Pénzcsináló (Moneyball, 2011)
“Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót.”
A pálya széles bejáratánál állsz, kinn az önuralmát vesztett nézősereg a sózott popcornt hajigálva egybeolvadó masszaként tomboló audovizuális orkánná változtatja a zöld pályát körülölelő fergeteget. Kijózanító kudarcokkal, történelemformáló sikerekkel kikövezett izzadtságos út vége ez a szűk boltív, ami elválaszt a végső megdicsőüléstől. És tudod, apró lépésre a halhatatlanságtól, a megtett mérföldek milliói, a keserves kudarcok, és a mézédes sikerek ellenére olyan terület ez, ahol félszeg újoncként érzed magad. Ekkor felrémlik egy emlék, hisz voltál te már itt, ugyanezekkel az érzésekkel, reményekkel - egy karnyújtás az egész - mondtad magadban, és mondod most is. - Nem lehet itt a vég.. Célja, rendeltetése kell legyen annak, hogy utad idág vezetett, hisz számtalanszor megtántorodhattál volna, a rögös út bukkanóin. De nem, felszegett állal, a harctól megacélozódva nézel farkasszemet a sorssal. Tudod, hogy ugyanígy álltál itt legutóbb is, hogy a pofon kijózanító ereje vezetett arra az útra, amelynek most a legvégén állsz. Hiszed, hinned kell, hogy szándéka, célja volt annak az akkor feldolgozhatatlannak vélt kudarcnak is. Akkor nem álltál készen, de most... most készen állsz.
Pitt néha kicsit túljátsza, de telitalálat Bill Beane szerepében
Gyors fordulat, máris az autóban találod magad, a megengedettnél kicsit gyorsabban hajtva szinte menekülsz az eléd tornyosuló utolsó akadály elől. Egy gondolatfoszlány férkőzik a fejedbe, nem akarod, de visszatarthatatlanul tör a felszínre... Milyen lehet ott? Mit érzel majd, ha eléred azt amiért egész életedben dolgoztál? Nem a pénz az, ami a gondolataidat átjárja, hanem az érzés, amelynek rabja vagy mióta először kikeltél az ágyból, egy érzet, amelyet még sosem tapasztaltál, de mégis eköré fonódott az életed...
A visszapillantóból még látszik az aréna, ott ahol a jövő formálódik, ahová életed legszebb és legkeservesebb élményei fűznek.
Pillantásod a rádió kapcsolójára téved. Nagy a kísértés. Hosszú volt az út, mégis pillanatokon múlik minden. De most sikerülni fog. Érzed, a levegő bizakodással teli, a lélegzeted felgyorsul, és hallod ahogy dübörög a vér az ereidben. Egyre többször pillantasz a kapcsoló felé, és észrevétlenül csökkented a sebességet, mintha egy definiálatlan belső erő ösztökélne a fordulásra. Önkímélő módszer bár, de az élmény is hatalmas, amelytől megfosztod magad.
Csikorog a kerék, és gondolataidat háttérbe szorítva repülsz vissza oda, ahova tartozol, ahol épp életed csatája zajlik, míg te a kétséges jövőn elmélkedsz. Nem menekülhetsz örökké, ott kell lenned, amikor értelmet nyer minden korábbi kudarc, az évek kimerítő küzdelmei, a szent akarat, amely megacélozott vezérként vezetett idáig...
Jonah Hill neves kollégáit háttérbe szorítva a film legerősebb alakítását nyújtja
Szurkolók tízezrei, kollégák, játékosok vesznek körbe, de te a hátadat a falnak vetve magányosabb vagy mint valaha voltál. Látod magad, ahogy ott támaszkodsz megrogyva, az együttérző kézfogások, és az őszinte gratulációk üres frázisként még a hallócsatornádig sem jutnak el. Nem lehet, hogy így érjen véget ismét, akkor mi értelme volt az egésznek. Az épület utolsó téglájánál hullott darabokra... Most még ezen elmélkedsz, de pontosan tudod, hogy másnapra a kiábrándító elkeseredettség motiváló akaraterővé edződik...
Végeláthatalan küzdelmeidben, a cél ragyogásától elvakulva észre sem veszed, hogy alternatív eszközeiddel visszafordíthatatlan forradalmat indítottál el egy sportág komplett felfogásában. Hogy a gátolhatatlan akaraterőd olyan utakon keresztül vezetett a cél kapujáig, amelynek létezése előzetesen szinte felfoghatatlannak tűnt. Hihetetlen jövőformáló eredmény, amely túlmutat minden eddigi törekvéseden...
Mindez mellékes azonban, a hétvége közeleg és te újból belevágsz életed legnagyobb ütközetébe, mert ez az év lesz az, amely elhozza az áhított dicsőséget... egy olyan célt, amelyet tudtodon kívül már elértél...
95%
~polczer máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése