critic33

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

(The Imaginarium of Doctor Parnassus, 2009)

kétpólusú képzeletvilág

Talán kár kihangsúlyoznom miért is olyan fontos számomra ez a film. Heath Ledger-t életében is remek színésznek tartottam, kár, hogy a szakma és a nézők nagy részre, csak tragikus halála után jött rá arra, hogy micsoda tehetséget vesztettünk el. Utolsó filmje kapcsán jutott eszembe, hogy cikksorozatot indítsak a színész emlékére.
Maga a film rendkívül összetett, alapvető értékei jóval a felszín alatt keresendők, jómagam is képtelen voltam elsőre felfogni a legjavát, sőt be kell vallanom másodjára is vannak fehér foltok, de úgy érzem annyit már sikerült megértenem, amiből egy korrekt véleményt tudnék a film köré fabrikálni. A halhatatlan Doctor Parnassus egy utazó színházi társulat keretében kínál betekintési lehetőséget a bátor érdeklődők képzeletvilágába, miközben az ördöggel kötött alkuja értelmében hamarosan saját lányáról kell lemondani a lány közelgő 16. születésnapja alkalmából. Eközben találnak rá a rejtélyes múltú Tony-ra, aki jobb híján a különc társulathoz szegődik.
A burjánzó képzeletvilág minden igény kielégítő vászonra álmodását talán már lehetővé teszi a technika ilyen fokú fejlettsége, de azt hiszem elég, ha különc rendezőnk, Terry Gilliam is így gondolta, hisz véleményem szerint ő találta el legjobban ezt a sosem volt mégis örökké létező valóságot, amely személyenként oly változó lehet, akár az ujjlenyomat. Azonban "csupán" a lenyűgöző látványvilág nem elegendő a mélyebb élményt keresőknek, ezért jobb szeretem, ha inkább eszközként szolgál sem pedig  fő motívumként van jelen. (Az Avatar mégsem sorolnám ebbe az utóbbi kategóriába.) A háttérben elég súlyos dolgok húzódnak.

 Parnassus és az örök kísértés megtestesítője: Az Ördög (Mr Nick)

Az én meglátásom szerint a film alapvetően a választásokról szól. A még halandó, az örök történetet olvasó Parnassus az ördöggel való első találkozása során bebizonyosodott, a választás a sok bonyolult köztes megoldás helyett csupán kettőn áll. Ő azonban ezt képtelen elfogadni, így egy kétes fogadás révén örök életet nyer el "ördögi" cimborájától, hogy ha mással nem, hát az idő múlásával rájöjjön a rendkívül triviális igazságra. A két pólus, amiről eddig beszéltem leegyszerűsítve nem más: Sötét - Világos, Ördög - Isten, és Mennyország - Pokol. Mindenhol ezekbe az ellentétekbe ütközünk, és naponta szembesülünk a velük már annyira hétköznapi dolgok között is, hogy észre sem vesszük. Ezen dolgok ismeretében azonban gyakorlatilag lehetetlen teljesen az egyik oldal mellett dönteni, mert annyi választás közül képtelenség mindig a "helyes"-t megtalálni. Parnassus ezt nem képes megérteni és varázstükrével lehetőséget kínál arra, hogy mindenki megtalálja a saját képzeletvilágában azt, amely a megvilágosodást rejti magában.

Hiába a második esély, Tony nem él a tálcán kínált lehetőséggel

Parnassus tökéletes ellentéte, a később melléjük szegődő Tony, aki sötét múltja ellenére tökéletes lehetőséget kap arra, hogy ő maga is megváltozzon és egy sokkal járhatóbb utat választva kiegyensúlyozottabban lavírozzon a két pólus között. Azonban, hiába a felkínált lehetőség, a képzeletvilág birodalmában mi magunk is szembesülünk Tony "arcai"-val, amelyek groteszk módon épp a több színész játékával alkotnak tökéletes egészt. A záró képsorok előtt Tony meghozza végső döntését, amely egyben önmaga vesztét is okozza. Ezzel bebizonyosodik, hogy vannak, akik képtelen meglátni az igazságot, képtelenek megváltozni, számukra a sötét oldal túl édes ahhoz, hogy egyszer is ellen lehessen állni a csábításának. Ezzel ellentétben Parnassus sok kín, szenvedés és gyötrelem után rájön, az előbb igen hosszan ecsetelt - számára - szörnyű igazságra, még akkor is, ha számára ez jó ezer évbe is került. A záró képsor pedig zseniális. Parnassus utazó színházát lecserélve (tökéletes bizonyítéka a változásának) bábokkal szórakoztatja a járókelőket, a háttérben feltűnő Mr. Nick-re pedig féloldalas mosoly villantva jelzi, hogy elfogadta a megkísértések örök jelenlétét.
A főszereplők zseniálisak, Chritopher Plummer (Parnassus), Tom Waits (Mr. Nick), Heath Ledger (Tony) mind-mind csak hozzátesznek a film minőségéhez, a három beugró színész közül pedig számomra Johnny Depp az, aki a legélethűbben tudta elhunyt kollégáját helyettesíteni. Káprázatos film, egyszerű, de hihetetlenül nehéz kérdésekről és egy kiváló színész szívszorító búcsújával.

95%

Polczer Máté 

Kapcsolódó linkek:
- filmkatalogus
- imdb