Nagyon érdekes film. Lehet, hogy pont nem ez az első jelző, aminek fel kéne merülnie a filmmel kapcsolatban, de én ezt látom benne. Tiszta emberismereti tanulmány. Az érzelmi, indulati skálán végigjárva olyan képet kapunk a személyiségekről, amilyent talán semmilyen más módon nem remélhetnénk. A képmutatás az ember legnagyobb ismérve, és idegenekkel szemben szinte minden ember ezt az arcát mutatja először. A film egy óvatos tapogatózó állapotból, állati ösztönöktől vezérelt vagdalkozó vádaskodásba vegyülő őszinte művé nemesedik a játékidő haladtával. És teszi mindezt rendkívül szórakoztató módon.
Az cselekmény csupán ürügy, két gyerek összebalhézik a játszótéren, amiről zúzódások és törött fogak tanuskodnak. A szülők közösen próbálják megbeszélni a konfliktust, és a kezdeti óvatos belátó és megértő viselkedés egyre vadabbá és őszintébbé válik. A képmutató szülők levetkezik álcájukat és saját tulajdonságaikat felszínre hozva végül mind tanuságot tesznek saját személyiségükről.
Lehet, hogy skatulyázódásnak hat, de a haladó idővel egyre élesebben kirajzolódó ismérvek mellett a férfi és női különbségekről, helyzetreakciókról, és viselkedésmódról is hiteles képet kapunk. Az ital előkerültével egyre közelebb kerülünk a személyekhez. A két férfi felveszi a kissé közömbös (gyerekes?) viselkedést, a nők pedig ezen felháborodva régi, örök sérelmeket előhozva reagálnak az alkohollal arányban egyre őszintébb viselkedésformákra. Kicsit persze kirakatszemélyiségeket kapunk, de mivel ezerféléből egy kiragadott szituációról van szó, próbáltak többnyire közös referenciapontokkal operálni az írók.
Mindenképp le kell szögeznem, elsősorban színpadra való produkció ez, a kamera- és perspektívaváltásokkal nem válik személyesebbé a szituáció, kicsit közel hozza a cselekményt, míg a nézőtérről minden ugyanabból a szemszögből látszik, ez pedig a saját véleményalkotás halványabb szabadságával is párosul.
A színészek elsőrangú teljesítménnyel szolgálnak, a vagdalkozásuk pedig roppant élvezhető. Nem csoda, ha páran magunkra ismerünk a jól felépített karakterek egyes ismertetőjegyeik között. Roman Polanski mindent kihozott az alapanyagból, ebben ennyi volt, és ez bőven elég szűk másfél óra tartalmas szórakozásra.
80%
Koprodukciós dráma-vígjáték, 79 perc, 2011 (Carnage)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése