.

Rövidebb ízelítő:

A hosszabb előzetes:

írta: P.M.

11.02.10. (2)

A nap képe

Következő bejegyzésem egy kép ihlette. A 2011-es Oscar átadó kapcsán az összes jelölt felsorakozott egy csoportkép erejéig, ez pedig egy rajongó számára felbecsülhetetlen értékű. A képre kattintva mindenki szemezgethet és megkeresheti a személyes kedvencét, a dolog kihívásnak sem utolsó. Az átadóra egyébként február 27-én kerül sor, James Franco és Anna Hathaway közreműködésével. A jeles dátum előtt pedig részletekbe menő találgatások és vélemények is olvashatóak lesznek az oldalon.

A 2011-es Oscar versenyzői

írta: P.M.

Visszatérő szuperhősök: 1.rész (Clark Kent/Superman)

2012 a visszatérő képregényhősök éve lesz, ugyanis a legismertebb karakterek mindegyike új filmmel jelentkezik. Lehet vitatkozni a "legismertebb" kijelentéssel, hisz számtalan képregényfeldolgozást láttunk az elmúlt esztendőkben, de számomra továbbra is Superman, Batman illetve Pókember jelenti a műfaj (ha van ilyen) alapjait.

Superman 2006-ban Bryan Singer közreműködésével visszatért filmszínházainkba, új címszereplővel, és gigantikus költségvetéssel. A végeredmény minősége jelentősen megosztotta a rajongók mellett a közvéleményt is, mindenesetre a bukás elkerülte a filmet, de a várt siker elmaradt, hisz nem sikerült kellő komolysággal felvértezni a szuperhőst, ami napjainkban talán az egyik legalapvetőbb követelmény ezzel kapcsolatban. Nem olyan rég viszont a remény felütötte fejét, miután korunk egyik legtehetségesebb rendezője, Christopher Nolan szárnyai alá vette a produkciót, és produceri feladatot ellátva a forgatókönyv megírását a Sötét lovag írójára, David Goyer-re bízta, rendezőnek pedig a szintén rendkívül tehetséges, és meglehetősen egyedi látványvilággal rendelkező Zack Snyder-t (300, Watchmen) kérte fel. 

A Superman: Man of Steel munkacímmel rendelkező projekt nem az előző film folytatása, hanem a séria újraindítását kísérli meg, ennek megfelelően pedig ismétcsak változott a felosztás, Clark Kent szerepét pedig az eddig szinte ismeretlen Henry Cavill (Tudorok) kapta meg. Az rendezői, és a produceri székben szereplő személyek ismeretében a újrainduló franchise - remélhetőleg - nyitódarabja, a 2012-es év egyik legígéretesebb produkciója, amely várhatóan karácsony táján kerül majd mozikba.

írta: P.M.

következő rész: Bruce Wayne / Batman

11.02.07(3)

Mai menü: A balta 2 (Hatchet 2)

Ja, hangzatos cím, a poszter szövege halvány mosolyt is csalt az arcomra. Victor Crawley amolyan újkori Jason, rusnya pofával, szegénykém lelkét bánat nyomja, ezt pedig előszeretettel orvosolja a különböző belső szervek kitépkedésével. Az első rész amolyan műfaji paródia volt, slasher-ként kiválóan működött, de nem kimondottan ugrott össze a gyomrom a folytatás hírére. Adott a kérdés lehet-e komolyan venni egy filmet, amiben a nyitójelenetek egyikében valakit a saját belével folytogatnak. A válasz némileg egyszerű: lehetetlen.

Sokat akart a szarka, kettébe lett szabva...

Sokaknak bejön az efféle állatkodás, hisz a maga perverz módján szórakoztató produkció ez, jómagam kevésbé tartozom ebbe a kategóriába, de valamiért mégiscsak esélyt adtam a második résznek is. A sztori a faék egyszerűségével kápráztat, a szereplőkre fogadásokat lehet kötni halálnemük brutalitása szerint, de sörrel a kézben, haverokkal tökéletes. Önmagában nézve vérszegény (no nem a film nyugi, csak a végeredmény) de lehet mondjuk a feszültség egy ártatlan módjának levezetése is. Én 50%-ra taksálom ezt a tömény öncélú vérengzést, és ebben benne van végtelen jóindulatom mellett az alapműfajoktól való függetlenítő szemléletmódom is.

írta: P.M.

11.02.07(2)

PoszterMustra: A negyedik Sikoly célegyenesben.

Nehéz megmagyarázni, hogy az 1996-ban a horrorműfajt hamvaiból sikeresen feltámasztó Sikoly miért is kap idén újabb folytatást, pláne 11 évvel az előző rész után. Nyilván anyagi mozgatórugói vannak a dolognak, de ennek némileg ellentmond, hogy Wes Craven filmjét hagyományos 2D-s körítéssel láthatjuk majd, ami igencsak furcsa, hisz napjainkban nem találkozunk már térhatás nélkül horrorfolytatásokkal. Dicséretes dolog ez, de lehet kicsit vakmerő is, kíváncsi vagyok a széria rajongói sikerre viszik-e majd a minden régi szereplőt felvonultató negyedik részt is. A poszter hangulatos, és régimódi, valóban elég ridegen mutatna rajta a 3D-s reklámfelirat.

A történet szerint Gale (Courtney Cox) és Dewey (David Arquette) immáron házaspárként élnek, amikor Sidney (Neve Campbell) visszatér a városba. Ekkor kezdődnek újra a rémálomszerű gyilkosságok, amelynek hátterében a "régi ismerős" áll. Nehéz elképzelni, hogy fogyasztható végeredmény születik egy ilyen izzadságszagú folytatásból, de reméljük a legjobbakat. Meglepetésre a világpremierbe hazánk is felsorakozott, így április 14-től mi is láthatjuk a legújabb Sikolyt.

Feliratos előzetes:

írta: P.M.

11.02.07

Márciustól újra népes Középfölde

Peter Jackson-t perforált fekélye miatt nemrég megműtőtték, így a meglehetősen hosszú ideje halasztódó hobbit forgatási ismétcsak tolódásra kényszerült. Szerencsére a baj nem olyan súlyos, hogy ismét rendezőváltás veszélye forogjon a levegőben, így a hírek szerint immáron(azért csak várjuk ki a végét) március 21-től kezdetét veszi J.R.R. Tolkien nagyszabású fantasykönyvének forgatása. Mint tudjuk a főszereplőt, Bilbót Martin Freeman fogja alakítani, a régiek közül pedig visszatér Galadriel, Legolas, Gandalf, Gollam és Szarumán is. A két részben moziba kerülő alkotás váhatóan 2012, illetve 2013 decemberében kerül a filmszínházakba. 

Az új és a régi Bilbó (Martin Freeman, Ian Holm)

írta: P.M.