Godzilla - Felvezetés

Godzilla a popkultúra egyik legismertebb és legnépszerűbb ikonja. A vízből kiemelkedő szörnyeteg félelmetes alakja a védtelenséget és az ismeretlentől való félelmet szimbolizálja. Elsősorban a Hirosima és Nagaszaki ellen elkövetett atomtámadás inspirálta. 1954. március 1-én a Castle Bravo kísérleti hidrogénrobbantás során a közelben tartózkodó Daigo Fukuryu Maru japán halászhajó találkozott a bomba által hátrahagyott radioaktív kihullással, aminek áldozatául vált a hajó egyik dolgozója. A felháborodás, amely ezt követte szintén elősegítette a legendás szörny megszületését.

Maga a lény a nukleáris kísérletek hatására jött létre, a szó pedig a "gorilla" és a "bálna" eredeti nyelven történő keresztezéséből származik.

A téma aktualitása természetesen a legújabb amerikai szuperprodukciónak köszönhető. Ennek felvezetéseként vettem elő a témában mérföldkőnek számító 1954-es alkotást, valamint a sokak által ikontiprásnak titulált 1998-as Roland Emmerich féle verziót.

Godzilla (Gojira, 1954)

Az első állomása Honda Isiró 1954-es klasszikusa, amelyben a tengerből előtűnő, mintegy 50 méteres szörnyeteg sodorja veszélybe Tokió lakosságát.

E film nagyszerűségét elsősorban allegorikus fenyegetettsége miatt érdemes hangsúlyozni. Godzilla, a pusztító Isten, az emberiség felelőtlenségének mellékterméke, pusztíthatatlan ikonként emelkedik az emberek felé, és a halált szimbolizálva őrjöng ezrek vesztét okozva.

A szörny végigrombol a komplett városon radioaktív tüzet okádva. Szürkésfekete bőrén nem fog a golyó, az áram sem semmilyen lőfegyver. Legyőzhetetlen.
A film trükkjei mai szemmel nézve bántóan idejemúltak. A maketteken ábrázolt pusztítás bizony tisztán, laikus szemmel is kiszúrható. Ez némileg ront az élményen, de magába az üzenetbe nem rondít bele.

Több emlékezetes pillanat van, de a legnagyszerűbb jelenet a végső leszámolás előtt látható. A tanácstalan, eszköztelen emberek a lepusztult várossal a hátuk mögött énekelnek, és várják az elkerülhetetlen megsemmisülést. A fegyvertelenség a bénultság, a félelem kézzel fogható. Ez az ellenfél ismeretlen, pusztító erejű és hatalmasabb minden ember által ismert védekezésnél. Iróniával, szemrehányással és elkeseredettséggel töltött szívszorító képek ezek, mintha egy II. világháborús híradó archív felvételeit szemlélnénk.

A megoldás pedig a filmez hasonlóan szintén tarkón vág. Minden benne van, ami egy ilyen téma tökéletes lezárásához szükségeltetik. Az ellenfegyver: a Godzillát létrehozó felelőtlenséghez hasonlóan hatása a jövőre szintén megjósolhatatlan. A feltaláló: erkölcsi vívódás a beláthatatlan következmények miatt. A feltaláló sorsa: a titok csak egymódon maradhat biztonságban. És maga a lezárás: Vajon a jövőben ki fogja megvédeni az embert önmagától?

Godzilla (1998)

Na igen, sokan mondják Emmerich csupán a márkanévre építve tervezett újabb blockbustert, és akik így vélik, kicsit gondoljanak bele... Mennyire igazuk van.

Sajnos én úgy látom a német kolléga kihasználta a japán szörnyet. Rútul megerőszakolva, és újraalkotva egy olyan irányba indult el, ahol nem feltétlenül van szükség egy ilyen kultúrális ikonra.

A legendás szimbólumból Emmerich olcsó (na, mondjuk ez nem igaz) trashfilmet varázsolt, ahol előtérbe az emberi felelősségtudat(talanság) helyett egy dühöngő böszme gyík került, aki jólesően mészárolta le az amerikai nemzet egészét képviselő Nagy Almát. És tette mindezt rendkívül otromba módon: oda nem illő helyzetkomikumokkal, idióta karikatív karakterekkel, a megszokott totálisan inkompetens vezérkarral és minden olyannal, amit egy tipikus trashmovie védjegyeiként szerepelnek a nagykönyvben.

Emmerich kezei közé vette a szörnyet, és ahelyett, hogy felelősséggel bánt volna vele, rászabadította mindenféle tudatosság nélkül az amerikai lakosságra, adott neki egy távolról is hullaszagú motivációt, és ennek álruhájába öltözve átgázolt mindenen, ami szent. És ami nem. Persze közben kínosan ügyelve, hogy gyerekben, nőben és öregben kárt ne okozzon.
És akkor még nem említettem a Madison Square Gardenben lejátszódó Jurassic Park fejezetet...
A japánok vérig sértve csak GINO-nak (Godzilla in Name only) nevezték az amerikai verzióban tomboló bestiát, hisz még csak alapvető tulajdonságai sem emlékeztettek a legendás szörnyre.
Gyenge, lebutított, kihasznált és ócska alkotás ez egy olyan ikonról, aki Emmerich harakirije után bőven megérdemel egy második esélyt.