A Harcban élve, a Pompeji és a Robotzsaru sem lesz ott a topfilmek között semmilyen évvégi ismétlésnél. Olyan alkotások ezek amelyek színesíteni nem tudták a palettát, de ismerjük be, nem is ilyen céllal bocsájtották őket a piacra.
A tovább után rövid vélemények olvashatóak a címben felvázolt filmekről.Harcban élve
Sylvester Stallone kiművelt, váratlan fordulatokban, meghökkentő meglepetésekben, színes karakterekben és pattogós párbeszédekben gazdag forgatókönyvét sikerült olyan üdítően eredeti módon feldolgozni, hogy az "alkotás" a kettő az egy árér' Van Damme szigorlatokkal kézenfogva köpi pofán a Bruce Willis izzadtságszagon érlelődő akciófun generációt.
Statham megjelenésével a jóhiszemű szurkoló sem vár mást pár kidolgozott pofonnál, de... ja nincs de, mert.. mert sincs, ez a film ennyire jó, ha az ember a plakát láttán kicsit színesebb dolgot vár, annak az archivumba kell visszanyúlni.
Ha már a plakát, van is ott egy ürge, aki azért némileg többre hivatott, igen, James Franco-ra gondolok, mert róla nem feltétlenül ez a kategória ugrik be, de ezúttal neki is sikerül belesimulnia a rosszfiú karakter-etalonba.
J.S. eltángál egy hadseregnyi bad-ass katalógusból kiugró gyászhuszárt, és sikeresen beilleszt egy újabb cím nélküli fejezetet színes, izgalmas és fordulatos életművébe. És az a séró az elején, öregem... Na azt lesz a legnehezebb feldolgozni.
Homefront, amerikai akció, 100 perc, Gary Fleder, 2013
Pompeji (2014)
Tehát vegyük
a gladiátor elképesztően komplex történetének kicsit megbuherált változatát. Hozzá
rendkívül szimpatikus karaktereket válasszunk, és persze kínosan ügyeljünk a
korhatárbizottság minden vért és kefélést magas besorolással büntető, kegyelmet
nem ismerő inkvizítoraira
És, hogy
biztos ne legyen gond, a hülye barom, mindig elégedetlen közönség se méltatlankodjon,
helyszínnek válasszuk meg az Ókor egyik legnagyobb katasztrófájának városát:
Pompeiit. Természetesen a Vezúv kitörésének idejére datálva a cselekményt.
Mi lehet a
végeredmény? Naná, hogy csodálatos, hisz gondoltunk mindenkire, úgyhogy be a
moziba, az igényes 3D miatt tessék kicsengetni a növelt jegyárakat, aztán ha
jól viselkedtek kaptok egyet jövőre is.
Szívesen.
Pompeii, amerikai dráma, 104 perc, Paul W.S. Anderson, 2014
Robotzsaru (2014)
Próbálom azt
hinni, hogy a Robotzsaru feldolgozását csak a technológia fejlődése indukálta,
pedig valószínűleg a remake-hullám egy jobban sikerült (persze ez csak az
alacsony középvonal miatt hangsúlyozandó) darabja.
A témába
nehéz belekötni, hisz aktualitása az 1987-es film óta méginkább aláhúzandó. Verhoeven
alkotása hideg, profi és nem utolsósorban rendkívül hangulatos. Padilha viszont
kicsit érzelmesebbre szerelte a filmet, ezzel kicsit hozzá is tett az
alkotáshoz, viszont ez elveszi belőle már a címből is áradó ridegebb alaptónust.
Olyan
próbálkozás ez, ami igazán nem megy le mélyen a felszín alá, kapirgálja azt
ugyan, sőt néhol egész ígéretesen, de az érdekesebb és merészebb részeket
érintetlenül hagyja. Emiatt maga film sem több egy középszerű akciófilmnél. Így, ha Robotzsaru szóbakerül a jövőben, még
mindig Verhoeven vaspandúrja jut majd először eszünkbe.
RoboCop, amerikai akció, 117 p, José Padilha, 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése