2010. február 26., péntek

***



A Heath Ledger portré - 1. rész


Legutolsó, nemrég moziba került filmjének nézése közben ötlött fel bennem a gondolat, miszerint háromrészes cikksorozattal emlékezek meg a tragikus hirtelenséggel elhunyt színész életéről, filmjeiről és az űrről, amelyet idő előtti halálával milliók szíveben hagyott...

Heathcliff Andrew Ledger 1979. április 4-én látta meg a napvilágot egy Perth nevezetű, nyugat-ausztráliai városban. Keresztnevét az Üvöltő szelek, című 1939-es klasszikus egyik főszereplőjéről kapta. Karrierje az Ausztráliában roppant népszerű Home and Away című tévés sorozatban vette kezdetét, amelyben nyolc rész erejéig szerepelt. (A hírek szerint 70 centtel a zsebében Sydney-be érkezve sorra kopogtatott az ügynökök ajtóin, mígnem megkapta első fontosabb szerepét egy ausztrál sorozatban) Ezt követően Hollywood is megismerhette, miután 1999-ben eljátszotta Patrick Verona szerepét, a 10 dolog, amit utálok benned című tinivígjátékban. A film után mindenki a legújabb jóképű szívtipróként üdvözölte az ausztrál színészt, ám  még ugyanazon éven kijövő filmjével, a Kéz és ököllel, már rá is cáfolt a róla kialakult előnytelen ideálra.

Vállalnál ismét szerepet romantikus komédiában?
Nem, nem szeretem nézni az ilyen fajta filmeket, és játszani sem szeretek bennük. Unalmasnak találom őket. No, de ki tudja, egy színész soha se mondja, hogy soha, nem igaz? 
Részlet a színész utolsó interjújából..

Egy évvel később aztán az egész világ megismerhette, amikor is Roland Emmerich az egyik legfontosabb szerepet osztotta rá A hazafi című történelmi filmben, ahol Mel Gibson mellett játszva nyújtott emlékezetes teljesítményt. Heath Ledger ekkorra vált igazi többfunkciós szupersztárrá, és innentől kezdve válogathatott a szerepek között. A becsületére legyen mondva az ausztrál színész csak szépen átgondolva bólintott rá minden egyes szerepére, amelyet legjobban kivételes filmográfiája bizonyít.

Heath Ledger magánszáma a 10 dolog amit utálok benned című filmben:


Polczer Máté "City 225"

2010. február 22., hétfő

critic30

Báthory
egy legenda kiábrándító tablója


Bathory, cseh, magyar, szlovák, brit, amerikai történelmi dráma
138 perc
R: Juraj Jakubisko
Sz: Anna Friel, Karel Roden, Hans Matheson

A festő, Caravaggo és Báthory viszony túl hangsúlyos szerepet kap a film egészét nézve

Báthory Erzsébet történelmünk egyik legkérdőjelesebb személyisége. A legenda szerint legyilkolt szüzek vérében fürödve őrizte meg fiatalságát. Elképesztő lehetőségeket rejt a sztori, akár egy nagyobb stúdió fickósabb költségvetés kíséretében emlékezetes alkotást kerekíthetett volna belőle. A történetet egyébként épp tavaly októberben láthattuk utoljára a mozikba, ahol Julie Delpy rendezésével és főszereplésével kelt életre a kétes személyiség, A grófnő című meglehetősen negatív kritikákat kapó filmjében. Így a magyar premier nem épp a megfelelő időpontra lett időzítve. 

A filmet nézve nem túl sok jó dolog jutott eszembe. Báthory életét három részre osztva láthatjuk, a számára legbefolyásosabb személyek nevét alcímnek választva. Már az első felvonásban találtam kisebb kivetnivalót, hiszen míg az alcím Ferenc, addig az első harmad legnagyobb részben Erzsébetnek az olasz festővel, Caravaggo-val folytatott érzékeny viszonyán van a hangsúly. A gond annyi ezzel, hogy szerintem egy kissé túl sok szerepet kap e viszony a történetben, míg más, lényegesebb dolgok, háttérbe szorulva kevésbé vonják magukra a figyelmet elsikkadva ezzel az igencsak hosszúra nyúló alkotásban. 

Ezzel az film egészét utólag nézve kissé felborulva ábrázolja a grófné életének hangsúlyos részeit. Az öregedéssel való legendás küzdelme (a történet szerint a kastélyában lévő tükröket összetörette, hogy nem lássa idősödő önmagát) , amely számomra sokkal érdekesebb lett volna, szinte csupán vázlatszerűen van jelen, mintha a rendező csak bizonyítani akarná ezzel, hogy bizony ő is ismeri a grófnő történetét.

Egyike a kevés jelenetnek, amely azt ábrázolja, amelyre valóban kíváncsiak lennénk.

Nincs ezzel rossz szándékom, de talán nem egy 70 éves bácsinak kellett volna rendezni a filmet, mert ő igencsak öregurasra vette a figurát, és szép lassan, ráérősen a legendákat kevésbé figyelembe véve elmeséli Báthory Erzsébet többet érdemlő történetét. A csatajelenetek és a távlati képek ordítanak a nagyobb költségvetésért. Az Egri csillagokat "megszégyenítő" harcokat szerintem jogosan kevesellem technikai fejlettségben korlátokat nem ismerő napjainkban. Az alkotók érezhetően nagyon művészi filmet szerettek volna leforgatni, amivel a kritikusokat és a nézőket egyszerre lenyűgözve hiteles képet festenek Báthory Erzsébetről, de nem számoltak azzal a veszéllyel, hogy ezzel a saját csapdájukba belesétálva elvesznek a rengeteg mondanivaló széles útvesztőjében. A legnagyobb kritikának mégis azt tartom, hogy amolyan általános iskolai kötelezőkhöz hasonlóan túl hosszú és ezzel egyenes arányban - nincs jobb szó rá - dögunalmas is.

Ha valaki nem ismeri Báthory Erzsébetet, ne ezzel a filmmel próbálja pótolni a hiányosságot, mert még akkor is hitelesebb képet kap a grófnőről, ha egyszerűen bepötyögi a nevét a Wikipédia nevezetű népszerű adatmegosztó portálon.

50%

Polczer Máté "City225"

2010. február 21., vasárnap

coming soon.. 3




Remeg a Föld, jönnek a Halhatatlanok...





The Expendables

amerikai premier: 2010. augusztus 13.

Sylvester Stallone Rocky és Rambo sikeres reaktiválása után egy új produkció elkészítésére adta a fejét. A történet szerint egy zsoldosokból verbuvált hadsereg arra a feladatra vállalkozik, hogy megbuktasson egy velejéig romlott egyeduralmat gyakorló dél-amerikai diktátort. Valljuk be a sztori nem épp a legvonzóbb amit az utóbbi időben hallani lehet. Azonban, ha elárulom, hogy ebben a filmben egyesül minden idők talán legpusztítóbb brigádja, a történet bőven elegendő lesz még a fanyalgók számára is. Ki ne szeretné egy csapatban látni Sylvester Stallone-ét, Jason Statham-ot, Jet Li-t, Mickey Rourke-ot, Eric Roberts-et, Danny Trejó-t és Dolph Lundgren-t vagy az egy rövidebb cameo szerepére beugró Arnold Swarzenegger-t és Bruce Willis-t? Na ugye. (Azt elárulom még, hogy olyan színészek dobták vissza a szerepet, mint Kurt Russel, Wesley Snipes, Jean-Claude Van Damme, Ben Kingsley és Forest Whitaker) Ettől a csapattól még maga Chuck Norris is szűkölve menekülne..

Előzetes




Polczer Máté "City225"

2010. február 19., péntek

critic29

A sötétség határán
apuci bedurvul...


Edge of Darkness, amerikai thiller, 2010
108 perc
R: Martin Campbell
Sz: Mel Gibson, Ray Winstone, Danny Huston

"Thomas Craven veterán nyomozó, akinek lányát, Emmát meggyilkolják, pont az ő háza előtt. Mindenki úgy véli, hogy a gyilkosság Craven nyomozó ellen irányult, viszont az apa nyomozása a lánya gyilkosai után mást sugall. Emma politikai aktivista volt, aki valakinek valamiért az útjában állt..."

 Gibson gyilkos pillantásától többször is megfagy a levegő

Martin Campbell(Casino Royale) eredeti Edge of Darkness című 6 részes mini sorozatából készített nagyjátékfilmet. A sorozat nem jutott el hozzánk annak idején, így nem tudok érdemi információkat közölni az 1985-ben kiadott alkotásról. Mel Gibson a 2002-es Jelek óta nem mutatkozott mozifilmben, de rendezőként elég termékenynek bizonyult, hiszen két különc remekművet is sikerült kiadnia a keze közül az elmúlt 6 évben.(A Passió, Apocalypto)

Időnként mindenkinek szüksége van egy-egy vérgőzös bosszúfilmre, hogy a jogos tombolás látványával kiélhessük a mélyben fekvő bűnös vágyakat, amit az ember akkor érez, amikor a bűnt a bűnös ellen irányítják. Kár tagadni, valahogy mindig elégtétellel tölt el minket, amikor a bedurvuló főszereplők válogatottan brutális eszközökkel írtják az ellent, még az ismert "ha megdobnak kővel..." mondás ismeretében is. Az utóbbi években született pár remek film ebben a sajátos műfajban. 2007-ben Kevin Bacon játszott bedühödött apucit a Halálos ítéletben. Egy évre rá a Liam Neeson főszereplésével készült, Elrabolva az egyik legkiemelkedőbb produkció a műfajban, amely talán egyedül mondhatja el magáról, hogy úgy lett hatalmas kasszasiker, hogy az interneten már tökéletes minőségben is elérhető volt az amcsi premier idején. A sötétség határán ezt a zsánert képviselve vonul be majd a filmtörténelembe.

Csak Ray Winstone és Mel Gibson miatt is érdemes nekifutni a produkciónak

Thomas Craven nem sokáig örülhet lánya hazatérésének, hisz ismeretlen alakok lelövik már az első otthon töltött estéjén. A rendőrség és a média sokáig abban a hitben él, hogy a rendőr Thomas volt a célpont, a lány csupán vétlen áldozata a "kivégzésnek", de a Mel Gibson által megformált figura egyre mélyebbre ásva lassan ráébred a mélyben fekvő megdöbbentő valóságra.
Mel Gibson-t már láttuk bedurvulni A hazafiban, amikor egyik fia meggyilkolása után egy egész hadosztályt lemészárolva élte ki a bosszú "jóleső" érzését. Ezúttal egy kissé finomabb eszközökkel veti bele magát a lánya gyilkosai utáni megszállott kutatásba. A veterán színésszel jó újra a vásznon találkozni, és nem az épp aktuális rasszista/alkoholista botrányairól értesülni a médiában. A kisujjából hozzá az elkeseredett apát és nem az ő hibája, hogy filmje nem fog a zsáner legemlékezetesebb filmjei közé bekerülni, még ha csak annyi is a probléma vele, hogy a történetet ebben a formában már többször is előadták. Nem állítom, hogy Campell filmje gyenge lenne, sőt a meglepően brutális jelenetek, a kiváló főszereplő valamint a Ray Winstone által remekül alakított mellékszereplőnek köszönhetően többször is nézhető produkcióval volt dolgom. De például a lány meggyilkolásának estéjén a megfelelően sötét hangulat eléréséhez alkalmazott zuhogó eső "effekten" tökéletesen látszik, hogy nem valódi, és pár hasonló izzadtságszagú hatásvadász próbálkozással több helyen is találkoztam. Az nézőt nagyon okosan "húzzák" a játékidő előrehaladtával, de a befejezést én egy kicsit csalódottan éltem meg. Meglehetősen átlátszó céllal az alkotók eléggé összecsapva zárták le a sokkal jobb befejezést érdemlő filmet, hogy a zárójelenetben még egy - szerintem Gibsontól teljesen idegen - jelenet erejéig nyállal keveredett könnycsepp is végigfolyjon az érzékenyebb lelkűek arcán.
De negatív megjegyzéseim ellenére fenntartom, hogy Mel Gibson egész pofás kis produkcióval tért vissza, amely bár távolról sem közelíti meg Neeson Elrabolvá-ját, de sötét hangulatú estéken kiváló szórakozás...

70%

Polczer Máté "City225"

2010. február 14., vasárnap

critic28

Derült égből fasírt
a kecske is jóllakik...


Cloudy with a chance of Meatballs, amerikai animációs vígjáték
86 perc
R: Phil Lord, Chris Miller
Eredeti hangok: Bill Hader, Mr T, Anna Faris
filmkatalogus - imdb - rotten

"Flint gyerekkora óta feltalálónak készül és kalandra éhezik. És mert a kis szigeten, ahol felcseperedik, többnyire unalmas halacskákból áll a menü, elhatározza, hogy olyan gépet készít, amely az esőt is ínycsiklandozó fogásokká változtatja. Az első próba a hamburgerzápor és makarónizivatar még jól sikerül, de a találmány sajnos nem tökéletes, és igen nehéz irányítani: a környéket hamarosan elönti a puding-áradás, a forgalmat ketchup-tornádó nehezíti, és a környéken népbetegséggé válik a gyomorrontás. Flint izgulni akart egy jó ízűt - ezúttal alaposan jóllakhat az izgalommal."

A témából adódó lehetőségek abszolút ki lettek használva

Amikor a nyáron azt hiszem a legújabb Harry Potter rész előtt megláttam a film előzetesét, nem sok jó érzésem volt ezzel kapcsolatban. Mi ez az idióta gondolat, és miért megint csak a 12 éven aluliak szórakozását célozzák meg az animációra szakosodott alstúdiók. Nem tudom honnan származik az a beidegződés, hogy animációs formával csak gyerekfilmeket lehet készíteni. Hát igen, így utólag bevallom, elég nagyot tévedtem. A Derült égből fasírt, az idióta címe ellenére is kiváló szórakozás minden korosztály számára.

A történetben nem hiszem, hogy újat tudnék mondani, akit részletesebben érdekel, az az apróbbal szedett betűknél egy kicsivel feljebb megtalálja a lényeget. A film varázsa abban rejlik, hogy nem csak a piciket próbálja szórakoztatni, hanem bárkit, aki időt szán erre az aranyos kis produkcióra. Nem hiszem, hogy sokan keserű szájízzel állnának fel utána, hiszen az a gasztronómiai és esztétikai orgazmus, amely ebben a másfél órában a jóhiszemű nézőket éri, egész jó hatással van a rövidtávú közérzetre. Mit is tennénk, ha hirtelen ínycsiklandozó falatok potyognának a meseszép színekben pompázó égből? Hát amellett, hogy az éttermek  rövidtávon csődöt jelentenének, valamint hosszútávon az egészségügyi központok elég nagy ellátottságnak örvendhetnének, biztos vagyok benne, hogy jól szórakoznánk. Egy ideig. Ez a folyamat a filmben is a képzeletünkhöz hasonlóan játszódik le. A torkosság ilyen fokú piedesztálra emelése a látvány mellett jó sok tanulsággal is szolgál. Elképesztő kreativitás elevenedik meg a képernyőn, nem is tudom láttam-e valaha ilyen csodaszép színekben pompázó animációs remekművet. A Pixar filmeket színvonalban nem éri el (Toy Story, Wall-E), de szerintem még köztük sincs szégyellnivalója. 

A látvány hasonló reakciókat vált ki a nézőkben is...

Sajnos bevételek szempontjából sok dicsekednivalója nincs filmnek. Napjaink animációs áradatának egyik áldozata a Derült égből fasírt, hiszen a stúdiók a minőségre tekintet nélkül inkább a mennyiséget erőltetve hétről hétre küldik a vásznakra a gyengébbnél gyengébb produkciókat. Ilyen nagy választékban pedig nem csoda, hogy pár jobb film is elhasal a pénztáraknél. Kár érte. Ennél bizony jóval többet érdemelt. Hát lehet, hogy előretekintve ennek nincs jó hatása, rövid távon viszont tízujjmegnyalós szórakozás kicsiknek, nagyoknak..

75%

Polczer Máté "City225"

2010. február 13., szombat

s2

Spartacus: Blood and Sand
(2010 - ????)

amerikai akció, dráma sorozat

Spartacus - Andy Whitfield
Crixus - Manu Bennett
Batiatus - John Hannah
Lucretia - Lucy Lawless
Doctore - Peter Mensah
Sura - Erin Cummings
Ilithyia - Viva Bianca

Kenyeret és cirkuszt a népnek! Ezt a közkeletű kijelentést vették figyelembe a Spartacus alkotói és a 2007-es 300-ban már látott erőszaktól és erotikától fűtött sajátos látványvilágot alkalmazva olyan sorozatot készítettek, amelynek első része nézettségi rekordokat ostromolt az első hetekben a magas korhatár ellenére is. A történet elején a római Glabír elraboltatja a trák Spartacus feleségét, őt pedig az arénába dobatja, hogy ezrek szeme láttára öljék meg a gladiátorok, ám a dühtől és bosszútól fűtött Spartacus lekaszabolja képzett ellenfeleit. Batiatus látva Spartacus népszerűségét és tehetségét a Ludus-ba viteti, hogy kineveltesse és igazi Gladiátort képezzen belőle, cserébe megígéri, hogy elrabolt feleségét, Sura-t megmenti rabszolgasorsától.

A Gladiátor-harcok nem szűkölködnek vérben..

Az első pár részt látva bebizonyosodott számomra, hogy az alkotók betartják ígéretüket, a látványos  vérgőzös ütközetek,  a fülledt erotikus jelenetek, és a dekoratív főszereplők hatásos egyveleget bizonyítva elviszik a hátukon a sorozatot és ösztönöznek arra, hogy hétről hétre a tv elé üljünk az újabb izgalmakat várva. Nem gátolnék ebben senkit, de azt azért megjegyzem, hogy az előbb kijelentett dolgokon kívül semmi mögöttes tartalom nem található a sorok között. Egyszerű és hatásos, ez a Spartacus mottója, és magamon tapasztalva be kell vallanom: Ez bizony működik..
Az első évad után részletesebb vélemény várható..

Polczer Máté "City225"

2010. február 11., csütörtök

critic27

Amelia
egy erős nő gyenge filmje


Amelia, kanadai-amerikai életrajzi dráma
111 perc
R: Mira Nair
Sz: Hilary Swank, Richard Gere, Ewan McGregor

"Amelia Earhart, egy 23 éves kansasi lány beleszeret a repülésbe, majd ő lesz az első jelentős női pilóta, a repülés női úttörője. Teljesen egyedül átrepült az Atlanti-óceán felett, majd egy társával a Földet akarta körberepülni - gépe ekkor veszett oda a Csendes-óceánba, és azóta sem került elő..."

 A színészek képtelenek hitelesen közvetíteni Amelia páratlan élettörténetét

Amikor szárnyra kaptak a híresztelések, hogy a világ első női pilótájáról készítenek filmet, a díjgyanú kellemes illata csiklandozta a kritikusok és a nézők képzeletét. Majd amikor jött a hír, hogy a címszerepet a kétszeres Oscar-díjas -egyik kedvencem-  Hilary Swank játssza a lelkesedés már az én esetemben is elég magas szintet ütött meg.

A megszokottal ellentétben nem kiskorától kezdve követhetjük nyomon Amelia életútját, csak néhány flash erejéig tekint vissza a szenvedély kialakulásának kulcsmomentumába. Már ez is elég nagy hiba, hiszen ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a nő hihetetlen elkötelezettségét nem elég pár képpel elintézni életének talán legfontosabb pillanatát. A kamera csupán közli, hogy a kislányt egy életre szólóan elvarázsolta a feje felett elröpülő "valami", nem vállalkozik a bonyolultabb formára, hogy érzékeltesse velünk is a határtalan szabadság utáni vágyat, amelyet igazából éreznünk kéne a képeket nézve. Itt jöttem rá, hogy valami nagyonis sántít Mira Nair filmjében és az előbb leírt probléma utólag visszanézve az egész filmre rávetíthető.

Amelia Earhart sokkal több volt a nők szemében a huszas-harmincas években, mint az első női pilóta. Megingadhatatlan jelkép volt nők millióinak szemében, férfiakat megszégyenítő bátorsággal vetette bele magát az esztelenebbnél esztelenebb vállalkozásokba, hogy önmagán kívül nőtársainak is bizonyítsa, hogy többre hivatottak a gyereknevelés és további házi teendők "börtönében" élésnél. Ez így elég durván hangzik, de a lényegre azért - még ha élesen is - rávilágít.
Hilary Swank-ben sajnos elég nagyot csalódtam. Én végig azt éreztem, hogy ezt a filmet a harmadik Oscar-jához vezető ösvényként tekintette, ez pedig a játékát végig erőltetetté, nehézkesé, és ami a legnagyobb kritika, idegesítővé tette. Sajnos Richard Gere-ben nincs meg az a tálentum, amit sokan tulajdonítanak neki, és ezt a sokadik filmje után sajnos hajlandó vagyok tényként közölni, egyben bocsánatot kérve a rajongóitól. Ewan McGregor pedig olyan érdektelen ebben a filmben, hogy jobb elfelejteni ezt a szerepvállalást.

 Amelia jelkép volt nők milliói számára

Amelia életébe csak a nagyobb kihívások előtt-közben nyerünk betekintést, így mint ember a film után is ismeretlen marad. Egy életrajzi alkotás esetében ez bizony óriási hiba, hiszen mint már korábban említettem, így képtelenek vagyunk megérteni ezt a fura és életveszélyes elhivatottságot. Amelia a korlátlan szabadság megszállottja volt elsősorban és a repülést csupán eszközként használta céljai és önmaga megvalósítására. Erre sajnos nem a filmből csak következtetni lehet, hiszen közvetlenül nem kapunk bizonyítékot erre a feltételezésre. A házasság intézményét is egyfajta kalitkaként kezelte a bátor nő, így csak bizonyos kompromisszumok árán volt hajlandó hozzámenni legfőbb támogatójához, George Putnam-hoz. A film folyamán meghatározott időközönként a főszereplő gyönyörűszép mondatokkal narrálja a történéseket, de sajnos nekem ez szintén erőltetettnek tűnt. A díszes külső mögöttes tartalom - mélység - híján, hamvában elfojtott átlátszó próbálkozás csak. Pozitívumként talán a csodálatos tájképeket említeném, amelyek egy kicsit javítanak az ezer sebből vérző alkotáson.

A sokra hivatott sztori vászonra álmodása kártyavárként összeomolva nemcsak számomra okozott hatalmas csalódást. Ez a film egyáltalán nem méltó a világ körüli útja közben rejtélyes módon  eltűnő Amelia Earhart ikonikus alakjához, sem pedig Hilary Swank páratlan életművéhez. 

50%

Polczer Máté "City225"

2010. február 5., péntek

critic26

Miss Március
18-as korhatáros film, szigorúan 18 év alattiaknak


Miss March, amerikai vígjáték
90 perc
R: Zach Cregger, Trevor Moore
Sz: Zach Cregger, Trevor Moore, Hugh Hefner

"Eugene és Tucker életük legnagyobb menetére készülnek. Az országos cimborák egész Amerikán keresztülvágják magukat, csak hogy bejussanak a legendás Playboy-villába, és ott megtalálják Cindit, Eugene egykori barátnőjét, aki egykor bájos szüzike volt, már viszont a magazin középső, kihajtható oldalán pózol."

 Hogy miért nézek ilyen filmeket? Be kell vallanom én műfajt, minőséget, nemzetet, nyelvet és hovatartozást nem figyelve nagyjából megnézek mindent, ami elém kerül. Óhatatlan, hogy néha becsúszik a Miss Márciushoz hasonló undorító és alattomos "alkotás" is. De azért szükség van ezekre is. Ilyenkor újra ráébredek, hogy mennyire meg kell becsülni az igazi, valamit nyújtó - és nem a hányingerre gondolok - filmeket.
A Miss Március lehetne az Amerikai Pite 232. része is, semmit nem javulna vagy romlana a dolog. A poénnek szánt szituációk nagy részén már csak azok a kretének tudnak röhögni, akiknek vicces például, ha egy nyüves dög belehugyozik a pezsgőspohárba, és azt utána valami felfújt íkúlájtos szőke picsa jóízűen betankolja. De vajon az vicces-e, ha valaki a játékidő hossza alatt jól belőhető periódusonként maga alá fosik fület melengető hanghatásokkal. Vagy vicces-e ha egy rakat vérszomjas őstahó baltával hadonászva fél országon keresztül üldöz két szánalmas idiótát megcsúfolva ezzel a komplett tűzoltóság intézményét. De az is inkább szánalomra ad okot, ha a Playboy ősöreg atyja olyan bölcsességekkel bombázza a jóhiszeműeket, amelyeket talán Magdinénitől lopott egy korai Barátok közt epizódból. Aztán vicces-e, ha valaki szívószálon keresztül üríti le a fáradtat, és ezt még premierplánba a pofánkba is dörgöli. Nem, ezek fényévnyi távolságra vannak a szórakoztatás leghalványabb formájától is. Egy-egy pillanat akad, ami kényszeredett mosolyra adhat okot, de szerintem ezek csak töltelékként, véletlenül kaptak helyet a filmben. A minősíthetetlen színészi "játék"-ról és a történet alapját képező velőig rágott csontról több szót nem szeretnék ejteni ennél.
A filmet csak tömény alkoholmámorban lévő humanoidoknak merem ajánlani.

5%

Polczer Máté "City225"

2010. február 4., csütörtök

közvéleménykutatás1




A legjobb Pixar film


A napjaink legszínvonalasabb animációs produkcióit előállító stúdió által készített filmek közül a legjobbra voltam kíváncsi a közvéleménykutatás keretében. Örömmel vettem tudomásul, hogy elég sok szavazat érkezett. A 25 voks közül egyáltalán nem meglepetésre a szerintem is legjobb Wall-E kapta a legtöbb, szám szerint 7 szavazatot. A második helyet 5 vokssal a Némó nyomában foglalta el. 4-4 szavazat érkezett a Szörny Rt-re és Lecsóra is. 3-at kapott még a Fel, és további 1-1 pedig a Toy Story és az Egy bogár élete között oszlott el. A nyáron érkezik mozikba a Toy Story, a stúdió első animációs filmjének második folytatása, vagyis a harmadik rész. További közvéleménykutatások várhatók az oldalon, lehetőleg az aktuális témákból összeállítva. Remélem az eddigi aktív részvétel a továbbiakban sem lankad. 

Wall-E volt a legnépszerűbb az olvasók között

Polczer Máté "City225"

2010. február 2., kedd

Oscar 2010

A 2010-es Oscar jelöltek. A győztesek március 7-én lesznek meghirdetve. Az Avatar és a Bombák földjén kapta a legtöbb voksot 9-9 jelöléssel. A filmeket rendező James Cameron és Kathryn Bigelow korábban házastársai viszonyban éltek. Már csak ezért is érdemes lesz figyelni a legrangosabb díjátó eseményeit. A filmekről, esélyekről további cikkek lesznek majd olvashatók az oldalon a hónap folyamán. Addig is a Legjobb filmmel kapcsolatban a jobb oldalon lévő közvéleménykutatásnál várom a véleményeket.

Jelöltek

LEGJOBB FILM
Avatar
Becstelen brigantyk
The Blind Side
A bombák földjén
District 9
Egek ura
Egy lányról
Fel!
Precious: Based on the Novel Push by Sapphire
A Serious Man


LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ
Jeff Bridges (Őrült szív)
George Clooney (Egek ura)
Colin Firth (A Single Man)
Morgan Freeman (Invictus – A legyőzhetetlen)
Jeremy Renner (A bombák földjén)

Jeff Bridges

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ
Sandra Bullock (The Blind Side)
Helen Mirren (The Last Station)
Carey Mulligan (Egy lányról)
Gabourey Sidibe (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire)
Meryl Streep (Julie & Julia – Két nő, egy recept)

Sandra Bullock

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ
Matt Damon (Invictus – A legyőzhetetlen)
Woody Harrelson (The Messenger)
Christopher Plummer (The Last Station)
Stanley Tucci (Komfortos mennyország)
Christoph Waltz (Becstelen brigantyk)

Christoph Waltz

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ
Penélope Cruz (Kilenc)
Vera Farmiga (Egek ura)
Maggie Gyllenhaal (Őrült szív)
Anna Kendrick (Egek ura)
Mo’Nique (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire)


Mo'Nique

LEGJOBB RENDEZŐ
James Cameron (Avatar)
Kathryn Bigelow (A bombák földjén)
Quentin Tarantino (Becstelen brigantyk)
Lee Daniels (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire)
Jason Reitman (Egek ura)

Kathryn Bigalow és James Cameron

LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV
Becstelen brigantyk
A bombák földjén
Fel!
The Messenger
A Serious Man


LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV
District 9
Egek ura
Egy kis gubanc
Egy lányról
Precious: Based on the Novel Push by Sapphire



LEGJOBB IDEGEN NYELVŰ FILM
Ajami (Izrael)
El secreto de sus ojos (Argentína)
Fausta éneke (Peru)
A fehér szalag (Németország)
A próféta (Franciaország)


A fehér szalag

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM
Coraline és a titkos ajtó
Fantasztikus Mr. Fox
Fel!
A hercegnő és a béka
The Secret of Kells

Fel!

LEGJOBB LÁTVÁNYRENDEZÉS
Avatar
Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
Az ifjú Viktória királynő
Kilenc
Sherlock Holmes

LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS
Avatar (Mauro Fiore)
Becstelen brigantyk (Robert Richardson)
A bombák földjén (Barry Ackroyd)
A fehér szalag (Christian Berger)
Harry Potter és a Félvér Herceg (Bruno Delbonnel)


LEGJOBB JELMEZ
Bright Star
Coco Chanel
Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
Az ifjú Viktória királynő
Kilenc

LEGJOBB VÁGÁS
Avatar
Becstelen brigantyk
A bombák földjén
District 9
Precious: Based on the Novel Push by Sapphire

LEGJOBB MASZK
Il divo
Az ifjú Viktória királynő
Star Trek

LEGJOBB ZENE
Avatar (James Horner)
A bombák földjén (Marco Beltrami, Buck Sanders)
Fantasztikus Mr. Fox (Alexandre Desplat)
Fel! (Michael Giacchino)
Sherlock Holmes (Hans Zimmer)

A bombák földjén

LEGJOBB BETÉTDAL
„Almost There” (A hercegnő és a béka)
„Down on New Orleans (A hercegnő és a béka)
„Loin de Paname” (Külvárosi mulató)
„Take It All” (Kilenc)
„The Weary Kins” (Őrült szív)

LEGJOBB HANGKEVERÉS
Avatar
Becstelen brigantyk
A bombák földjén
Star Trek
Transformers: A bukottak bosszúja


Becstelen Brigantyk

LEGJOBB HANGVÁGÁS
Avatar
Becstelen brigantyk
A bombák földjén
Fel!
Star Trek

LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTEK
Avatar
District 9
Star Trek

LEGJOBB DOKUMENTUMFILM
Burma VJ
The Cove
Food, Inc.
The Most Dangerous Man in America: Daniel Ellsberg and the Pentagon Papers
Which Way Home

LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM
China’s Unnatural Disaster: The Tears of Sichuan Province
The Last Campaign of Governor Booth Gardner
The Last Truck: Closing of a GM Plant
Music by Prudence
Rabbit à la Berlin


Polczer Máté "City225"

critic25

Az időutazó felesége
a tér és idő csapdájában


The Time Traveler's Wife, amerikai romantikus dráma
105 perc
R: Robert Schwentke
Sz: Eric Bana, Rachel McAdams, Ron Livingston

"Henry DeTamble egy ritka genetikai betegségben szenved, melynek tünete, hogy kontrollálhatatlanul oda-vissza utazik az időben, sosem tudja mikor és hova fog kerülni legközelebb. Ilyenkor számára legfontosabb dolog, hogy rátaláljon Clare-re - legyen a lány akár hatéves vagy harminc -, és így is összetartsák furcsa kapcsolatukat."

Hiába a nagy szerelem, ha érzéseket felénk nem közvetít

A film Audrey Niffenger azonos című regénye alapján készült. Jómagam nem olvastam a könyvet, így sajnos viszonyítási alap híján a saját kútfőmre támaszkodva próbálom elmondani, milyennek is kellett volna lennie Swentke filmjének. Mert sajnos az ígéretes sztorit elpocsékolva és a romantikus szálat felerősítve elvonta a lényegről a figyelmet.

Henry DeTemble különös képességgel jött a világra. Meghatározhatatlan időközönként a lehető legváratlanabb pillanatban eltűnik, majd egy teljesen más helyen és más időben tök pucéron előkerül. Polgári néven Henry DeTemble időutazó, de sajnos az utazás időpontját és helyszínét nem ő választja. Ebből adódóan a normális élet elképesztő nehézségeket jelent a férfinak, mígnem feltűnik a színen Clare, aki nem csak ismeri különös képességét, hanem ezt elfogadva bele is szeret Henrybe. Úgy nagyjából a történetet el is meséltem, akinek meg jött a kedve hozzá, az ne olvassa tovább a cikket, mert lehet, hogy megváltozik a véleménye a most következő bekezdésektől.

Az időutazó feleségét egy üvegfalnál jóval több minden választja el a nézőtől. Most ne nézzen senki hülyének, egyik film sem ad fizikai közelséget egyetlenegy szereplővel sem (még a 3D esetében sem!), de egy filmnek az a célja, hogy az érzéseket közvetítve ugyanaz az érzelmi hullámzás necsak a szereplőkön uralkodjon, hanem átragadjon a fizikailag távol lévő, de lelkileg azonosuló nézőkre is. Leegyszerüsítve, akkor jó a film, ha a együtt örülünk, nevetünk és nem utolsósorban együtt sírunk a karakterekkel. 

 Az időutazó felesége kihasználatlanul hagyja a tálcán kínált lehetőségeket

A fentebb említett dolgok azonban Az időutazó felesége esetén teljesen kimaradtak. Hiába a remek sztori, az alkotók inkább a szerelmi szálat élezték ki a temérdek lehetőség közül, ez pedig egyenes ágon egy szokványos - itt - teljesen érdektelen romantikus filmet eredményezett. Az időutazás csupán egy eszköz amely ellehetetleníti a normális emberi kapcsolatokat. Ezt át lehetne vetíteni másra is, akkor éreznénk, hogy nem ezen van a lényeg. Jelen kéne lenni a meggyötörtségnek, a fáradt beletörődésnek, hiszen mindegyik egyenesen kapcsolódik ehhez az elátkozott tulajdonsághoz. Továbbá az állandó félelem is hiányzik, vajon meddig láthatom még, mikor tűnik el legközelebb, mi lesz, ha soha többé nem jön vissza, mert ez is egy - elég szélsőséges - lehetőség. A hangulatot alapjaiban meghatározó dolgok ezek, nélkülük a film csupán egy gyenge próbálkozás, a kihagyott lehetőségek iskolapéldája.

Talán Schwentkénél erősebb képességű direktort kellett volna megbízni a feladattal, ugyanis szerintem ezek olyan hibák, amelyeket egyszerűen nem lehet elkövetni. A két szereplő közül inkább Eric Bana-t tartom gyengének, az érzelmek teljesen hiányoznak az arcáról. Rachel McAdams-szel nem volt különösebb gond, ő az egyedüli aki talán egy kicsit hozzá tudott tenni a végeredményhez.

Nagyon sajnálom, hogy ezeket kellett írnom, de azt mégjobban, hogy ilyen lehetőségekben csak a szokványos dolgokat vették észre az alkotók, és mélyebbre még véletlenül sem merészkedtek. Aztán az is lehet, hogy ezt csak én érzem így. Az igazi kritikus a néző, akinek ha tetszik, úgysem foglalkozik a csípkelődő okfejtésemmel, hanem bátran javasolja szélesebb körökben is. 

55%

Polczer Máté "City225"