critic32

Viharsziget

(Shutter Island, 2010)

paranoia

Dennis Lehane regénye Martin Scorsese-t ihlette meg, a korosodó mester pedig ezúttal is remekművet alkotott. A film helyszíne egy, a külvilágtól elzárt sziget, ami a legkezelhetetlenebb mentálisan bomlott gyilkosok börtöne. Ide érkezik meg két rendőr, hogy fényt derítsenek egy páciens hollétére, aki rejtélyes körülmények között az előző éjszaka köddévált cellájában. A nyomozás azonban nem várt fordulatokat vesz, és alapjaiban kérdőjeleződik meg az események során. Többet nem árulhatok el a sztoriról, az utolsó mondat már így is erőteljesen villogtatja a képzeletbeli Spoiler alert villogót. A világtól elzárt helyszín a film alaphangulatát döntően befolyásolva súlyosan klausztrofób hatást idéz elő, és a sziget egyben modellként is szolgál a mélyebb rétegekben végbemenő súlyos folyamatok lejátszódásában. A főszereplő, Teddy Daniels nyomozó(DiCaprio) fejében ugyanolyan káosz uralkodik, ami az általunk látott képeken is, és ember legyen a talpán, aki racionális értelmet tud kerekíteni az események köré  a (majdnem) mindennek értelmet adó befejezés előtt. Az emlékezés, valamint az álom jelenetek az elképesztően erős operatőri munkának (a náci katonák lemészárlásának ábrázolása valóságos bravúr)köszönhetően segítenek a történtek megértésében és egy kissé közelebb visznek a darabonként összeálló kép összerakásában is.

 A főszereplő, Teddy szembesül a saját démonaival is

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy forradalmi fordulatokra ne számítson senki sem, hisz aki látott már valamirevaló thrillert, azt sokkoló meglepetés nem fogja érni. Itt inkább a levezénylés stílusában rejlik a tökéletesség, ugyanis lehetett volna az előbb említett okok ismeretében egy középszerű, sőt megkockáztatom, hogy unalmas próbálkozás is. Számomra a rendezés mellett a film legerősebb eleme a fojtogató hangulat, amely közvetve kapcsolódik természetesen a rendezéshez, így nem is kellene külön említenem a kettőt, de mégis szükségét érzem a kiemelésnek. A zord sziklák, az állandóan háborgó végtelen óceán, a tomboló időjárás, a bomlott, sötét titkokat hordozó elmék és az állandóan levegőben lévő feszültség olyan egyveleget alkot, amelynek kémhatása káros mellékhatással lehet a gyengébb idegzetűek számára. A paranoia hús-vér megelevenedését talán más nem is lenne képes ilyen fokon bemutatni, ahogy az Leonardo DiCaprio-tól tapasztaltam. Nem véletlen, hogy az élő rendezőlegenda, Scorsese minden egyes filmjébe főszerepet kap a színész, és a Titanic-os múltját megcáfolva a legösszetettebb karaktereket is olyan fordulatszámmal ábrázolja, amelybe a legtöbb kolléga foga jócskán beletörne. A mellékszereplőkről sem tudok rossz szót ejteni, de ez leginkább Scorsese, Lehane és DiCaprio filmje. A Viharsziget tűéles, remek munka, és a direktor javára megjegyzem, levezényelhette volna szép lassan, öregurasan, úgy hogy a tartalmon sem lett volna lényegi különbség észlelhető, de agg korát meghazudtolva a jelen elvárásoknak tökéletesen megfelelve a gyors tempóval is káoszt idéz elő, amely jótékony hatással van az néző félrevezetésében. A valóság és az álom keveredésével létrejött, majdhogynem groteszk egyveleg pontosan azt ábrázolja, ami a főhős elméjében játszódik és véleményem szerint ez az oka annak, hogy tökéleteshez közelítő végeredmény született az ismert összetevők ellenére is.


90%

Polczer Máté


Kapcsolódó linkek:
- filmkatalogus
- imdb