Godzilla (2014)

Az év egyik legjobban várt filmjében Godzilla tért vissza közénk, hogy helyrehozza a Roland Emmerich által elkövetett merénylet során megtépázott hírnevét. Direktori pozicióba az a Gareth Edwards csücsülhetett, aki a Monsters-szel már élhitette velünk, hogy képes egészen érzékeny és emberközeli drámát kanyarintani egy témájában igencsak trash-be illő alapanyagból. Minden Kaijuk kaijuja mellé pedig kötelezően hatalmas költségvetést kapott kiegészítőül.

Emmerich leegyszerüsítette kicsit Godzilla valóját, hisz a szörny nevét illetve filmtörténeti jelentőségét arra használta, hogy minél nagyobb rombolást mutathasson, egy újabb agyatlan katasztrófafilmben. A magát Godzilla-rajongónak nevező Edwards viszont abszolút más irányból indult neki a történetnek.
A cselekmény szerint a borzalmas lények már régóta léteznek, és az eredetileg magát Godzillát is ihlető bombakísérletek nemcsak technológiai prezentációk voltak, hanem kísérletek már létező más szörnyek elpusztítására. Ez mint film, egészen fogyasztható, még ha nem is túl izgalmas.

Én úgy látom Edwards nem vette tudomásul pontosan kit is vett a kezei közé (vagy nem vette túl komolyan). Pozitív hőst kreált egy olyan egyetemes szimbólumból, ami pont az emberi tudomány erkölcsi határtalanságát, illetve felelőtlenségét hivatott megtestesíteni. Godzilla itt egy szótlan őrangyal, egy szuperhős, aki mindig is létezett, és a bolygón lévő egyensúly fenntartásáért dolgozik.
Ez a látásmód helytelen, Godzilla nem csak márkanév, nem szuperhős, hanem tükör. A mértéktelenségünk és kegyetlenségünk által okozott fenyegetés tükre.
Aki Edwards filmjét veszi alapul az egy abszolút torz képet kap az ikonikus szörnyről. Sajnos úgy látom, hogy a késztők rajongóként magába a szörnybe szerettek bele, és saját képükre formálva pozitív és szimpatikus figuraként terelték őt újra a nagyközönség elé.

Ha nem veszem figyelembe a címet és a történelmet, valóban egy korrekt (inkább közepes) trash-mozifilm kapok, elképesztő látvánnyal megspékelve, Terminátor 2-es pálfordulással. Csak a helyzet az, hogy ilyen szögből nézve, ez megint a marketingszempontból nem éppen elhanyagolható cím/név kihasználása. Ugyan némileg kidolgozottabb, cizelláltabb és árnyaltabb módja ez az Emmerich esetében tapasztalható bűntettnek, de ez ugye a tényen nem változtat.

Tehát hiába vártuk a filmet messiásként (a filmet, nem pedig a szörnyet!), sajnos ezúttal sem sikerült korrekt módon beleilleszteni a popkultúrális ikont az amerikai közegbe. Csak mint rajongó lettem cserbenhagyva, hisz előzetesen reménykedtem a karakterhez méltó feldolgozásban, és az ebből fakadóan némileg borúsabb alaphangulatban. A bevételi mutatókat látva az illetékesek már bejelentették a második rész előkészületeit, ennek tudatában pedig úgy fest a dolog, hogy Godzilla valódi rajongóinak a jövőben is Honda '54-es klasszikusát kell felidézniük, amely ugyan technológiáját illetően bántóan elavult már, de jelentéshordozásában továbbra is az élen áll.

 

 

Godzilla, amerikai akció, 123 perc, Gareth Edwards, 2014