12.06.12

Prometheus (Prometheus, 2012)

Amerikai sci-fi horror, 124 perc

"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
felől regélt: A pusztán szörnyű két
nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok
S vad szenvedélye még kivésve ég
a hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
s a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
nevem Ozymandias, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
határtalan szélesre s hosszura
a holt homoksík némán szétterül. "

Percy Shelley - Ozymandias         

Volt tehát egy jelenet az Alien-ben, amelyben egy rejtélyes űrhajóba lépve a Nostromo legénysége egy meglehetősen érdekes, elefántfej-szerű döglött lényre bukkan, aki egy ágyúszerű akárminek a vezérlőpultjában oszladozik már egy ideje.

Maga a film ezen, Space Jockey-nak hívott lény rejtélye köré fonódott. Az ember valamiféle megoldást várt az Alien szülőatyjától, Ridley Scott-tól, viszont  a legendás rendező a tisztázás helyett megsorozta kérdőjeleit és jelenleg ott tartunk, hogy bármiféle hitelesnek vélt magyarázat puszta tézis, mert két összetett mondattal porba lehet dönteni minden találgatást.
Tapogatózni természetesen lehet, mert önmagában ennek a filmnek se eleje se vége nincsen, de tudatlanságomnak és naivitásomnak köszönhetően bevallom kizárólag egy részben gondolkodva indultam a mozi felé, reménykedve abban, hogy az előzetes kritikákat majd jól megcáfolva a Nyolcadik utas-hoz lényegesen nagyobb szálakkal kötődő előzménytörténetet ismerhetek majd meg. Így természetesen csalódottan vettem tudomásul, hogy Scott rendező úr alig próbál kötődni a legendás elődhöz, abszolút más irányba tartva egy teljesen új részt ismertet meg(?)az Alien-univerzumból. A származásra való visszavezetés elég nagy lépték, így előjelként beugorhatott volna már, hogy vajon merről jutunk majd el innen a xenomorph-okhoz, vagy éppen a kis drága chestburster-ünkhöz.

A teremtő...

Az újabb mitológia egy ismerős bolygón veszi kezdetét, és magát a teremtést látjuk a főcím előtti részben. Eközben az égen a teremtők űrhajója készül elhagyni a légkört. Ugrás, barlangrajz, plusz egyéb mitológiákból származó leletek, amelyeken egy nagyobb lény az égen látható azonos állású bolygókra mutat. Érdekes kérdést vethetünk fel újonnan: vajon egykoron élő embertársaink milyen módon értesülhettek egy – a Földtől oly távol helyezkedő csillagrendszer létezéséről, és azok a rajzok milyen lényeket ábrázolhatnak? Valószínűsíthetően teremtőink (építészek) a teremtést követően újra ellátogattak sárbolygónkra és megismerték az általuk létrehozott életformát. Itt nyilván beugrik a bibliai idézet: „Az Isten saját arcára formálja az embert” – most ne menjünk bele, hogy ennek a tézisnek a felállítása jelenlegi tartalmának pont az inverze miatt válhatott valóra, de ennyi önteltség belefér azért emelkedett embertársaink képzeletvilágába. Namost teremtőink nyilván tökéletesek, arcuk, testfelépítésük, tudásuk, és nyilván minden tulajdonságuk teremtői mivoltukat húzza alá.

A legénység...

Az embert a tudás és a tűz hajtja előre (Köszönhetően Prometheus-nak, aki miután Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot az állatoknak adományozta, ellopta az Istenektől a tüzet, amely révén az ember kiemelkedett az állatok közül és elindult a fejlődés útján – ennek az útnak az egyik jelentős állomásaként képes elhagyni bölcsőjét és meghódítani idegen univerzumokat. Mert megteheti… ezzel a kérdéskörrel Kubrick, Clarke és az Űrodüsszeia részletesebben és jelentőségteljesebben foglalkozott.) Na haladjunk, mert sosem érünk oda az LV-223-as bolygóra (nem oda, ahol a 79-es Alien játszódott). Tekintsünk el attól, hogy a már említett falfirkák, meg ásatások bruttó öt perc alatt lezajlottak, a lényeg az, hogy induljunk végre útnak. Nos igen, a bolygóra jutást követően kezdődnek az igazi talányok. Véletlenül találnak rá egy ilyen fegyverraktárra ahogy beléptek a légkörbe, vagy több ilyen is létezhet-e azon a bolygón? Mit is találnak abban a tartályokkal teli kamrákban igazán? Mi elől futottak az SJ-k a holografikus tükörképeken? Mi az a szerves fekete anyag, amely elfogyasztva felemészt, kis mennyiségben megfertőz, a fertőzöttel való szexuális együttlét után pár órás terhesség után polipszerű akármit teremt, gilisztát parazitaszerű űrkobrává változtat? Nos erről és sok másról megindult már több helyütt a vita, és ahogy szemezgetem a magyar és a külföldi oldalakat, nem egy helyen vérre menő küzdelem dúl a két pólus között. 

Megosztó film, amely lévén nem megoldásokkal szolgál, hanem egy teljesen új, eddig csak macskakörömnyi szinten megemlített legendás lény köré kreál komplett univerzumot, amelyet így utólag végiggondolva, ha magára a tényre fókuszálunk – teremtők – nehezen lehetne egy filmbe belekomponálni. Támpontokat kapunk egy fegyverraktárként szolgáló idegen bolygón; igen jöhet a kérdés, ha a teremtést követően tényleg visszatértek Földünkre, ugyan miért pont az ellenünk irányuló biológiai fegyverraktáruk térképét mutatták meg lekódolva. Vajon nem nézhettek ki ennyit a saját DNS-ükből teremtett lényből, hogy később a fejlődés egy lépcsőfokán majd képes térképként tekinteni arra a pár karcolatra? Elemi hiba, határtalan önbizalom, vagy puszta felelőtlenség (de lehet a filmnek a hibája is). Lehet, hogy mindhárom megállja a helyét, vagy egyik sem. Az is lehet, hogy akkor még másként funkcionált az LV-223-as. Aztán jön a legjelentősebb kérdés: Miért akartak elpusztítani minket? 

Fassbender nyújtja a legjobb teljesítményt

Olvastam nemrég egyfajta vallási tézist – miszerint az ember egy bizonyos vallás kialakulása után elkezdett tekintgetni az ég felé, ahol természetesen valami felsőbb hatalmat keresve saját létének eredetére következtetett. Ezzel megtagadja-e a tervezőt, vagy épp őt emeli vissza eredendő funkciójába. Belemagyarázható a dologba, hogy miért épp az ég felé tekinget, miközben háláért rebeg, vagy megváltásért reménykedik. Létezik-e arra messze fent egy lény valahol, aki felelős a létezésünkért, és akiről pontos információk nincsenek, csak pár többértelmű művészi alkotás? Hogy a hit hajt-e bennünket, mikor elhagyjuk szülőbolygónkat, és a távoli bizonytalan ismeretlenbe vágyódva keressük meg önnön származásunk forrását? Vagy azért mert megtehetjük?! Nem tudni, viszont a mostani találkozástól  teremtőinknek lehet már félni – nem tudok nem visszautalni azokra a barlangrajzokra és festményekre.. azok nyilván nem a Föld alól kerültek elő, hanem valamiféle típusú kapcsolat révén, szóval ott még voltak annyira bátrak, hogy információmorzsákat csepegtessenek, később belegondolva pedig ráébredtek, hogy ezek pont a végzetüket hozhatják el? Frankeinstein-t saját tökéletlen teremtménye pusztítja el? - Kétségeim vannak ezen tézisek valóságosságával kapcsolatban, de ellenben nem tudom nem észrevenni benne a rációt. És ha mégis így van, akkor miért indul útnak Shaw az android-dal egy olyan választ keresve, amit így a 21. század elején pár egyszerű filmrajongó képes megfejteni, ott a század végén egy rendkívüli tudós és egy, a lehetséges összes tudással felvértezett robot képtelen. Ennél némileg „földhözragadtabb” – de ideillő szó a Földtől oly távol - magyarázatnak kell lennie. És szeretném hinni, hogy lesz ezekután folytatás, mert még így is a kérdések töredékére kaptunk csupán válaszoknak vélt magyarázatokat. Nem tudom kinek a hibája az, hogy az egyszerű néző úgy aposztrofálja a filmet, mint az ’Alien előzménytörténete’, mikor itt leginkább a zárójelenetben látunk némi kapcsolatot, nomeg persze az SJ-ben, de ezt azért attól még lehet külön kezelni. 

'In space no one can hear your....'

Az utolsó jelenet hatásvadásznak tűnik egyelőre folytatás hiányában, bár ha jól tévedek abban a bizonyos raktárban láthattunk xenomorph domborművet a falakon. Továbbá láthattuk a SJ legénység többi tagjának maradványait, amiből bizony valószínűsíthetően chestbursterek keltek ki a régmúltban. A megoldás a két idegen teremtmény névlegesen a xenomorph-ok és a Space Jockey között leledzik? Gondoljunk bele: a fekete szerves anyagból szexuális együttlét utáni továbbadás után előbb polippá, majd polipból gigantikus facehugger-ré változott. A facehugger pedig később az SJ-n keresztül xenomorph-ot keltett életre (megegyező dns-e révén az ember is hasonló gazdatestként reagált volna). Szóval ezek alapján közvetve magukat a xenomorph-at tekinthetjük a biológiai fegyvernek emberi közegben. És miért is említem azt, hogy emberi (avagy teremtői) közegben. Nos igen, valahol a két film között (Prometheus – Alien) kellett történnie egy hasonló balesetnek, amelynek során a biológiai fegyver pont az SJ tervei szerinti ellenkezőképpen sült el és így szabadult ki az űrbe, ahová később a Nostromo is megérkezik majd (a Nyolcadik utasban már kész kifejlődött facehugger-ek és ezáltal xeno-k jöttek létre, élesen bizonyítva az ezt megelőző rejtélyes balesetet ). Többek közt ezt űrt és találgatást hivatott majd remélem betölteni a Prometheus esetleges folytatása (nomeg az sem tisztázott, hogy a feltámasztott SJ merre akart indulni űrhajójával, mert énsem hiszem, hogy a Földre), és ott akkor már tényleges kapcsolatot tudunk hozni a két egyelőre csak néhány elemében kapcsolódó film között. Hiányok, találgatások (mint az ezt megelőző mondatok is), két részre szakadt közönség, és egy önmagában meglehetősen keveset mutató film.

A látványra nem lehet panasz

Őszintén szólva totálisan félrevezetett a film körüli marketing, amely, mint prequel harangozta be Ridley Scott produkcióját. Mint már leírtam, naivitásom révén nem gondoltam, hogy eleve egy nagyobb képben gondolkodik a rendező és csupán irányt mutat. Csalódás volt első nézésre, méghozzá elég termetes, és pár gondolkodó hozzászólása után kezdtem újra bele az analízisbe, amelynek során a film jópár jelenetét újranéztem és újraértelmeztem. Egyelőre nem állítom, hogy remek produkcióval állok szembe, de ha a dolgoknak, amiket most már hajlandó vagyok észrevenni kicsit is van közük ahhoz, amit a rendező elképzelt, akkor bizony kivételes darab. A tény, hogy ennyire megosztja a közönséget, gyakorlatilag évekre való témát szolgáltatva, szintén nem a film egyszerűségét hivatott közvetíteni. Előfordulhat, hogy Scott randomra dobta bele ezeket az iménti jeleneteket, de a Szárnyas fejvadász és az Alien szülőatyjáról mégsem szeretném ezt feltételezni (igazából ez indított el az első csalódást követően az újrafelfedezésre). A fejtegetésből kihagyott logikai bukfenceket továbbra is hibaként tartom számon, de egy kicsit megenyhültem a filmmel kapcsolatban.

Ridley Scott visszatért a műfajhoz, és új alapokat teremtett egy eddig ismerősnek hitt, mégis szinte teljesen ismeretlen univerzumban. Számos véleményt és ellenvéleményt látva remélem valahol mosolyog most, és amit még jobban szeretnék hinni: jelenleg is dolgozik a folytatáson…

...%

~polczer máté