Prometheus (Prometheus, 2012)
Amerikai sci-fi horror, 124 perc
"Egy messzi vándor jött, ki ős romok
felől regélt: A pusztán szörnyű két
nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
lep egy kőarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok
S vad szenvedélye még kivésve ég
a hűs kövön, bár, mely véste, a kéz,
s a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
nevem Ozymandias, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
határtalan szélesre s hosszura
a holt homoksík némán szétterül. "
Percy Shelley - Ozymandias
Volt tehát egy jelenet az Alien-ben, amelyben egy rejtélyes
űrhajóba lépve a Nostromo legénysége egy meglehetősen érdekes, elefántfej-szerű
döglött lényre bukkan, aki egy ágyúszerű akárminek a vezérlőpultjában oszladozik
már egy ideje.
Maga a film ezen, Space Jockey-nak hívott lény rejtélye köré
fonódott. Az ember valamiféle megoldást várt az Alien
szülőatyjától, Ridley Scott-tól, viszont
a legendás rendező a tisztázás helyett megsorozta kérdőjeleit és
jelenleg ott tartunk, hogy bármiféle hitelesnek vélt magyarázat puszta tézis, mert két összetett mondattal porba lehet dönteni minden találgatást.
Tapogatózni természetesen lehet, mert önmagában ennek a filmnek se eleje se vége nincsen, de tudatlanságomnak és naivitásomnak köszönhetően bevallom kizárólag egy részben gondolkodva indultam a mozi felé, reménykedve abban, hogy az előzetes kritikákat majd jól megcáfolva a Nyolcadik utas-hoz lényegesen nagyobb szálakkal kötődő előzménytörténetet ismerhetek majd meg. Így természetesen csalódottan vettem tudomásul, hogy Scott rendező úr alig próbál kötődni a legendás elődhöz, abszolút más irányba tartva egy teljesen új részt ismertet meg(?)az Alien-univerzumból. A származásra való visszavezetés elég nagy lépték, így előjelként beugorhatott volna már, hogy vajon merről jutunk majd el innen a xenomorph-okhoz, vagy éppen a kis drága chestburster-ünkhöz.
Tapogatózni természetesen lehet, mert önmagában ennek a filmnek se eleje se vége nincsen, de tudatlanságomnak és naivitásomnak köszönhetően bevallom kizárólag egy részben gondolkodva indultam a mozi felé, reménykedve abban, hogy az előzetes kritikákat majd jól megcáfolva a Nyolcadik utas-hoz lényegesen nagyobb szálakkal kötődő előzménytörténetet ismerhetek majd meg. Így természetesen csalódottan vettem tudomásul, hogy Scott rendező úr alig próbál kötődni a legendás elődhöz, abszolút más irányba tartva egy teljesen új részt ismertet meg(?)az Alien-univerzumból. A származásra való visszavezetés elég nagy lépték, így előjelként beugorhatott volna már, hogy vajon merről jutunk majd el innen a xenomorph-okhoz, vagy éppen a kis drága chestburster-ünkhöz.
A teremtő...
Az újabb mitológia egy ismerős bolygón veszi kezdetét, és magát
a teremtést látjuk a főcím előtti részben. Eközben az égen a teremtők űrhajója
készül elhagyni a légkört. Ugrás, barlangrajz, plusz egyéb mitológiákból származó leletek, amelyeken egy nagyobb lény az
égen látható azonos állású bolygókra mutat. Érdekes kérdést vethetünk fel
újonnan: vajon egykoron élő embertársaink milyen módon értesülhettek egy – a
Földtől oly távol helyezkedő csillagrendszer létezéséről, és azok a rajzok
milyen lényeket ábrázolhatnak? Valószínűsíthetően teremtőink (építészek)
a teremtést követően újra ellátogattak sárbolygónkra és megismerték az általuk
létrehozott életformát. Itt nyilván beugrik a bibliai idézet: „Az Isten saját
arcára formálja az embert” – most ne menjünk bele, hogy ennek a tézisnek a
felállítása jelenlegi tartalmának pont az inverze miatt válhatott valóra, de ennyi
önteltség belefér azért emelkedett embertársaink képzeletvilágába. Namost
teremtőink nyilván tökéletesek, arcuk, testfelépítésük, tudásuk, és nyilván
minden tulajdonságuk teremtői mivoltukat húzza alá.
A legénység...
Az embert a tudás és a tűz hajtja előre (Köszönhetően
Prometheus-nak, aki miután Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot az
állatoknak adományozta, ellopta az Istenektől a tüzet, amely révén az ember
kiemelkedett az állatok közül és elindult a fejlődés útján – ennek az útnak az
egyik jelentős állomásaként képes elhagyni bölcsőjét és meghódítani idegen
univerzumokat. Mert megteheti… ezzel a kérdéskörrel Kubrick, Clarke és az
Űrodüsszeia részletesebben és jelentőségteljesebben foglalkozott.) Na
haladjunk, mert sosem érünk oda az LV-223-as bolygóra (nem oda, ahol a 79-es
Alien játszódott). Tekintsünk el attól, hogy
a már említett falfirkák, meg ásatások bruttó öt perc alatt lezajlottak, a
lényeg az, hogy induljunk végre útnak. Nos igen, a bolygóra jutást
követően kezdődnek az igazi talányok. Véletlenül találnak rá egy ilyen
fegyverraktárra ahogy beléptek a légkörbe, vagy több ilyen is létezhet-e azon a
bolygón? Mit is találnak abban a tartályokkal teli kamrákban igazán? Mi elől
futottak az SJ-k a holografikus tükörképeken? Mi az a szerves fekete anyag,
amely elfogyasztva felemészt, kis mennyiségben megfertőz, a fertőzöttel való
szexuális együttlét után pár órás terhesség után polipszerű akármit teremt, gilisztát
parazitaszerű űrkobrává változtat? Nos erről és sok másról megindult már több helyütt a vita,
és ahogy szemezgetem a magyar és a külföldi oldalakat, nem egy helyen vérre
menő küzdelem dúl a két pólus között.
Megosztó film, amely lévén nem
megoldásokkal szolgál, hanem egy teljesen új, eddig csak macskakörömnyi szinten
megemlített legendás lény köré kreál komplett univerzumot, amelyet így utólag
végiggondolva, ha magára a tényre fókuszálunk – teremtők – nehezen lehetne
egy filmbe belekomponálni. Támpontokat kapunk egy fegyverraktárként szolgáló
idegen bolygón; igen jöhet a kérdés, ha a teremtést követően tényleg
visszatértek Földünkre, ugyan miért pont az ellenünk irányuló biológiai
fegyverraktáruk térképét mutatták meg lekódolva. Vajon nem nézhettek ki ennyit
a saját DNS-ükből teremtett lényből, hogy később a fejlődés egy lépcsőfokán majd
képes térképként tekinteni arra a pár karcolatra? Elemi hiba, határtalan
önbizalom, vagy puszta felelőtlenség (de lehet a filmnek a hibája is). Lehet,
hogy mindhárom megállja a helyét, vagy egyik sem. Az is lehet, hogy akkor még másként funkcionált az LV-223-as. Aztán jön a legjelentősebb kérdés: Miért
akartak elpusztítani minket?
Fassbender nyújtja a legjobb teljesítményt
Olvastam nemrég egyfajta vallási tézist –
miszerint az ember egy bizonyos vallás kialakulása után elkezdett tekintgetni
az ég felé, ahol természetesen valami felsőbb hatalmat keresve saját létének
eredetére következtetett. Ezzel megtagadja-e a tervezőt, vagy épp őt emeli
vissza eredendő funkciójába. Belemagyarázható a dologba, hogy miért épp az ég
felé tekinget, miközben háláért rebeg, vagy megváltásért reménykedik. Létezik-e arra messze fent egy lény valahol, aki felelős a létezésünkért, és akiről pontos információk nincsenek, csak pár többértelmű művészi alkotás? Hogy
a hit hajt-e bennünket, mikor elhagyjuk szülőbolygónkat, és a távoli bizonytalan
ismeretlenbe vágyódva keressük meg önnön származásunk forrását? Vagy azért mert
megtehetjük?! Nem tudni, viszont a mostani találkozástól teremtőinknek lehet már félni – nem
tudok nem visszautalni azokra a barlangrajzokra és festményekre.. azok nyilván
nem a Föld alól kerültek elő, hanem valamiféle típusú kapcsolat
révén, szóval ott még voltak annyira bátrak, hogy információmorzsákat
csepegtessenek, később belegondolva pedig ráébredtek, hogy ezek pont a
végzetüket hozhatják el? Frankeinstein-t saját tökéletlen teremtménye pusztítja
el? - Kétségeim vannak ezen tézisek valóságosságával kapcsolatban, de ellenben
nem tudom nem észrevenni benne a rációt. És ha mégis így van, akkor miért indul
útnak Shaw az android-dal egy olyan választ keresve, amit így a 21. század
elején pár egyszerű filmrajongó képes megfejteni, ott a század végén egy rendkívüli tudós és egy, a lehetséges összes tudással felvértezett robot képtelen.
Ennél némileg „földhözragadtabb” – de ideillő szó a Földtől oly távol -
magyarázatnak kell lennie. És szeretném hinni, hogy lesz ezekután folytatás, mert még így
is a kérdések töredékére kaptunk csupán válaszoknak vélt magyarázatokat. Nem tudom kinek a hibája
az, hogy az egyszerű néző úgy aposztrofálja a filmet, mint az ’Alien
előzménytörténete’, mikor itt leginkább a zárójelenetben látunk némi kapcsolatot, nomeg
persze az SJ-ben, de ezt azért attól még lehet külön kezelni.
'In space no one can hear your....'
Az utolsó jelenet
hatásvadásznak tűnik egyelőre folytatás hiányában, bár ha jól tévedek abban a
bizonyos raktárban láthattunk xenomorph domborművet a falakon. Továbbá
láthattuk a SJ legénység többi tagjának maradványait, amiből bizony
valószínűsíthetően chestbursterek keltek ki a régmúltban. A megoldás a két
idegen teremtmény névlegesen a xenomorph-ok és a Space Jockey között leledzik? Gondoljunk bele: a fekete szerves anyagból szexuális együttlét utáni továbbadás
után előbb polippá, majd polipból gigantikus facehugger-ré változott. A facehugger pedig később az SJ-n keresztül xenomorph-ot keltett életre (megegyező
dns-e révén az ember is hasonló gazdatestként reagált volna). Szóval ezek alapján
közvetve magukat a xenomorph-at tekinthetjük a biológiai fegyvernek emberi közegben. És miért is említem azt, hogy emberi (avagy teremtői) közegben. Nos igen, valahol a
két film között (Prometheus – Alien) kellett történnie egy hasonló balesetnek,
amelynek során a biológiai fegyver pont az SJ tervei szerinti ellenkezőképpen
sült el és így szabadult ki az űrbe, ahová később a Nostromo is megérkezik
majd (a Nyolcadik utasban már kész kifejlődött facehugger-ek és ezáltal xeno-k jöttek létre, élesen bizonyítva az ezt megelőző rejtélyes balesetet ). Többek közt ezt űrt és találgatást hivatott majd remélem betölteni a Prometheus
esetleges folytatása (nomeg az sem tisztázott, hogy a feltámasztott SJ merre akart indulni űrhajójával, mert énsem hiszem, hogy a Földre), és ott akkor már tényleges kapcsolatot tudunk hozni a két
egyelőre csak néhány elemében kapcsolódó film között. Hiányok, találgatások (mint az ezt megelőző mondatok is),
két részre szakadt közönség, és egy önmagában meglehetősen keveset mutató film.
A látványra nem lehet panasz
Őszintén szólva totálisan félrevezetett a film körüli
marketing, amely, mint prequel harangozta be Ridley Scott produkcióját. Mint
már leírtam, naivitásom révén nem gondoltam, hogy eleve egy nagyobb képben
gondolkodik a rendező és csupán irányt mutat. Csalódás volt első nézésre,
méghozzá elég termetes, és pár gondolkodó hozzászólása után kezdtem újra bele
az analízisbe, amelynek során a film jópár jelenetét újranéztem és
újraértelmeztem. Egyelőre nem állítom, hogy remek produkcióval állok szembe, de
ha a dolgoknak, amiket most már hajlandó vagyok észrevenni kicsit is van közük
ahhoz, amit a rendező elképzelt, akkor bizony kivételes darab. A tény, hogy
ennyire megosztja a közönséget, gyakorlatilag évekre való témát szolgáltatva,
szintén nem a film egyszerűségét hivatott közvetíteni. Előfordulhat, hogy Scott
randomra dobta bele ezeket az iménti jeleneteket, de a Szárnyas fejvadász és az
Alien szülőatyjáról mégsem szeretném ezt feltételezni (igazából ez indított el az első csalódást követően az újrafelfedezésre). A fejtegetésből
kihagyott logikai bukfenceket továbbra is hibaként tartom számon, de egy kicsit
megenyhültem a filmmel kapcsolatban.
Ridley Scott visszatért a műfajhoz, és új alapokat teremtett
egy eddig ismerősnek hitt, mégis szinte teljesen ismeretlen univerzumban.
Számos véleményt és ellenvéleményt látva remélem valahol mosolyog most, és amit
még jobban szeretnék hinni: jelenleg is dolgozik a folytatáson…
...%
~polczer máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése