11.09.20.

Womb - Méh (Womb, 2010)

Különösen viszonyulok ehhez a filmhez nagyon. A stáblistát követően lenyűgözve a fotelbe süppedés kényelmes érzete közben játszadoztam a film által előtérbe hozott gondolatokkal, de eközben zsigereimből egy akkor még magyarázatra szoruló hiányérzet tört elő. És valóban, azóta nagyon sokszor kanyarodnak vissza gondolataim tudatalatti indái Fliegauf Benedek alkotása felé, és részben sikerült is megfejtenem hiányérzetem valós okát.

A történet szerint, a gyerekkorban mély nyomokat hagyó barátságot követően Rebecca hosszú idő után újra visszatér a borús északi partvidékre,  ahol az egykor itthagyott Tommy-val ismét egymásra találnak. Azonban a szárba szökkenő kapcsolatot keresztülhúzza egy tragikus baleset, amelynek során a fiú életét veszti. Az előrehaladott technika jóvoltából Rebeccá-nak lehetősége nyílik arra, hogy megszülje a felfoghatatlanul korán elhunyt Tommy klónját.

A gyerekkori vonzódás pillanatok alatt kiújul

Érdekes nagyon, amit a sztori felfed magából, és elképesztően súlyos morális tételekkel száll szembe. Vajon egy szerettünk nem érdemel-e annyit, akár egy tragikus baleseti halál után, hogy mély fájdalommal, de tisztességgel meggyászoljuk. Itt most elméleti téren szállok vitába, de azzal, hogy létrehozzuk valaki másolatát pont a szeretett hozzátartozó egyediségét gyilkoljuk ki, pont azt a tételt, amelynek révén közelkerültünk az illetőhöz, aminek köszönhetően örökké az életünk részévé vált. Józanul végiggondolva tisztességtelen a halottal szemben, ám az élőknek kapaszkodóként szolgálhat.

Lépjünk túl ezen a lényeges ponton és koncentráljunk magára a filmre, ezúttal Rebecca szempontjából. Az érzések, amelyek megrohamozzák a fiatal nőt szinte leírhatatlanok, hisz előbb visszatér és újra rátalál az egykori (lelki)társra, majd hirtelen elveszti újból, immáron örökre. Az elhatározása azonban szilárd, és úgy érzi tartozik egy eséllyel mind önmagának, mind a túl korán eltávozó Tommy-nak.

Rebecca és Tommy klónozás utáni viszonya adja a film magvát

Aztán a fiú felcseperedtével elérkezünk történetünk legnagyobb kérdőjeléhez. Vajon Rebecca hogyan viszonyul az egykori szerelméhez, akit azóta kihordott és felnevelt? Hogyan fogadja el, hogy társas életébe nem jut közvetlen szerephez, miközben tanúja annak, ahogy Tommy privát szférájába  fogad egy másik nőt. Eva Green szemeiben pedig látunk mindent. A határtalan szeretet, a feltétel nélküli ragaszkodást, féltékenységet, irigységet, de leginkább bűntudatot, amelyek a súlyos titkok mellékhatásaként nehezednek az erős nő vállára. Erről kéne szólnia a filmnek. Az anya-fiú kapcsolat egy felnagyított modellje ez, amelyet Freud-i oldalról lehetne a leghatékonyabban tanulmányozni, finom árnyalásokkal, elfojtott szavakkal, vagy szinte észlelhetetlen mozdulatokkal. A film azonban egy másik, szinte azonnal megfejthető végletbe süllyed, amellyel elveti az imént leírt lehetőségek túlnyomó részét és ehelyett tabut döntögető - mondhatom? - hatásvadász megoldást választ, egyszersmint leegyszerüsítve ezt a roppant szerteágazó viszonyt. Bevallom emiatt igencsak haragszom Fliegauf-ra és a felelősökre, mert addig egy kiválóan felépített nyomasztó atmoszférát kapunk közegével elősegítve a központi viszony felnagyítását, ám az egyszerűbb végletbe tévedve a lehetőség a sós tenger sűrű ködébe veszik.

Az anya-fiú kapcsolat különösen összetett viszonya csak részben éled meg

Eva Green-nek nagyon sokat köszönhetünk, merengő, éles tekintetére minden érzés rá van rajzolva. A színésznőhöz máig nem tudom merről közelítsek. Nyers szexualitás sugárzik a legapróbb porcikájából is, hideg, átható tekintete rabul ejt, de eközben kissé taszítónak  is tűnik számomra. Mintha a mágnes mindkét pólusa jelen lenne a kivételes tehetségű művésznőben. A hangulatteremtésért is jár a pozitívum, pláne hogy magyar közreműködésnek köszönhető mindez. Egyszerre jó, és rossz Fliegauf Benedek filmje. Érdekes, elképesztő potenciált rejtő alapszál, megannyi kérdéssel, amelynek hatása függetlenül az adott válaszoktól is érezhető. A megoldás viszont a nyílt szándékkal ellentétben nem sokkol, inkább elkeserít, hisz a könnyebb utat választva egy nagyon komplex viszonyt fojt el csírájában.

65%

~polczer máté