Elnémulva...
A némafilmek korszakában számos megkerülhetetlen mestermű született. Sajnos napjainkban a filmezők ódivatúnak tartva ezt az irányzatot előszeretettel kerülik a 1928-ra tehető paradigmaváltás előtti filmeket. Cikkemben öt klasszikus némafilmet idézek fel, hogy egy kicsit is, de napjaink behatárolt filmezőinek figyelmét felhívjam azokra a remekművekre, amelynek hatásai több mai klasszikust is megihlettek.
A Generális (The General, 1927)
Johnny két szerelmével: Annebelle-lel és a Generálissal
Mivel is kezdhetném, ha nem minden idők egyik legjobb komédiájával. Johnny Grey imádja munkáját, ezzel együtt kis mozdonyát a Generálist. Békés jövőjének tervezgetését azonban keresztülhúzza az Észak és Dél közti háború kitörése, amelyben mozdonyát ellopják az ellenséges szervek. A férfi az ellenséges vonalakkal nem törődve szeretett Generálisa után ered.
Talán ezt az alkotást látva szerettem bele a némafilmekbe, hisz Buster Keaton a humor kiapadhatatlan forrásaként szűk másfél órán keresztül több őszinte vigyort csal arcunkra, mint a komplett Sandler, Stiller, Carell életmű. Nem is igen kéne egy lapon emlegetni a némafilmes komédiást napjaink felelős szórakoztatóival, hisz az igények változnak, ők feledésbe merülnek majd idővel, míg Keaton emléke, és hagyatéka mérföldkő azóta is. A szituációkból fakadó poénokhoz nincs szükség szavakra, főszereplőnk ábrázata és szerencsés szerencsétlenkedése láttán ez a másfél óra hamar lepörög majd, a maradandó élmény pedig garantált. A Generális lassan 90 éve meghatározó darabja a filmtörténelemnek, és remélhetőleg a későbbi generációk is felfedezik majd.
100%
Aranyláz (The Gold Rush, 1925)
Szegényes vacsora
Charlie Chaplin talán a legnagyobb alakja a némafilmes érának, ő még a hangosfilm megjelenése után is dolgozott a témában, sőt miután áttért az új formára, eszközeiben sokszor visszaköszönt a némafilmes vonal. Hogy melyik a legjobb Chaplin alkotás azt nem tisztem eldönteni, az Aranyláz viszont mindenképp kiemelendő, még ebből a kivételes életműből is.
A sztori a 19. századi Alaszkában játszódik, a nagy aranyláz idején, emberek ezrei igyekeztek a fagyos északra a gyors meggazdagodás reményében. Ekkor érkezik meg a csavargó, Charlie aki szintén szerencséjét keresi az ínséges időben. Képtelenebbnél képtelenebb szituációkba keveredik, majd megismer egy gyönyörű lányt, akibe halálosan beleszeret.
A Chaplin-csavargó általános figura, talán az egyik legszórakoztatóbb karaktere a filmtörténelemnek. Vicces szertelensége, bénázásai mind alapvető építőelemei gondosan felépített karakterének, ám sokszor szívsajdítóan szánalomraméltó helyzetbe tereli figuráját, ez pedig összetettebb síkra tereli a történeteket. Ezen kettősség jellemzi Charlie karakterét az Aranylázban is, kiváló arányban keverve a két tulajdonságot. Meg kell még említenem a Georgia-t alakító Georgia Hale-t is, aki mai szemmel nézve is gyönyörű teremtés. Szórakoztató, de olykor fájdalmas alkotás, Chaplin egyik legjobbja.
100%Dr Caligari (Das Kabinett des Dr. Caligari, 1920)
Dr Caligari és a holdkóros Cesare halálra ilyeszti az apját kereső Jane-t
Mondhatom azt, hogy az első horrorfilmek egyike? A világháború kudarca után a német művészek expresszionista műveiben tükröződött vissza leginkább a csalódottság, és a jövőbe vetett pesszimista jóslatok, nem véletlen, hogy ez a korszak volt az egyik legtermékenyebb, ha művészi alkotásokról kell beszéljünk. Ebben az irányzatban született a filmtörténelem egy hatalmas klasszikusa, az őrült doktor és a holdkóros Cesare hátborzongató történetét bemutató Dr Caligari. Dr Caligari mutatványosként járja a városokat, előadásán az örök álmából megriadó Cesare megjósolja az érdeklődők jövőjét. A társulat megjelenésével azonban rejtélyes gyilkosságok történnek városszerte, rettegésben tartva a lakosokat. A fények és árnyak játékával, valamint a valóditól igen távoli expresszionista díszletek segítségével pillanatok alatt kialakul egyfajta egyedi atmoszféra, amely alapját szolgáltatja az izgalmas történetnek, egyben hátborzongatóvá is teszi filmet. Kellemes és maradandó élmény eltölteni egy szűk másfél órát a német filmművészet egy jeles képviselőjének társaságában.
100%
Patyomkin páncélos (Bronyenoszec Potyomkin, 1925)
Megtorlás Ogyessza lépcsőinél
Kicsit kalandozzunk el az orosz múltban is, Eizenstein klasszikusának származása ugyanis a szláv óriásállamhoz köthető. Hadd szögezzem le totálisan megértem miért is lett az 1958-as Brüsszeli Tizenkettő legjelentősebb alkotása (Dr Caligary 12., Aranyláz 2. hely) hisz olyan érzéseket közvetít, amely egy adott korban igencsak emelkedett hangulatot eredményezhetett. A pátosz, stílusnyelv és maga a téma is segíti, hogy a nézők átéljék az orosz történelem 1905-ben történt eseményeit, és a lényeget átemelve Eizenstein műve nem véletlen akadt fenn a korabeli cenzúra vasfogain, ugyanis a szabadság eszméit vezeti nézőibe. A történet szerint a Patyomkin nevezetű hadihajón a matrózok fellázadnak az embertelen körülményeket teremtő tisztek ellen, és egy csoportos kivégzés végrehajtása helyett elfoglalják a csatahajót, majd elindítanak egy mozgalmat, amely jóval túllép a Páncélos fedélzetén. A történelem ismeretében a megtorlás elkerülhetetlen, ám a hajó szimbólummá válik társadalmában, és a filmművészet közvetítésének köszönhetően szerte a világon. A film szerkezeti felépítése ma egyetemi tananyag, retinába rögzülő képei előtt pedig számos azóta készült klasszikus tiszteleg.
90%
Az andalúziai kutya (Un chien andalou, 1929)
talán az egyik legbrutálisabb jelenet a filmtörténelemben..
Talán joggal nevezhető a filmtörténelem első szürrealista alkotásának. Az irányzat legjelesebb képviselői és a műfaj rajongói mind magasztos tekintettel állnak Louis Bunuel mindössze húsz perces mesterműve előtt. Nehéz még magát a történetet is felvázolni, ugyanis megfoghatatlan az egész, a látszólag összefüggéstelen jelenetek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mintha valaki egy furcsa álmot vitt volna vászonra a maga megmagyarázhatatlan voltát kihangsúlyozva. Ide-oda ugrálunk az időben, a nyitó képsor talán az egyik legbrutálisabb jelenet amelyet valaha láttam, és a film teljes hosszában alkalmazott borzongató eszközök bizarr érzést keltve teszik nehezen emészthetővé a festőként is elhíresült Salvador Dalí forgatókönyve alapján készült művet. Többször próbáltak már többféle dolgot belemagyarázni Bunuel rendezésébe, ám szerintem maga a kuszaság is rendkívül hangsúlyos tétele az andalúziai kutyának. Nehezen feldolgozható, mégkevésbé érthető, de az érzések, gondolatok és az ezáltal keltett káosz is alapköve napjaink szürrealista remekműveinek.
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése