Ne bántsátok a feketerigót! ( To kill a Mockingbird, 1962)
"Nem nyom latba bizonyosság,
súlytalan a szegények szava,
embertömegek nyomora fogság,
nem náluk az élet aranya."
Fél füllel hallottam már a címet, nem volt ismeretlen, de fókuszba kerülése egy másik filmhez kapcsolódik. Michael Dougles, a Játsz/Ma című remek akciómozi egyik jelenetében kutatott luxuskérójának polcán, mikor egy könyv esett a padlóra. Pár pillanatig a kamera elidőzött a pórul járt irományon, és innentől beindult a gépezet, amelynek eredménye során egy fantasztikus filmélménnyel lettem gazdagabb.
A három kissrác szemszögéből történő ábrázolás remek döntés, hisz így az ártatlanság fedezékéből nyílik lehetőség egy velejéig romlott társadalom megismerésére. A három lurkó a tikkasztó nyári hőségben a félelmetes szomszéd megfigyelésében tölti mindennapjait, miközben az ügyvéd apuka (Gregory Peck) elvállalja a rasszizmus fénykorában a színesbőrű Tim Robinson védelmét egy fehér lány megerőszakolásának vádjában, ahol a tárgyalás inkább csak formalitás, az elvakult utálatot nem kezdik ki az észérvek.
A kikezdhetetlen ügyvéd (Gregory Peck), és gyermekei (Philip Alford, Mary Badham)
A lelkiismeretes férfi azonban minden erejével, tudásával az ügy mögé áll, elítélve az emberekbe rögzült, érvekkel nem támogatott megmagyarázhatatlan utálatot. A gyermeki ártatlanság itt lép a képbe, hisz a srácokat még nem fertőzte meg a rasszizmus, a lelkük tiszta és egyenlően viszonyulnak az emberekhez színűktől, hovatartozásuktól függetlenül. Szimpátiájuk pillanatok alatt kialakul a vádlott Tim Robinson iránt, hisz őket meggyőzik a kikezdhetetlen, kiválóan felépített érvek, amelyek még így sem írják felül az esküdtszék fertőzött tudatú egyéneinek előítéleteit, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy modellt kapjunk a társadalomban élő undort keltő kognitív tudatról. Nehéz indulatok nélkül beszélni a látottakról, de nagy örömünkre az élet egyensúlyra való törekvésének bizonyítékaként igazságérzetünk kozmetikázását meglepő helyről szolgáltatja, gyönyörű lezárását biztosítva ennek az elgondolkodtató, intenzív élményeket nyújtó történetnek.
A biztatóan induló tárgyalás az érvek ellenére sem kegyelmez az ártatlan Tim Robinson-on.
Az idei esztendő eddigi bemutatásra kerülő filmnek csúfolt borzalmai közt a kiábrándultság kalauzolt a múlt megbízható klasszikusának egy jeles képviselőjéhez, amely a csalódást hírből nem ismerve rég átélt élményekhez vezetett, ez pedig biztosíték, hogy továbbra is hatalmas lelkesedéssel vessem magam a minőségben hanyatló, de újbóli élmények közé, az érzés pedig jóleső, hogy van hová visszanyúlni, ha a helyzet kritikussá fajulna.
A Ne bántsátok a feketerigót! immáron előkelő helyet foglal azon filmek sorában, amelyek miatt továbbra is feltétel nélküli rajongója vagyok a művészet ezen formájának.
100%
írta: P. M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése