"...Sötétség árnya rád borul,
és minden vágy a mélybe hull..."
A gépész nagyszerű film, rendezője Brad Anderson ezúttal valami olyan dologgal próbálkozott aminek így összességében se füle, se farka. A misztikumok alapjai, hogy az embernek talajt adjon a bizsergető találgatásokra, izgalmas teóriák kiötléséhez, viszont a Vanishing on 7th Street semmi kapaszkodót nem nyújt ahhoz, hogy akár A-ból a B-be jussunk. Nagy kedvelője vagyok énis ezeknek a találgatásoknak, de ezzel sajnos nem tudtam mit kezdeni.
A sztori egy kis városban veszi kezdetét, ahol egyszercsak sötétbe borul minden, és miután a fény visszatér a kihaltságtól kong minden, az emberek köddé vesztek, a szétszórt ruhadarabok jelölik viselőjük egykori tartózkodási helyét. Túlélők természetesen akadnak, ők veszik fel a küzdelmet a fojtogató sötétség ellen, és az egyre merülő fényforrások után kutatva próbálnak életben maradni, a lényeg ugyanis egyvalami: maradj a fényben!
Csupán logikátlan álmagyarázatok vannak a gyarapodó kérdésekre
Ha belegondolunk egy kicsit talán az egyik leghatékonyabb fegyver áll a rossz oldalon, hisz a halált magába foglaló sötétség olyan elem, amellyel kiváló lehetőség nyílik a klausztrofób, fenyegető atmoszféra megteremtéséhez. No ez hellyelközzel sikerült is, több helyen is éreztem ezt a folytogató hatást, bár úgy gondolom teljesen nem tudták kihasználni a témából adódó óriási lehetőséget. Megoldások helyett újabb rejtélyek sorakoznak a játékidő futásával arányban, ezzel pedig a túlzó misztikum átvált lemondó fejcsóválásba, támpontok pedig továbbra sincsenek még látótávolságban sem. Némi mankóként a rendező visszanyúl Amerika történelmének egy nagy rejtélyéhez, amely a Roanoke szigethez kapcsolódok. Utánaolvastam kicsit a sztorinak, hátha közelebb kerülök az itteni megoldáshoz.
A történet szerint 1587-ben az első európai települést alapították meg az Észak-Amerikában fekvő szigeten. Táplálék híján hajók keltek útra, hogy pótolják a hiányt, de a háborús körülmények miatt ezek csak 1590-ben tértek vissza. A kólónia azonban szőrén szálán eltűnt, csupán egy fába vésett szó maradt a 117 ember után: CROATOAN. Több teória kering azóta is a rejtély körül a legvalószínűbb azonban, hogy a csoport átköltözött egy szomszédos telepre, amelynek az akkori neve Croatoan-sziget volt és beolvadt az indiánok közé. Nemrég DNS-viszgálati kutatást indítottak ennek bizonyítására.
A sötétség és a bűn bosszúja, vagy puszta megmagyarázhatatlan apokalipszis?
Ez csupán egy dolgot közölt nekem a filmmel kapcsolatban: Brad Anderson-nak még annyi fogalma sem volt történetének mibenlétével kapcsolatban, mint nézőinek, hisz a 'croatoan' szó jelentését azóta sem tisztázták, sőt ha tartalma az előbb vázolttal megegyezik úgy még azt a maradék apró misztikumot is felváltja a logikátlan baromság, amely amúgy is körbelengi az egész alkotást. Pláne, ha eszünkbejut, hogy máshol is olvashattuk ezt a szót a film során. Némi bibliai magyarázat is kering a levegőben, hisz az állatok látszólag túlélik a sötétséget, és az ártatlan kislány képével zárul a film, de ugyanakkor kérdés, hogy a bűntelen csecsemők miért tűnnek el szintén nyomtalanul. Szegényes felvetés, mégjobban belekever az egészbe, hagyjuk is inkább.
Felemásra sikerült ez a film, hangulata nem engedi, hogy egyértelmű negatívummal tudjam összefoglalni, és az, hogy a stáblista után is foglalkoztat, még egy érv a Vanishing... oldalán. Szinte kizárólag negatív kritikával találkoztam internetszerte, amelyek abszolút jogosak is, hisz a megoldáshoz meg sem próbál közelíteni, szereplői pedig nem elég érdekesek ahhoz, hogy a sötétség fenyegetettségét, csupán eszközként alkalmazva viselkedésüket, múltjukat, és motivációjukat tanulmányozzuk másfél órán át.
60%
írta: P. M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése