
Tehát kretén kamuszülők, kretén kamugyerekekkel, az év talán legjobb komédiájában. Meg még Jennifer Aniston is sztriptízel. Na ez az a film, amibe még a kategóriakerülők foga sem fog beletörni.
Nem volt rossz végre olyan alkotást látni ebből a
kategóriából, amely bár szellemileg nem haladja meg az alacsonyan meghúzott
átlagvonalat, de a poénok egy kissé mocskosabb ereszből jönnek, úgy, hogy a
vékony határt sem lépik át.
Szedett vedett családnak álcázott banda, amely
magán hordozza minden család legismerősebb jellemzőit. Megvan az a szabadsága,
hogy tudjuk, a karakterek csak a külvilágnak mutatkoznak családként (az
elején), így a tagok között bizony lezajlanak olyan párbeszédek, amelyektől a
családi etikai kódex finoman szólva is idegenkedik.
Ez egy olyan alkotás amiről sokat nem érdemes
beszélni, lehet, de nem szánt olyan mély barázdát, amelyet érdemes lenne
méltatni, vagy elmarasztalni.
Nem okos film, nem emlékezetes, de nagyon
szórakoztató, ezért meg illik hálásnak lenni mostanság.
A végén, a Jóbarátok zenéjéért pedig örök hála.

Amerikai vígjáték, We're the Millers, 110 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése