Amerikai thriller, 117 perc
A sztori majdnem teljesen mindegy, elég, hogy valami olajfúrók, vagy vadászok, de lehet, hogy jól megtermett takarítók tartanak repülővel valahonnan valahová, mikor a gép kissé belázasodik és megrázva magát orral a végtelen fagyba fúródik. A tucatnyi túlélőnek pedig nemcsak a felfoghatatlan faggyal, a medveméretű farkasokkal, de elsősorban önmagukkal kell megküzdeniük az életben maradásért.
Főszerepben Liam Neeson, aki hatvanon innen élces hangjával és zord tekintetével az összes tejfeles kisköcsögöt visszazavarja az naplementébe, hajnalhasadtába, vagyis a Patiszonos nyálviharba na, csak kijött.
Főszerepben Liam Neeson, aki hatvanon innen élces hangjával és zord tekintetével az összes tejfeles kisköcsögöt visszazavarja az naplementébe, hajnalhasadtába, vagyis a Patiszonos nyálviharba na, csak kijött.
Nos, ha egy percet nem látok az egészből, de a Kisalföld egy szakadt cetlijén a gyilkos északi szél elémfújja a tartalom első két-három sorát, úgy nagyjából a tényleges cselekmények háromnegyedét letakaró összegzést összehoztam volna nagyobb aranyéringerlő erőlködés nélkül. No de a sztori nem eredetiségben igyekszik a nézőket falhozcsapni. Az árnyékban minusz harmincas átlaghőmérsékletével, a kellemesen bizsergető enyhén hűvös orkánszerű hóviharjaival, no meg a megnyugtatóan altatójellegű állandósult farkasüvöltéseivel kelt olyan zord hangulatot, amelybe a feljebb említett vámpírkezdemények bizony mindjárt az étlap elején, a pocokszerű rágcsálók mellett találnák magukat.
A túlélés csupán a kezdet...
Brutálisan kemény körülmények, de egyben hátborzongatóan szép az egész, a hóviharokkal fűszerezett hegyoldalak, a végtelen fehér puszta sokkal élesebben rajzolja meg a hangulatot a sztori minden hasonló törekvésénél. Ez nem a szereplőkről szól, sem halálraítélt túlélőtörekvéseikről, hanem a természet kegyetlen valójáról, és az eltévedt ember ilyen körülmények között nem több puszta korhadó fadarabnál, amelyet pár erősebb széllökés visszasimít az anyatermészetbe. Szorítani lehet, kell is, értelme kell legyen a mozijegynek, ha már nem Attenborough-dokura fizettünk be.
Információim szerint a stáb is megküzdött az elemekkel, nem a kényelmes stúdió szélgépei előtt prüszköltek, hanem Kanadában a sokszor csontrepesztő hidegben vették fel a jeleneteket. További bónusz, hogy a farkasok elsősorban hangilag vannak jelen, bizsergető suspense-t is csempészve a dermesztő fagyba. Néha ugyan előmerészkednek pár gyors vágás erejéig, de mire észbe kapnánk már csak húscafatok és véres lábnyomok jelzik fenyegető jelenlétüket.
Kiszámítható, a párbeszédek nagyon papírszagúak, és hiába tölti ki Neeson borostás képe a film poszterének száz százalékát, másodlagos ő is a kegyetlen őselemek mögött, még akkor is, ha beszél a farkasok nyelvén. Mégis megragadott, szeretem és tisztelem ugyanis a zord, megalkuvásra képtelen természet monumentalitását, rabulejtő hatása érződik a film minden egyes jelenetében.
70%~polczer máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése