2011. április 11., hétfő

11.04.11.

A Sikoly-trilógia tetralógia


Nem tudni Wes Craven-t a pénztelenség, az ötlettelenség, vagy csupán a puszta kíváncsiság vette rá arra, hogy 10 éve lezárt trilógiáját megtoldja egy újabb epizóddal. További meglepetésre ad okot, hogy filmjét a tomboló 3D technológia korában vajon miért nem térhatással ereszti a nagyvilág vásznaira, mindenesetre bátorságát díjazom, hisz napjaink 3D-s rémisztgetései szinte kivétel nélkül erre a plusz egy dimenzóra építve adnak el önmagában értékelhetetlen próbálkozásokat. Reményem halovány, de pislákolva ég, és szívből remélem a legjobbakat. Az alábbiakban a tetralógiává bővülő filmsorozat epizódjait értékelem felvezetés gyanánt, aztán április 14-től újra mehet, ami a torkon kifér.

Sikoly (Scream, 1996)


Wes Craven 96-ban poraiból támasztotta fel a horror műfaját, miután viszonylag alacsony költségvetésű alkotása hatalmas sikert aratott, beindítva egy azóta is tartó folyamatot. Azonban ez a film nem a hetvenes évekre jellemző olcsó exploation vonalat folytatta, hanem a Halloween, a Péntek 13, vagy a Rémálom az Elm utcában képviselte slasher-ek kategóriáját gazdagította egy vadiúj ikonnal. Szükség volt természetesen egy könnyen felismerhető jellegzetes holmira, hisz Myers álarca, Freddy pengeujjai, Bőrpofa láncfűrésze, Jason hokimaszkja és machete-je mind mind újra előkerülnek a Halloween és a szilveszter forgatagában bizonyítva a klasszikusok alig csökkenő népszerűségét. A Sikoly filmekből ismert jellegzetes álarcot, a Munch által festett hasonló című festmény ihlette, amelyet az expresszionista festő 1893-ban alkotott meg. Az új sikolykirálynő szerepét Neve Campbell-re osztották, aki hűen a nagy elődhöz, Jamie Lee Curtis-hez, meggyőzően aggódik, retteg, gyanakodik és persze sikoltozik is. A film színvonalában sem marasztalható el, a korábbi klasszikokra temérdek utalás révén emlékezhetünk, és az ezekhez kapcsolódó morbid humor a működtetője az egész, szándékosan önparódiába hajló történetnek. Rendkívül ötletes, és roppantul szórakoztató párhuzamok jellemzőek a slasher összes létező kliséjét felvonultató franchise-nyitó darabra, amely méltán kap helyet a legnépszerűbb horrorfilmek felsorolásában, ha másért nem, hát azért, mert újra népszerűvé tett egy haldokló műfajt.
75%


A film '96-ban szerény 14 millió dolláros gyártási költség mellett csak Amerikában 103-at keresett, világszerte pedig 173 millióra rúgtak a bevételi költségek (több, mint 12-szeres megtérülés!). Így természetesen szinte pontosan egy évvel az első rész premiere után, már jöhetett is a második felvonás.

Sikoly 2 (Scream 2, 1997)


Önmagát hazudtolta volna meg, ha nem az első részben vázolt alaptételekhez ragaszkodó folytatás születik. Tételesen sorolva: több hulla, véresebb gyilkosságok, romló minőség. A dicséretes, ötletes kiutalások által abszolút szórakoztató borzongás a második epizódra lebutított, pontosan a film által tudatosan parodizált folytatások csapdájába esve fulladt bele a középszerűségbe. Pedig felsorakozik az akkori generáció szinte összes tini-idolja, hogy szinte kivétel nélkül pengeélre hányva járuljon hozzá a hullák számával egyenes arányban növekvő bevételi mutatókhoz. A régi klasszikusok közül ezúttal jóval kevesebb köszön vissza, többnyire az is inkább csak film a filmben jelleggel, így szembesülhetünk többek közt Murnau némafilmes Nosferatu-jával, akit az ördögi Max Shrek formált máig borzongató átéléssel. Sajnos a kiutalások kreativitásban jóval alulmaradnak az előző epizódhoz képest, és Craven hiába próbálja bizonyítékokkal alátámasztva belénkmagyarázni, hogy egy folytatás túlmutathat az előzményén, a második sikoly már korántsem visszhangzik olyan velőtrázóan...
50%


A második rész büdzséje 24 millióra emelkedett, de bevételei ismét meghaladták a 100 milkós álomhatárt, világszinten nézve pedig szinte pontosan az első részének eredményét ismételte meg (172 M)

Sikoly 3 (Scream 3, 2000)


2000-ig kellett várni a következő felvonásra, amelyben Craven megújulást, és az addigi legjobb Sikolyt ígérte, de sajnos a szavaknál jóval ékesebben beszél a végeredmény. A harmadik részre szinte teljesen kihalt az egyedüli szórakozást nyújtó önparódia, és a film kiutalások nélkül pont azzá a tucathorrorrá vált, amelyet az első részben oly sikeresen parodizált. Ez a rész már túlontúl hosszú, borzalmasan unalmas és ha már ténylegesen horrorba váltott legalább borzongást, feszültséget tapasztalhattam volna, de sajnos ez is elmaradt. A régi nagy csapatból minden élő (sőt még egy halott is) visszatért, de így harmadszorra már igencsak unszimpatikussá vált az egész brigád és hiába a trilógiák pofánkba tuszkolt erőltetett szabályai, újra mindenki sikeresen túléli a vérengzést. A gyilkos kilétét már szinte alteregójának megjelenésekor megfejtettem, ezzel pedig a meglepetés helyett inkább büszkeség töltött el, ami  talán az egyetlen pozitív érzés amelyet a film nézése közben éreztem. A harmadik részre teljesen kimerült a történet, még az előző epizód halvány pozitívumai sem köszönnek vissza, és egyedül az ismét remek háttérzenét tudom csak kiemelni. Wes Craven újításai egy sima videotékás tucathorror szintjére butítottak egy ígéretesen rajtoló filmsorozatot.
40%

A harmadik rész bevételei nem is annyira fickósak mint korábban. A csaknem duplájára emelkedett (42M) gyártási költség 89 millió dolláros amerikai bevételt hozott, amely a marketingköltségeket figyelembe véve már nem kimondottan vallható sikeresnek. Világszerte hozta a stabilnak mondható 161 milliót, de hanyatló mutatói jelezték, hogy a sztori kifulladt és jobb lesz félretenni egy időre.

Sikoly 4 (Scream 4, 2011)


Wes Craven 10 éves szünet után leporolta a kultikus maszkot és remélhetőleg az elsőhöz hasonló produkciót vezényelve helyreállítja a franchise renoméját.

kritika itt

A kedvcsináló előzetes:


írta: P. M.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése