Sikoly 4 (Scream 4, 2011)
A 2000-ben lezáruló trilógia feltámasztásán, valamint az eddigi három filmről már írtam bővebben itt, úgyhogy ezúttal sem a siránkozást, sem az éljenzést nem kezdem el mielőtt belevágnék a negyedik rész elemzésébe.
A második és a harmadik részben intenzív színvonalcsökkenés volt érzékelhető, de mivel a legutóbbi epizód óta is már több mint tíz év telt el nem hagyatkozhatunk a horrorfolytatások minőséghanyatlásának egyenes arányosságára.
Wes Craven ezúttal is kezébe vette a karmesteri pálcát, és hiába lépte túl már a hetvenedik életévét, továbbra is érzi mit szeretnek a fiatalok, és a rövid, de borzalmas 3D-s kísérletezgetése után hagyta, hogy szeretett ikonja az eddigiekkel megegyező számú dimenzióban keljen életre.
Az utóbbi részek idétlensége helyett érettség, megfontoltság és az első részben tapasztalat kiforrottság érezhető. A nyitányban mindjárt a jól megszokott egy gyilkosság helyett egy csokor béltobzódást láthatunk, a True Blood-os Anna Paquin, valamint a Veronica Mars címszerepében tündöklő Kristen Bell közötti párbeszéd, majd meglepően csavaros végkifejlet a film legszórakoztatóbb jeleneteinek egyike.
Ezt a jelenetet kell kiemelnem, mégha vajmi kevés köze is van az egészhez...
A film hemzseg az utalásokban, nemcsak a jelen kor divathorrorjait tűnnek fel pár mozzanatra, hanem Craven klasszikusai is megidéződnek több formában. Nagyon szórakoztató vadászgatni az ilyen pillanatokra, valamint figyelni ahogy a jelen kor vívmányainak armadája mekkora nyomot hagy a filmen, természetesen képzeletbeli kacsintással kísérve. A régi motorosok mellett feltűnő újabb generációból egyenlőre csak a rövid hajjal és feltűnő magabiztossággal, a film egyik legerősebb pontját nyújtó Hayden Panattiere-t emelném ki, akiből bevallom őszintén nem néztem ki ennyi energiát. Neve Campbell csak névlegesen tekinthető főszereplőnek ezúttal szinte átlátszóan adja át a teret a fiataloknak, valamint az újra elemében tomboló kissé megöregedett Courtney Cox-nak.
A végét kissé kritizálnom kell, bár lehet, bátor húzás lett volna a filmet, a gyilkos kilétének leleplezésekor lezárni, de a sokat hangoztatott "New decade, new rules" tagline kissé megtévesztett, így onnantól kezdve enyhe csalódottsággal konstatáltam a szálak ismert elvarrását.
Összességében óriási meglepetésre bőven vállalható próbálkozáshoz volt szerencsém, és a forradalmat indító első rész után mindenképp a negyedik következik a minőségi hierarchiában. A kiutalásokban, vérben és humorban tobzódó ikon-feltámasztó próbálkozás dicséretes húzás volt még ha leginkább anyagi háttere is volt az egésznek.
70% írta: P. M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése