Hősök márpedig léteznek. Lehet, hogy megbújnak köztünk, de igenis ottvannak és jó ezzel a tudattal merülni a hétköznapokba. Nicolas Winding Refn is ebben a szellemben vezérli karakterét, aki nappal az autóskaszkadőrök életveszélyes munkáját végzi, éjjel pedig alvilági segédmunkásként bűnözőket fuvaroz A-ból B-be. Ebből a két mondatból is leszűrhető, hogy a magányos fickót nem elégíti ki a hétköznapok egysíkúsága, az adrenalin, mint lételem épp oly fontos alkotó, mint fotoszintézishez az napfény. Mindehhez azonban szigorú szabályok tartoznak, így lehet egyensúlyozni ezeken a meglehetősen szűk ösvényeken az irányíthatóság keretei között.
Ám a név nélküli driver is rendelkezik az alapvető emberi gyengeségekkel, amelyet az érzelmek hatására való megnyílás jelent, az ezáltal okozott kiszolgáltatottság ugyanis pont a saját törvényeivel való szöges szembeszegülésben jelentkezik. Ezek az érzések azonban olyan intenzitással hullámoznak a szótlan karakterek között, amelyek képesek feloldani a szilárd lábakon fekvő, eddig mozdíthatatlannak hitt alapelveket is és személyes indíttatású akcióba torkollanak.
Ám a név nélküli driver is rendelkezik az alapvető emberi gyengeségekkel, amelyet az érzelmek hatására való megnyílás jelent, az ezáltal okozott kiszolgáltatottság ugyanis pont a saját törvényeivel való szöges szembeszegülésben jelentkezik. Ezek az érzések azonban olyan intenzitással hullámoznak a szótlan karakterek között, amelyek képesek feloldani a szilárd lábakon fekvő, eddig mozdíthatatlannak hitt alapelveket is és személyes indíttatású akcióba torkollanak.
A kemény, megingadhatatlan külső mögött is ember lakozik
Természetesen a felelőtlen tetteket súlyos következmények követik, a cselekmények pedig egyre mélyebb zűrzavart okozva a pillangó-effekt alaptörvényeinek megfelelő hatással követik egymást a beláthatatlan messzeségig.
Hogy miért is hőstörténet ez? Mert még a saját szigorú törvényei között élő szűkszavú ember is képes feláldozni magát két ártatlan, törékeny teremtésért, és ezt lehet gyengeségként is értelmezni, de az én szememben ez inkább az emberi nagyságát jelenti. Főszereplőnk egy dologban azonban lényegesen eltér a mesékből ismert igazságosztóktól. Alteregóját képtelen levetkőzni, álarca hozzátartozva személyiségéhez egybeépült karakterével, mindössze egyszer, a liftben játszódó jelentben válik meg tőle pár felelőtlen másodpercre egy szívszorítoan gyönyörű élmény erejéig, hogy aztán rövid gyengeségéért vezekelve vad, dacos tombolással állítsa vissza újra az egyensúlyt. Ha már itt tartunk, a rendező nem riad vissza a brutalitás ábrázolásától, amely néha olyan váratlan, hogy jóval nagyobb kondícióval hatol be tudatunkba, és a durva horrorokhoz szokott énünk is nehezen birkózik a kegyetlen jelenetekkel.
Carey Mulligan elbűvölő szótlan játékával, és halvány gesztusaival
Nagyon egyszerű történet ez, mégis olyan súlya van, hogy képtelenség műfaji korlátok közé szorítani. Ryan Gosling szuggesztív, elképesztő erejű jelenléte minden egyes jelenetet keretéig kitölt, szemében pedig a szavak nélküli kommunikáció legszélesebb skálája lakozik. Hihetetlen, hogy egy szerep ennyire egybefonódjon formálójával. Carey Mulligan is említést érdemel, finom arckifejezései, réveteg tekintete szinte tükörképe a névtelen főszereplőnek. Cliff Martinez soundtrack-je valószínűleg az év legjobb válogatása, Gosling mellett a gondosan válogatott hangok és zenék töltik meg élettel a sokszor egysíkúnak látszó mozzanatokat. A rövid, ráérős, de rendkívül intenzív beállítások, a vontatottnak tűnő, valójában hihetetlen erejű szűkszavú párbeszédek is mind olyan erős alkotóelemei Refn filmjének, hogy összerakva borzalmas erejű összképet eredményeznek. Mióta megnéztem, az élmény egyre inkább erősödik emlékezetemben, a kezdetben valószerűtlennek tűnő jelenetekben is felfedezve az értelmet mostanra az év eddigi legjobb filmjeként tekintek a Drive-ra.
Végtelenül egyszerű történet egy névtelen hősről, aki két ártatlan lélek biztonságáért képes felülemelkedni saját falain is.
95%
~polczer máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése