gg-11

And the Golden Globe goes to...

...Social Network. Ez a mondat többször is elhangzott a 68. Golden Globe díjátadó ceremónián, és ez többen több fórumon kritikával illették. Nem nagy megfigyelés, hogy immáron évről-évre divattá vált szidni az aktuális díjátadót, legyen az akár az Oscar, vagy akár a GG., ennek eredményeként pedig röhejesebbnél röhejesebb összeesküvés elméletekkel találkoztam internet-szerte. Kicsit unalmas már ez így, sokadszorra, hisz bár nekem sem a Közösségi háló a kedvencem a tavalyi kínálatban, de ez nem az a film amely ne érdemelné meg a díjakat, vérbeli profi munka, amely miért ne tetszhetne az adott bírák többségének jobban, mint a többi jelölt. Elvileg tanult, egész életükben ezzel foglalkozó ujságírók, vagy szakmai berkekben dolgozó kollégák szavazatai döntenek, akik a tetszési indexük mellett esetleg más szempontokat is figyelembe véve állítják fel saját rangsorukat. De érthető ha pár tizen-, huszonéves a saját érzelmei alapján választ aktuális favoritot, és természetesen innentől kezdve  csakis egy jó megoldás létezik, aki mást mond az értékítéletét félredobva behódolt egy felsőbb akaratnak, vagy egyszerűen hülye. Tavaly az Avatar-ral kapcsolatban ment a hajcihő, pedig mindössze a mozgókép létrejöttének nagybetűs Képviselőjét ismerték el, amit többen nem vettek észre. No, mindegy is igazából, hisz egy rossz film agyondíjazva is ugyanolyan marad, és ugyanígy igaz ez a jókra is.

 A gála nyertese: a Közösségi Háló

A 2011-es gála egész szórakoztatóra sikeredett, Ricky Gervais kiosztott mindenkit legnagyobb örömünkre még ha ez azt is jelenti, hogy többször nem szórakoztathat minket házigazdaként. A tv-sorozatos díjakról annyit, hogy nagy Örömömre az új HBO esszencia, a Boardwalk Empire két kategóriában is diadalmaskodott, többek között a legjobb dráma sorozat címét is elnyerte. A Glee győzelmének szintén örülök, hisz a giccses, de nagyon szerethető szériát szintén örömmel követem hétről hétre. Jó volt nagyon viszont látni immáron egészségesen Michael Dougles-t, és szívmelengető volt, az őt üdvözlő standing ovation, amely csak nem akart elcsendesedni. A életműdíj kapcsán levetített kisfilm a "greatest actor alive" címét képletesen elnyerő Robert De Niro pályafutásáról, az egyik legjobb pillanata volt a gálának, áhítattal vegyes csodálat lett úrrá rajtam a kivételes pályafutásból kiragadott képek láttán. Az év filmje a Közösségi háló lett, ahogy azt már korábban említettem, de emelett a legjobb forgatókönyv, a legjobb eredei filmzene, valamint a legjobb rendező (Fincher, végre..) díját is elhódította. 

 Natalie Portman átlényegülése megérdemelt díjhoz vezetett

A legjobb vígjáték/musical kategóriában elég egyértelmű volt a helyzet, a The Kids are All Right, című produkció vitte el a pálmát, Anette Bening pedig aranyos és cuppanós szájrapuszival üdvözölhette győzelmét a legjobb musical/vígjáték színésznő szekciójában, az iménti film egyik főszereplőjeként. Natalie Portman győzelme teljesen egyértelmű, és véleményem szerint megérdemelt volt, kíváncsi is vagyok, az Oscaron micsoda kis párbaj alakul majd ki utóbbi két színésznő között. Colin Firth is győzött a King's Speech című filmben nyújtott teljesítményéért, amely az az átadó veszteseként hét jelöléséből, csupán ezt az egyet váltotta díjra. A Toy Story 3 teljesen megérdemelten lett a legjobb animált film az idei átadón, hisz a Pixar remekműve méltó lezárása egy remek trilógának. Az átváltozóművész szerepében tetszelgő Christian Bale ezúttal indiánokat megszégyenítő fizimiskával vette át a legjobb mellékszereplő díját, míg a kategóra női megfelelőjét Melissa Leo érdemelte ki, mindkettőjük a The Fighter szereplőjeként. A teljesség igényével meg kell említenem Paul Giamattit is, aki a legjobb vígjáték/musical színész lett az idén.

Az Eredet egy jelölését sem tudta beváltani, ahogy az várható volt, nem is különösebb probléma ez, hisz ilyen vetélytársak ellen nem is igen érdemelt győzelmet, habár a legjobb eredeti filmzene talán megérdemelt lett volna a Közösségi háló ellenében.

 Christian Bale: extrém külső, megérdemelt díj

Örömteli esemény volt ez, köszönhetően nagyrészt a remek színészeknek, és csípős nyelvű Ricky Gervais-nak, és a sok negatív felhang ellenére a díjak megérdemelt helyükre kerültek ebben az esztendőben.

Polczer Máté

bo2010

Best of 2010

Hogy 2010 filmes szempontból mennyire volt erős, lehet rajta vitatkozni. Nagyon sok kiemelkedő produkcióhoz volt szerencsém, talán többhöz is mint egy évvel korábban, viszont a zajos sikerek közül csak nagyon kevés hozta az elvárt színvonalat. A dicshimnuszok előtt álljon itt egy rövid megemlékezés arról az öt alkotásról, amely mélypontja volt az óévnek.

Mivel is kezdhetném, a Titánok harca trailer-jével kilóra megvett, a csalódás pedig kiábrándító pofonként csattant. M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek) továbbra is masszívan rombolja kivételes életművét, 2010-ben pedig az év talán legrosszabb filmjét tárta a széles közönség elé Az utolsó léghajlító címén. A Resident evil franchise totális becsődölését a negyedik rész, a Túlvilág hozta el, amely szélesvászon 3D-s szemüvegen keresztül is botrányosan gyenge volt. A 7. részével úgy néz ki kifüstölték Jigsaw-t is, aki igazából a 3. rész óta oszlik, de komplett videótékát hagyott egyre gyarapodó követőire. A Fűrész 3D pedig merénylet a jóízlés ellen.

Érdekes megállapítás lehet, hogy az itt felsorolt "remekművek" mindegyike 3D-s támogatottsággal kerül a filmszínházakba, és sajnálatos módon, sikerük nagyrészt ennek köszönhető. Ellenszenvem a térhatás iránt egyre inkább növekedik, mivel az alkotók a sztori hiányosságát figyelmen kívül hagyva a látványra helyezik a hangsúlyt.

No de kezdjünk bele a cikk témájába, bőven akad ugyanis emlékezetes produkció a 2010-es kínálatban.

2010 top 10:

10. Tizenkét év szünet után elkészített folytatás kapcsán az ötlettelenség és pénzéhség gyanúja jogosan merül fel akárkiben. A Pixar azonban mentesül minden hasonló vád alól hisz évről-évre lepnek meg eredeti alkotásokkal, és az anyagi sikerüknél csak a kritikai nagyobb. A Toy Story franchise lezárásért ordított és a harmadik rész minden szempontból beleillik a sorba, a filmtörténelem egyik legjobb trilógiáját eredményezve.

9. Sokan túl művészinek, vásári mutatványnak bélyegezték, kivételes mivoltához azonban nem férhet kétség. Az élet amely alternatív költség nélkül zajlik, tehát a fontosabb döntések meghozatala helyett a lehetséges életút alakulását látjuk. Vállalkozóbb szelleműek ugorjanak neki, és a hozzászólásoknál kiváncsian olvasnék véleményeket. Mr Nobody élete(i) nagyon kellemes perceket eredményezhetnek.

8. Két és fél óra sivárságról lehet unalom nélkül mesélni? Lehet, a téma ugyanis súlyos, közvetve egy komplett világégést eredményezett. Ez a kiragadott részlet az oldalon olvasható korábbi írásomból származik és úgy gondolom ékesebb bármely dicshimnusznál: "A bűn ott van mindenhol. Ott bújkál a hófödte pusztán, a templomban, az iskolában, a házakban, kertekben, istállókban, benne van még a halottakban is. De ami a legijesztőbb, hogy bizony minden lakó lelkét tovább mérgezi. És, hogy mi az? Azt én sem tudom... Csak annyit tudok, hogy tovább nem lehet így élni. Talán ez a magyarázata annak, hogy a film a világháború kezdetével ér véget." A Fehér Szalag a német filmgyárás egyik legfényesebben csillaga.

 7. Ez történik, ha végre valaki nem a látványra törekedik egy apokalipszis utáni világ ábrázolásánál. Nem az a fontos mi vezetett idáig, hanem az érzések, állapotok, amelyeket a tragédia kiváltott. Mennyire lehet embernek maradni az embertelenségben, a túléles ösztöne milyen határokat képes átszakítani. A szürke szín dominanciája és  a szemekben leledző kilátástalanság az, amely hangsúlyosabb minden szónál. A Nem vénnek való világ írójának regényéből készülő film egy eddig szokatlan szempontból közelíti a világvéget, és varázsa a remek közvetítők mellett ennek köszönhető. Erre Az Út-ra csak azok váltsanak jegyet, akik szeretnek a felszín alá is tekinteni.

6. Heath Ledger utolsó filmjeként vonul be a történelembe, de azt gondolom nem feltétlenül emiatt kell rá emlékezni. Terry Gilliam legújabb agymenése sokak unszimpátiáját kiváltotta, a nagy összevisszaság miatt és ebben a zűrzavarban nekünk kell rendet tenni, ha látni akarjuk a mélyben bújó gondolatokat. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma olyan ezerszínű világba enged betekintést, amely személyenként változik, és morbid módon a több színész alakította főszereplővel válik komplett egésszé. 

5. Martin Scorsese ezer filmmel bizonyította zsenialitását, filmjei hivatkozási alapként szerepelnek a történelemben. Ezúttal korunk egyik legtehetségesebb színészével összeállva bizonyított egy tőle szokatlan műfajban ezzel is alátámasztva mindenre kiterjedő hozzáértését. A Viharsziget-tel Scorsese nem csak egy félelmetes helyre, hanem a tragédiától meghasadt emberi agyba is bepillantást enged.

4. Christopher Nolan többszörösen bizonyította immáron, hogy egy kasszasiker a látvány mellett mélységeket is tartalmazhat. Ezúttal eredeti témában bizonyítva Nolan egy új generáció legnagyobb ígéretévé vált, hisz 40 éves korára többet tud felmutatni, mint más egy komplett életmű során. Az Eredet az álmok végtelen világába kalauzol, és új értelmet ad egy, a Harry Potterben olvasható mondatnak: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni..." Ritka az ekkora siker egy eredeti ötlet megfilmesítésénél, és őszintén remélem a temérdek pénz és a mohóság nem eredményez folytatásokat és/vagy feldolgozásokat.

 3. A dobogó alsó fokát a tavalyi Oscar átadó nem angol nyelvű szekciójában győzedelmeskedő alkotás foglalja el. A címben szereplő érzékszerv ékesebben kommunikál bármely verbális csatornánál, ez pedig a magját adja a produkciónak. A Szemekbe zárt titkok egy olyan film, amelyben a főszerepet a ki nem mondott érzések mellett a múlt sérelmei és az ebből fakadó sorsfordulatok alkotják. Feledhetetlen pillanatok egész sora, és talán az év legjobb jelenete játszódik a stadionba, ahol több percig vágás nélkül követhetjük az eseményeket. Évről-évre bebizonyosodik, hogy a nem angol nyelvű kategória filmjei jóval többet nyújtanak a túlsztárolt angolajkú alkotásoknál, és idén is izgalomba vegyülő kíváncsisággal várom a jelölteket.

2. Friss az élmény, pár napja láttam a tavalyi esztendő egyik legemlékezetesebb alkotását, és igazából érik még bennem a mondanivaló. A Never let me go Kazuo Ishiguru Ne engedj el című regénye alapján készült. Az élmény, amelyet a film kapcsán átéltem nehezen önthető szavakba, hisz igazán átérezve nyújta azt az érzést, ami egy életre az emlékezetébe vésődik nézőjének. Tudom nagy szavak ezek, de számomra ilyen hatást jelentett, és azóta már a könyv is a birtokomba került. Megrázó és elgondolkodtató utazásra invitál Mark Romanek kiváló közvetítőivel, és míg a film egyszer véget ér, a kiváltott érzések tovább lebegnek a semmiben.

1. A meg nem értett tehetség szerepében tündöklő Darren Aronofsky Fekete hattyújával sokadik kivételes filmjét produkálta, még akkor is, ha ezúttal jóval "popcornosabb" stílusba tálalta a megszokottaktól eltérve. A gyönyörű Hattyúdal nem a direktor legjelentősebb alkotása, de ahhoz elég, hogy egy év egyik legjobbjává válva milliókat varázsoljon el. A romlatlan balerina meghasonulása lebilincselő és a film lezárása 20 perc tömény katarzist eredményez. Méltathatnám itt tovább Aronofsky-t, vagy az ezúttal is földöntúli muzsikát nyújtó Clint Mansell-t, akár az élete alakítását nyújt Natalie Portmant, de álljon itt a film lezárása előtti utolsó szó, amellyel a rendező minősíti alkotását a főszereplőn keresztül: "Tökéletes!".. és mennyire igaza van...

Futottak még kategóriába sorolnám a napokban látott I saw the devil című bosszúfilmet, de Fincher díjgyanús Közösségi hálója is szót érdemelt volna. Az elhibázott marketingkampány áldozataként sokan utálták, de a Monsters ettől még kivételes darab. Az 500 nap nyár csak dvd-n érkezett hazánkba, életszerűségben azonban műfajának egyik legjobbjaként tekintek rá. Hirtelen így ennyi ugrik most be, de úgy érzem a lényeg leírásra került.

Szemezgetve a tavalyi évet , úgy érzem filmes szempontból bőven van mire emlékezni és hasonló élményeket kívánok minden olvasómnak, akik kedvet kapnak a listán szereplő filmekhez, a hozzászólások rovatban pedig szívesen látnám az olvasók listáit.

Polczer Máté

critic

I saw the devil 

(Akmareul boatda, 2010)

A film sztorija itt.

Hogy lehet ilyen embertelen brutalitás után talpra állni. Hogy lehet megemészteni azt, ha a hozzánk legközelebb álló személy ilyen kegyetlen halált hal, pedig legkevésbé ő érdemli meg ezt a világon. Sehogy.. Mondják a bosszú bűn, hisz ezalatt a bosszúálló is belekóstol a sötét oldalba, ahonnan nem biztos hogy van visszaút. De ha nem marad más cél az életben csak ez, a fájdalmat csupán a felbőszült elégtétel enyhítheti. Ez persze nem igaz, de a elhomályosult gyászoló agynak ki tudná ezt elmagyarázni. Ilyenkor a bosszú életre kel, egyedüli mentsvárként tombol olyan brutálisan, ahogy korábban elképzelni is nehéz lett volna, de nem elégít ki egy egyszerű gyilkosság, ha nem maradt más addig húzzuk, ameddig csak lehet, a szenvedés hatalmas kínként robbantsa fel a célpontot. Eméssze fel a rettegés és érezze azt, amit Ő is érzett, élje át áldozatainak kálváriáját. Lássa önmagát a saját szemén keresztül..

" Nézz az ördög szemébe, és meglátod önmagad..."

Ám senki sem játszhat Istent, tetteink következményei sosem maradnak el.  Ezek fényében újra látjuk megszületni a gonoszt, mégha indítékai nem is megkérdőjelezhetőek.  Elérkezik az a pont, amikor fel lehet tenni a kérdést: Mivel vagyok én jobb nála? Van innen még visszaút? Aztán végül bekövetkezik a bosszú a maga véres és brutális módján, de mi marad utána? Üresség, a kibírhatatlan fájdalom ezúttal már kapaszkodó nélkül fojtogatja lelkünket. Most már nincs hová, mibe menekülni..

Hihetetlenül brutális film ez, a bosszú életre keltése talán még sosem volt ilyen hangsúlyos. A két főszereplő úgy tombolt a vásznon, hogy a hideg is kirázott. Az Oldboy-os Oh-dae su ezúttal olyan undorító férget alakít, akit maga a néző is lelkiismeretfurdalás nélkül szaggatna darabokra. Nehéz lesz túltennem magam a látottak okozta bénító érzésen. Arra keleten megvan a recept a tökéletes bosszúfilmre, már nem először tudom ezt mondani, nagyon remélem hamarosan kishazánkba is elérkezik, és az erősebb gyomrúak időt szánnak majd rá, mert nagyon kíváncsi vagyok további véleményekre. Színtiszta bosszúhadjárat, de a következmények  katarzis helyett csak fájdalmat és ürességet szülnek..

85%

Polczer Máté