critic36

Alíz csodaországban

(2010, Alice in Wonderland)

nem olyan mély az az üreg...

Na igen, ezt a történet Tim Burton-ért kiáltott. Nem csoda, hogy a szürrális világokban otthonosan mozgó direktor és a kiváló alapanyagnak ígérkező sztori végre egymásra találtak. Előzetesen jósolható volt, hogy kettejük kapcsolatából egy mindent igényt kielégítően lenyűgöző, és egyben elgondolkodtató darab is születhet. Ám elvárásaim és a valóság több ponton is messze elkerülték egymást, ami többek között annak is köszönhető, hogy a sajátos "mesélőkével" rendelkező Burton engedve a nyomásnak, rendkívül látványos, családbarát és ezzel egyenes arányban sajnos minden mélységet mellőző mesét forgatott Lewis Carroll regényéből.

Persze ettől függetlenül elég szórakoztató karakterek és minden igényt kielégítő látványvilág fogadott, ez pedig tökéletes helyszíne a szürrealitás ingoványos talajára tévedt Alíznak, és az elborultabbnál elborultabb karaktereknek. De hiába a sok őrült arc, a történet nagyon is hagyományos, és ha levonjuk belőle az imént említett pozitív tényezőket, akkor egy csupasz és meglehetősen száraz egyveleget kapunk. Leginkább azt sajnálom, hogy a családbarát szemlélet lehetetlenné tette azt a lehetőséget amelyet a sztori kimondatlanul is magában rejt(ett), hisz egy sötétebb szemléletmódban nagyobb értelmet nyert volna a szürreális látványvilág, és az elborult karakterek tömkelege is. A Disney viszont nem kockáztatott, és bolond is lett volna, hisz a film többek között a 3D-s háttértámogatásnak köszönhetően  hatalmas kasszasiker lett, így azt hiszem moroghatok tovább egymagamban, én is ugyanígy csináltam volna a helyükben.

a látvány remek, de a tartalom kissé szegényes

Már hozzászoktunk, ha Burton rendez, hozza az asszonyt, Helena Bonham Cartert, és országos cimboráját Johnny Deppet is. Kettejük közül én leginkább a Vörös királynőt alakító színésznőt találtam emlékezetesebbnek, míg a Bolond Kalapos szerepét magára öltő Depp semmi különöset (ismerve a színész kvalitásait) nem tesz hozzá a filmhez, sőt sokszor teljesen indokolatlan a jelenléte, és sajnos ez talán azért is érezhető, mert a regényben sokkal kisebb szerepe volt a Kalaposnak. Ugye a ripacs alakításokat (bár lehet, hogy nem  a ripacs az ideillő szó) nincs értelme negatívaként felhozni, hisz ebben a környezetben ez a leginkább odaillő jellem, de Hathaway Fehér királynője még ezen tény tudatában is tenyérviszkető érzéseket keltett bennem, ami könnyen elképzelhetően nagyon is szándékosan volt előidézve.

Összességében véve, csak az előzetesen elvártakhoz képest okozott csalódást Carrol és Burton kollaborációja, ha nem támasztok ekkora igényeket könnyen lehet, hogy egész kellemes élmény lett volna az Alíz csodaországban, így azonban a vége felé már megjelentek az érdektelenséggel járó egyre gyakoribb ásítások. Azonban korántsem annyira rossz film, mint amire a kritikámból lehet következtetni, csupán a számomra negatív tényezőket nagyítottam fel és inkább azokat vettem górcső alá, sajnos a pozitívumok hátrányára. Számomra csalódást okozott, de egyszer mindenképp érdemes nekifutni..

60%

Polczer Máté

Kapcsolódó linkek:

-filmkatalogus

-imdb