2010. október 1., péntek

House on Fire

A 6. évadot sokan kritizálták, és az évadzáró rész, pedig kísértetiesen hasonlított az egy évvel korábbira. Nos hiába a negatív hozzáállás, számomra ugyanolyan élvezetes időtöltést nyújtott az elmúlt Season, és ugyanolyan érdeklődéssel vártam a legújabbat.
Hiba lett volna elsütni kétszer ugyanazt a poént, így azért nem volt nehéz rájönni mi rejlik a nádasban, bár joggal vetődik fel a kétség, hogy a két főszereplő közötti ki nem mondott vonzerő kapcsolatba való transzformálódása nem tesz-e tönkre egy eddig oly fontos és élvezetes élményt, amit House és Cuddy között érezhető kölcsönös vonzerő által ihletett szurkálódás okozott. Más szempontból nézve viszont igencsak érdekes és lehetőségekkel teli House zárt kapcsolatba való zárása, és vajon miként is alakul majd, az eddig szinte abszurdnak tartott állapot.

A S7E01-es epizód nem ad konkrét választ, bár hiába is várnánk rögtön az elején, a körülszaglászáson kívül csak Cuddy sokszor ruhátlan formáit élvezhetjük, amit érzékletes - és idegesítő - módon valamiféle lenge paplan mindig kitakar. Mint hallottuk a 13-as alakító Olivia Wilde nem vett részt hangsúlyos szereppel a legújabb évad munkálataiban, így az első epizód gyakorlatilag a búcsúját is mutatja, remélhetőleg a felvetődött kérdéseket a későbbiekben tartalmasabb válaszok is követik. Összességében az évadnyitó nem nyújt mankót és nem ad választ a hatodik évadzáróban felmerült kérdéseire, tehát egészében tekintve messze nem annyira kiemelkedő, mint az egy évvel korábbi Broken című epizód. 
A House kontra Cuddy ágygimnasztika bármennyire is érdekfeszítő, szükség van egy másik szálra is, ami ezúttal szinte teljesen indokolatlan és érdektelennek. Az újabb erőltetett eset a kórház makulátlan hírnevének és működésének megőrzését szolgálja, de hiába, ha ez most csak izzadságosan, ráadásul poéntalanul következik be. Ez a szál tartalmazza a már említett 13-as rejtélyes búcsúját is, amit valójában filmforgatás okozott, hisz sokak által kedvelt karakterről van szó. 
Összefoglalva nem volt valami erős a nyitány, pláne, ha összehasonlításként az egy évvel korábbit vesszük alapul, a nézettség is jelentősen csökkent, de ismerve az előzményeket, lesz ez még így se... Sajnos csak 60%-osra értékelném.

S7E02 - Az első rész okozta enyhe csalódás után a második epizód helyre rakta a dolgokat. No problem, a House - Cuddy éra tovább gyűrűzik, újabb érdekes fejezetéhez érkezett a sztori, és amit az első rész nem árult el, a folytatás körvonalazta. A szokásos accident-tel kezdődik az aktuális rész, amit egy hiperaktív a Step Up 2-ből ismert tündibündi csajszi szenved el, miközben tolószékben került nehéz sorsú testvérét szórakoztatta. Meglepően erős lett ez a szál, és ezúttal hiába tolják az arcunkba a különböző intrikák csírázó kísérleteit, nem szorítja egyikük sem háttérbe a diagnosztikai kihívást.
House folytonos hencegése újdonsült családi állapotával kapcsolatban többször is kivívta az idegesítő jelzőt számomra, valamint magatartása is meglepő és természetének ismeretében majdhogynem morbiditásba vegyül. Úgy tudom 13-as helyét egy idő után A kör-ből és egyéb idióta sorozatokból ismert Amber Tamblyn veszi át pár epizód erejéig, még nem kellett szembesülnünk az újdonsült karakterrel, amelyet kíváncsian várok a színésznő képességeinek eddig korlátolt bizonyítása ellenére. A második rész egy kissé már a régi időket idézte, így megszavaznék neki egy 80%-ot

Polczer Máté

2010. szeptember 30., csütörtök

s1

 Addicted..

Hát mostantól egy kissé sorozatközpontúvá válik majd az oldal, ugyanis több ősztől induló szériába is belekezdtem. A Dr. House, és a Big Bhang Theory mellett, a Lost utódjának szánt The Event, a legújabb HBO-esszencia, a Gengszterkorzó (Broadwalk Empire), az adrenalinfüggőknek készült Hawai Five O, a Maffiózók írójának legutóbbi műve a Blue Bloods, valamint a Shit my dad says című sitcom legutóbbi részeinek kritikái is megtalálhatóak lesznek majd az oldalon.

Polczer Máté

2010. augusztus 29., vasárnap

2010. ősz

A mozis ősz köztudottan az év leginkább elhanyagoltabb időszaka (főleg a szeptember). Ennek ellenére bőven akad majd választanivaló a filmezésre kedvet kapó közönségnek. Ezek közül választottam ki a számomra leginkább várt öt alkotást. A választás nem volt egyszerű, hisz olyan várhatón sikergyanús próbálkozások kerültek kispadra, mint például a Tőzsdecápák második része, Danny Boyle legújabb filmje a 127 óra, valamint az eddig hibátlan Zack Snyder animációs alkotása, az Őrzők legendája. Ezek mellett nem árt odafigyelni a Hideg nyomonnal rendezőként debütáló Ben Affleck következő dolgozatára, amely a "The town" címet kapta. Íme azok a filmek, amelyek igencsak várósak az ősz folyamán. Sajnos ismét az amerikai premierek szerint tudtam csak válogatni, hisz jópár produkció még nem rendelkezik magyar bemutatóval, valamint a hazai ősz még korántsem végleges. A képek alatti linkekre kattintva az előzetesek is megtekinthetők.


5. Machete
A 2007-es Grindhouse filmjei között lévő kamuelőzetesben láttak annyit az ötletgazdák (Tarantino, Rodriguez), hogy egész estés filmet forgatva a világ elé tárják machete-vel hadonászó pszichopata őrült történetét. Ehhez a nem mindennapi produkcióhoz, olyan színészek csatlakoztak, mint a gyönyörű Jessica Alba és Michelle Rodriguez, az Oscar-díjas Robert De Niro, valamint a legutóbb a Lost-ban feltűnő Jeff Fahey. A rendkívül erőszakos előzetesek egy vérgőzös, erotikától fülledt produkcióra engedne következtetni sokunk legnagyobb örömére. Rendező a hasonló műfajban már többször bizonyító Robert Rodriguez.
Amerikai premier: szeptember 3.
Magyar premier: november 25.


4. Harry Potter és a halál ereklyéi - 1.rész
9 év után a végéhez ért a nagysikerű franchise, amely J. K. Rowling regényeit filmesíti meg. A Warner a profitmaximalizálás miatt kettévágta az utolsó kötetet és két részben engedi vászonra a Halál ereklyéit. Az első rész idén novemberben, míg a második 2011 nyarán kerül a mozikba. A történet szerint az időközben felcseperedő Harry Potter ezúttal Roxfort helyett minden idejét arra szenteli, hogy megölje ősi ellenségét, Voldemortot, amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy megkeresse és elpusztítsa, a gonosz ellenfél bizonyos tárgyakba rejtett lélekdarabkáit. A feladat nehéz, a cél nemes, mi pedig tűkön ülve várjuk a lezáró fejezet első felvonását.
Amerikai premier: november 19


3. Monsters
A Monsters-t sok fórumon a tavalyi esztendő legnagyobb meglepetésfilmjéhez, a District 9-hoz hasonlítják. A történetben vitathatatlanul akadnak párhuzamok, ugyanis a történet szerint a Föld hat éve idegeninváziót szenvedett el, és azóta az idegenek számítanak bolygónk domináns lakóinak. Ebben a világban vállalja egy cinikus újságíró, hogy átvezet a mexikói fertőzött területeken egy amerikai turistalányt, hogy az biztonságba kerüljön az amerikai határ túloldalán. A történet vitathatatlanul izgalmas, de csak a bemutató után tudjuk eldönteni, hogy minőségben is eléri-e a District 9 színvonalát.
Amerikai premier: október 29.


2. A közösségi háló (The Social Network)
A Hetedik és a Harcosok klubjának kultstátuszt elnyerő rendezője a remek Benjamin Button különös élete után egy életrajzi filmmel rukkol elő. A napjaink legnépszerűbb közösségi oldalának megszületésének körülményeiről, valamint Mark Zuckerbergről a Facebook ötletgazdájáról szól a film. A rendkívül aktuális téma mellett a főszerepet alakító tehetséges Jesse Eisenberg, valamint a már többször bizonyító David Fincher a garancia arra, hogy az ősz egyik legjobb filmjét lássuk idén októberben.
Amerikai premier: október 1.


1. Buried
Paul Conroy egy küldetés után arra tér magához, hogy egy koporsóban élve eltemették. Csupán egy mobiltelefon és egy öngyújtó van a segítségére, és így kell felvennie a harcot az idővel, valamint az egyre fogyó levegővel, hogy kikerüljön a szorult helyzetből. Több kritikus remek véleménnyel volt a Ryan Reynolds főszereplésével elkészült filmről, így mindenféleképp egy kiváló produkcióra számítok. A kivételes sztori kellőképp felcsigázott ahhoz, hogy több sikergyanús produkciót is háttérbe szorítva listám élén végezve elnyerje az ősz legvárósabb filmjének címét.
amerikai premier: október 8.

Polczer Máté

2010. augusztus 18., szerda

soon...

Egy hattyú tollai...

Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A forrás, A pankrátor) szerencsére letett a Robotzsaru feldolgozásról, helyette idén decemberben jelentkezik legújabb filmjével, amely a Black Swan (Fekete hattyú) címet kapta. Az előzetes nemrég került fel különböző holnapokra, és engem egy-az-egyben az ujja köré csavart.
A történet egy tehetséges balerináról szól (Natalie Portman), aki a lehetséges jelöltje a visszavonuló dívának (Winona Ryder) a következő évadban. Anyja, az egykori táncos támogatja Nina profi törekvéseit, és az ambíciózus lány csak egy hajszálnyira van az áhított szereptől, amikor vetélytársat kap a társulathoz frissen csatlakozó Lily (Mila Kunis) személyében. A rivalizálás megkezdődik, ám ezzel együtt Nina egyre mélyebbre merül a vakmerőség sötét birodalmába, ami félő, hogy lassan felemészti őt. További főszerepben a remek Vincent Cassel, aki a társulat igazgatóját alakítja.
Aronofsky eddig hibátlan életműve természetesen egy újabb kivételes darabra enged következtetni, az alapanyag az előzetes és a sztori láttán adott, így nincs más hátra, mint reménykedni egy újabb remekmű létrejöttében, valamint nem utolsó sorban egy decemberi magyar premierben...
A linkre kattintva az előzetetes: Black Swan




Premier: 2010. december 1.

Polczer Máté

2010. augusztus 15., vasárnap

dc1

DirectorsCut
1.rész: Christopher Nolan

Ebben a frissen létrejövő rovatban a számomra különleges élményeket nyújtó rendezőket vizsgálgatom, ám életrajzuk helyett leginkább életművükre koncentrálva próbálom leírni mindazt, amellyel hozzájárultak a filmtörténelem mai formájához.


Christopher Nolan.
A negyvenedik születésnapját a közelmúltban ünneplő, a szakmában még "gyerekcipőben" járó direktor életműve egy szóval jellemezhető. Kivételes. Minden egyes filmje nyújt valami pluszt, valami olyant, amit mástól nem várhatunk. Hivatkozási alappá vált a modern filmművészetben, úgy, hogy magát a kommersz műfajokban is sikerrel kipróbálta már. Lássuk eddigi műveit, amelyeket időben előrefelé haladva próbálok jellemezni.

Doodlebug (1997)
Ez a kis rövidfilm az első, amelyet Nolan rendezőként jegyzett. Az alig három perces szösszenet egy kártevő utáni vadászatról szól, amelynek végén fény derül egy jóval "nagyobb" problémára. Ebben a három percben már érezhető az a hangulat, feszültség, amelyből a rendező későbbi filmjei egyre nagyobb dózisokat adagol. Erre a linkre kattintva megtekinthető a Doodlebug.

Following (1998)
Nolan első nagyjátékfilmje ezidáig nem került forgalmazásra hazánkban, ezáltal a magyar címet is hiába keressük. Csak remélhetjük, hogy legújabb sikerfilmjét követően valaki lát benne fantáziát és akár egy fapados dvd-kiadvány erejéig is, de kiadásra kerül a közeljövőben. Teljesen érdemtelen a mellőzöttség, ugyanis egy rendkívül okos, és feszültséggel telített, árnyalt akcióthrillert láthatunk. Figyelni kell alaposan, hisz a cselekmény többször is éles fordulatot vesz, és az időben való ide-oda ugrálás sem könnyíti meg a dolgunkat. A rendkívül sajátos hangulatvilág pedig már itt a rendező sajátjaként aposztrofálható. Jogtalanul mellőzött próbálkozás, reméljük a jövőben szélesebb körben is ismertté válik.
85%


Memento (2000)
Nos azt hiszem Nolan ezen filmjét nem sok embernek kell bemutatnom. Egy betegesen feledékeny férfi történetét láthatjuk, aki életét egy fényképezőgéppel próbálja keretei között tartani, mindez pedig a felborult időbeli ábrázolással is meg van bolondítva. Ezzel a filmmel Nolan ténylegesen feltette magát a térképre,  a testvérével közösen írt forgatókönyv pedig az Akadémia figyelmét is felkeltette. Egy kiszolgáltatott ember  a múltja megismerésére tett szánakozást kiváltó erőfeszítéseit láthatjuk, úgy, hogy tudjuk a fáradságosan megszerzett tudás korántsem tart örökké. Reménytelen és véget nem érő küzdelem ez, amely jó adag értelmezési síkot, és fejtegetnivalót hagy maga után. A megfordult idő pedig egy kicsit a segítségünkre is van, hisz ennek segítségével mi is vakon tapogatózunk a játékidő nagy részében és együtt fedezzük fel a kirakósként összeálló végeredményt. Nagyon kell figyelni, nem egyszerű film, de Nolan kivételes tehetséggel, magabiztosan  vezeti a történetet, így aki időt szán rá maradandó élményekkel gazdagodik.
100%


Álmatlanság (2002)
Nolan következő filmje egy igazi léleknyomasztó thriller, amelyhez három Oscar-díjas húzónév is társult. Egy kissé abszurd, hogy ennek ellenére talán ez filmográfiájának "leggyengébb" produkciója, magával a filmmel azonban semmi gond nincsen. Robin Williams új -negatív- szerepköre kellemes ízt ad az egyébként is ízletes összetevőkhöz, hisz a lelkiismert súlyától álmatlanságban szenvedő Al Pacino már önmagában is olyan tényező ami képes lenne lekötni bennünket egy játékfilm erejéig. És még nem is beszéltem a mindig csodálatos Hilary Swank-ről, aki ezúttal sem okoz csalódást. Nehéz lélektani ütközeteknek lehetünk tanúi, ahol a főgonoszt nem feltétlenül megtestesült formában kell keresni.
80%

Batman: Kezdődik! (2005)
97-ben úgy tűnt Joel Schumacher jól megfontolt munkája tönkrevágta a franchise-t, de ekkor érkezett Nolan és oda helyezte a denevérembert, ahonnan eredetileg is származik: a sötétségbe. Történt ez úgy, hogy a direktor a képregényből játékfilmre váltó karaktert nem a sablonos két dimenziós mivoltához megfelelően szélsőségesen jónak állította be, hanem árnyalta mind a karaktert és mind a történetet. Hogyan is lehetne ezt hatásosabban, minthogy visszanyúlt a kezdetekhez és úgy mutatta be nekünk Bruce Wayne-t, mint embert és innentől kezdve tetteit megértjük, nem pedig csak ködösen bólogatunk hihetetlen trükkjeit nézve. Ugye ő az a karakter, aki a szuperhősök között szuperképesség híján kénytelen boldogulni, de ezt könnyen feledteti az emberrel, hisz vagyona révén olyan dolgokra képes, amelyet hétköznapi ember leginkább csak moziban lát. Christopher Nolan nemcsak jövedelmezően indította be újra a Batmobil-t, hanem végre súlyt is helyezett a karakterekre, így pedig létrejött egy mindenki által ismert, de üdítően újszerű produkció.
90%


A tökéletes trükk (2006)
Az újraindított franchise két része között Nolan levezetésként levezényelt egy olyan produkciót, amelyet több rendező élete filmjének tekintene. A mágusokról szóló lebilincselő történet bemutatja miből is áll a bűvésztrükk valójában. A bűvésztrükkök mesteri  fokon történő ábrázolása nem csupán a színészek hadonászásában merül ki, hanem a rendező maga is elképesztő módon vezeti félre a nézőket, és a végén pedig ugyanúgy átverve érezhetjük magunkat, mint a filmben szereplő két varázsló közönsége. A lebilincselő két órában tanúi lehetünk egy valódi bűvészmutatvány három legfontosabb lépésének, mindemellett pedig a Bruce Wayne-ként világhírnek örvendő Christian Bale lenyűgöző játékának, Hugh Jackman szuggesztív jelenlétének, és a Nolan múzsájának számító Michael Caine szolid remeklésének. Nem sok film készült eddig a mágusok hétköznapjairól, megvívandó csatáiról, de Chris bizonyította, hogy a téma -és ezzel a film is - érett ahhoz, hogy nagyjátékfilmként maradandó értékeket magában hordozva örömmel fedezze fel magának bármelyik jövőbeli generáció.
90%


A sötét lovag (2008)
Az első rész önmagában is szórakoztató és újranézendő produkció, de a Sötét lovag megnézése után át kellett értékelnem magamban dolgokat, és egy gondolat fogalmazódott meg bennem, amely persze nem feltétlenül van köszönőviszonyban a valósággal: A Batman: Kezdődik azért lett leforgatva, hogy  a Sötét lovag megszülethessen. Magam sem gondolom komolyan az iménti állítást, mégis azt gondolom, hogy a folytatás olyan szintre emeli a franchise-t amely jóval túlmutat a képregényfeldolgozások eddig tapasztalt szűk keretein, és eddig ismeretlen területekre tévedve már megszületésekor kulttá vált. Az eddigi szuperhősök felszínesen ábrázolt karaktereit újragondolva, a Sötét lovag-nál ugyanúgy szerepet kap Bruce Wayne negatív oldala, mint ahogy az éjszaka egén röpködő hős denevérember alterego is. Természetesen szükség van ehhez egy olyan karakterre is, amely a lehető legszélsőségesebben testesíti meg a gonosz figuráját, és könnyed ujjrázásként káoszba dönti az eddig oly hatékonyan védett Gotham City-t. A szuperhősök és a teljesen valótlan karakterek ellenére, olyan hétköznapi gondolatokat ébreszt a film amelyeket eddig nem szokhattunk meg kommersz alkotásoknál. A Sötét lovaggal Chritopher Nolan abszolút és kitörölhetetlenül felvéste nevét a csillagokra...
100%


Eredet (2010)
Egy olyan kritikailag és anyagilag is sikeres produkció után, mint a Sötét lovag, Nolan természetesen abba foghatott amit akart. A szokás szerint ilyenkor a rendezők egy csöndes rétegfilmet forgatnak, mielőtt újra belecsapnának a lecsóba. Nolan azonban, tíz éve dédelgetett forgatókönyvének feldolgozása mellett döntött, így a direktor először dolgozhatott eredeti ötlet alapján, látogatást téve az álmok határok nélküli birodalmába. A mozgókép megszületése után szűk 150 évvel nehéz már eredeti filmekkel találkozni, mégis az Eredet kapcsán felmerült bennem: Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen többször is megfilmesített világot képes valaki tökéletesen eredeti módon ábrázolni. Innentől kezdve a műfajból adódóan nehéz olyan dolgokat találni, amibe bele lehet kötni és ezt ésszerű érvekkel alátámasztani. Pár figyelmetlenséget jómagam is észrevettem, de ezek felett hajlandó vagyok szemet húnyni, a látottak után. Nem kívánok különösebben belemerülni a részletekbe, hisz azt már kifejtettem egy korábbi bejegyzésemben.
100%

Bár sokan megkérdőjelezik Nolan kultstátuszba emelését, amelyet fiatal kora(40) tesz leginkább indokoltá, azt azonban nehéz cáfolni, hogy a direktor kitörölhetetlen szerepet tölt be a filmtörténelemben.
Következő filmje 2012-ben várható, az eddig cím nélkül álló legújabb Batman rész.

Polczer Máté

2010. augusztus 3., kedd

dvd-critic2

Csak DVD! Kritika 2. rész

Lódító hódító
(The Invention of Lying, 2009)

Nálunk csak dvd-re érkezett az odakint egész pofás bevételi eredményeket felmutató film. Kiváló az alapötlet, a Hanta boy "negatívjaként" tudnám legfőként jellemezni. Nem tudom, hogy Amerikában milyen jelentési tartalom lapul az igazmondás mögött, nálunk bizonyosan nincs olyan jelentése, hogy minden egyes gondolatot szóban is meg kell fogalmazni, így emiatt már az első tíz perc tönkrevágta a pozitív hozzáállásomat, a maradék szimpátiám pedig az antitálentum Garner kisasszony "színészi" játéka miatt párolgott el. A film elég komoly vallási vitákat szíthatna, ha egy pillanatig is komolyan lehetne venni, de mivel az ötletgazdák inkább a romantikus vonal felé terelték a cselekményt, tartalmas mondanivaló nélkül ér véget a sokat ígérő történet. Nagyon sajnálom, hogy Gervais-ék képtelenek voltak élni a tálcán kínált lehetőséggel, és a könnyebb utat választva feledhető vígjátékot tettek le az asztalra. A filmben több ismert arc is felbukkan, közülük pedig muszáj kiemelnem Philip Seymour Hoffmann pár perces szerepét, amely messze a film legszórakoztatóbb jelenetét eredményezi.
50%

Polczer Máté

dvd-critic

Csak DVD!! Kritika 1. rész.

Kínzó hőség
(The Steam Experiment, 2009)

A csak dvd-re készülő filmek közül sajnos csak nagyon alapos vizsgálódással lehet értéket felfedezni. Leginkább a töménytelen, brutális erőszak és a nagymellű műbukszák szereplése garantálható, ami néhány alacsonyabb minőségű szórakozást igénylő illetőt bőven kielégít. Engem elsősorban az alapvető sztoriban lévő lehetőségek vettek rá arra, hogy rászánjak másfél órát az életemből. A végén mindenféle csalódás nélkül vettem tudomásul, hogy épkézláb megoldások nélkül sikerült lehozni a filmet, hiszen tudat alatt sem reménykedtem az értékelhető végeredményben. A hőség által okozott reakciók becsukott szemmel is kiszámíthatók, végigskálázzák a lehetséges kimeneteleket, nehogy valakiben felmerüljön egyfajta hiányérzet. A karakterek annyira szélsőségesek, hogy józan ésszel képtelenség valamelyikkel is azonosulni, a főszereplőt alakító abszolút kiégett Val Kilmer pedig olyan játékot nyújt, amelyre lehetetlen a leghalványabb pozitív jelzőt is alkalmazni. A végeredmény egy kusza, innen-onnan lopott förtelem, amelynél a film végi csavar is leginkább egy rozsdás szögre hasonlít. A megnézés előtt a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát ,.....
25%

Polczer Máté

2010. július 23., péntek

critic38

Eredet
(2010, Inception)
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"


James Cameron segítségével bejárhattuk Pandora minden képzeletet felülmúló, mesés tájait, Christopher Nolan idén nyáron pedig az álmok, rögös útvesztőkkel tarkított - bizonyos szempontból - jóval érdekesebb világába enged betekintést, szerencsére mellőzve a térhatás illúzióját keltő manapság igen könnyen kísértésbe hozó 3D-s technológiát.
A rendező utóbbi filmjével (A sötét lovag) olyan kritikai és anyagi sikereket ért el, hogy ezek után szabad kezet kapva filmet készíthetett tíz éve kidolgozás alatt álló saját forgatókönyvéből, ami saját bevallása szerint olyan, mintha Freud és Fleming közös irománya lenne. Egy ilyen kijelentés, és a tavaly nyáron kijött rejtélyes előzetes után a fél világ tűkön ült. Aztán nagy nehezen elérkezett a premier.
Nagy kihívás az álmok világáról filmet forgatni, hisz ahány ember, annyiféle változata létezik, szűk keretek közé szabni így meglehetősen nagy kockázatokkal lehet csak. Az elképesztően összetett történések hátterében egy meglehetősen egyszerű tevékenység húzódik (ipari kémkedés, illetve most pont a fordítottja), amely csupán elindítója a mozgalmasabb eseményeknek. Kíváncsi vagyok hányan ébredtek rá álmodás közben arra, hogy álmodnak, és hányan éltek azzal a fantasztikus lehetőséggel, hogy kényükre-kedvükre alakíthatják ezt a mesés, sokszor hátborzongató birodalmat. A lehetőségek korlátlansága megrészegítő, sőt egyenesen ijesztő tud lenni. Egy mesterségesen felépített birodalomba teszünk az Eredettel jó két és fél órás túrát, és Nolan nem csak főhőseinek fejébe, hanem a nézőkébe is gondolatok csíráját ülteti el, amelyek jóval a film befejezte után is nőnek nődögélnek, mígnem mindenki maga levonhatja a konzekvenciákat és felmérheti ő maga vajon, hogy alakítaná ki saját világát. Elképesztő kreativitással találkozunk a vásznon, amelyet sajnos nehezen lehetne feszegetni, sőt elemezni anélkül, hogy bizonyos részleteket felfednénk a filmből.

Elképesztő harc a változó gravitációban

A látvány természetesen minden képzeletet felülmúl, de ebben nincs is semmi rendkívüli, hisz maga a téma megköveteli mindezt, mégis nem győztem befogadni az összehajtogatott metropolisz, a forgó folyosón történő -előzetesekből ismert-  küzdelem, az omló sziklapart,  és az összes többi eddig még példanélküli jelenetet erőteljes és meghökkentő látványát. A közvetítőkről is muszáj pár szót elejteni. A főszerepben  a Dom Cobb-ot alakító Leonardo DiCaprio természetesen ezúttal is zseniális, a szerep mintha rá lenne írva, nehéz elmenni amellett, hogy egy ilyen, Titanic-os korszakát régen kinövő, kiváló színész eddig sajnos nem tudhat magának aranyszobrot. Dom Cobb karakteréről annyi érdekesség, hogy Nolan első, nálunk nem forgalmazott, egyébként kiváló filmjében, a Following-ban, is ez a neve a főhősnek. A csodálatos Marion Cotillard már rendelkezik aranyszoborral a Piaf című filmjéért, amelyre számos utalás is található a filmben, hisz az felébredést jelző zene a világháború korában népszerű sanzonénekes Edith Piatf előadásában hangzik fel. Élmény látni a színésznő minden egyes arcmozdulatát, gesztusát, hisz őszinte minden egyes pillanata. 

 Az összetett események pillanatok alatt rabul ejtenek...

A többi szereplőt sem érheti panasz, de kettőjüket külön ki kellett emelnem. A zene a Sötét lovaghoz hasonlóan sötét, és remekül passzol a jelenetekhez, de nem is meglepő ez, ha napjain legismertebb zeneszerzője, az Oscar-díjas Hans Zimmer áll a háttérben. A rendezésbe, és forgatókönyvbe nemigen lehet belekötni, hosszú évek kidolgozott munkáját a megszerzett rutinnal párosítva ütős koktélt kaptunk.
A mindössze negyven éves(!) Christopher Nolan kitörölhetetlenül felírta nevét a csillagokra, a Memento-val berobbanó rendező feltámasztott poraiból egy filmtörténeti ikont (Batman) letéve az asztalra minden idők legösszetettebb képregényadaptációját (A sötét lovag), és most, mielőtt újra kijárna a Batmobillal, feledhetetlen kirándulást tett az álmok birodalmába, elültetve bennünk is gondolatok virágzó csiráit. Ennél többet egy filmtől pedig aligha remélhetünk...
100%

Kapcsolódó linkek:
-imdb
-filmkatalogus

Polczer Máté

2010. július 5., hétfő

Poszterszemezgető


A Harry Potter és a halál ereklyéi nemrégi kiadott posztere rendkívül látványos, és sokat ígér, akárcsak az előzetese is. A lángoló Roxfort inkább a 2011. júliusában esedékes második részben lesz aktuális, de ennek ellenére ötletes és - jóértelemben - baljós érzéseket kelthet a rajongókban.


Christopher Nolan nemsoká esedékes világszerte hatalmas érdeklődéssel várt filmjének legutóbbi posztere talán a leghangulatosabb az omladozó álomvilágot szimbolizáló sziklafallal. Július 22-én pedig bennünket is beszippanthat az év legjobban várt filmje, az Eredet.


Alexandre Aja a Magasfeszültséggel és a Sziklák szemével sok rajongót szerzett magának, de a pocsék Tükrök-kel sokat rontott renoméján. Ezúttal egy újabb, klasszikusnak nehezen nevezhető horror feldolgozásának állt neki, ami kellemes, brutálisan vérgőzös szórakozás ígéretét hordozza - elég csak a poszterre nézni - az új hóbortnak behódolva, 3D-s körítéssel. A Piranha 3D jó eséllyel hazánkban is kap majd premierdátumot..

Polczer Máté

2010. június 22., kedd

serie4



 Persons Unkown (2010)

Hét idegen ember ébred fel egy elhagyatott kisvárosban a semmi közepén, miközben valaki(k) kamerákon át figyelik minden lépésüket. Kik tartják fogva őket, hogy és miért kerültek ide, és ami a legfontosabb, hogyan fognak kiszabadulni erről a rejtélyes helyről? Az NBC 13 részes nyári minisorozatából minden kiderül. 
A sztori nem hangzik újnak, de épp elég ahhoz, hogy fordulatokkal teli, izgalmas időtöltést ígérjen a sorozatok rajongóinak. Az oldalon minden részről külön kritika lesz olvasható hamarosan...

1x01 - Pilot
Az első részben megismerkedhetünk a szereplőkkel. A helyzet semmi újat nem hoz, az eddig korábbi filmekből tapasztalhatókhoz képes, ugyanis gyakorlatilag semmi új nincs a nap alatt. Az alaphelyzethez kívánt karakterekről egyenlőre nehéz bármit is mondani, majd a többi rész bővebb képet ad róluk. A sok üresjárat sajnos kissé döcögőssé teszi a tempót és egy-egy gyengén időzített jelenettől a történetvezetés is megbicsaklik, de valahol mégis azt mondom, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést, és a kötelező csavar is kellemesen bizsergető, annak ellenére, hogy szinte számítani lehetett rá látatlanban is. Semmi extra, csupán a kötelező bemelegítő körök láthatóak a Persons Unknown pilot-jában, a továbbiakra hagyva a lényeget.
6,5/10

1x02 - The Edge
A második epizódtól már jogosan várhatnánk valami lényeget, a mozgatórugók halvány körvonalait, de ehelyett azt kell mondanom, hogy az egy helyben topogás kissé bólogatóssá teszi az iramot. Egy valóban meglepő, és hangulatos eseményt kivéve nem sok jót tartalmaz magában a Persons Unknown második része. A karakterek egyenlőre jól leírhatóak a millió és egy helyen látott klisékkel, amelyet most nem is igen szeretnék taglalni. Nagyon remélem, hogy a folytatás több izgalmat hordoz magában, mert eddig csalódást okoz a nyár legígéretesebb sorozata.
5/10

Polczer Máté 

2010. június 19., szombat

serie3


Sírhant művek
(2001-2005, Six feet under)

Szokásommal ellentétben ezúttal egy sorozatról készítek az eddig inkább filmekről készített véleményező bejegyzést, és innentől az ilyen bejegyzésekre is számíthat az olvasó. A Sírhant művek egy temetkezési vállalkozással foglalkozó család történetét írja le a családfő sajnálatos, de némiképp irónikus halála után. A részletesebb történet a kapcsolódó linkek egyikére kattintva megtekinthető.
A sorozat rendkívül nehéz és sokszor nagyon kényes kérdéseket boncolgat. A megözvegyült családanya, Ruth, aki úgy próbált kitörni a mintafeleség szerepköréből, hogy viszonyt folytatott fodrászával férje tudta nélkül. A tragikus baleset után, a bűntudat terhével megküzdve lehetőség nyílik a változtatásra, bizonyítási vágy a feleség és anya szerepkör kibővítésére, vagy éppen az ebből való kitörésre. David, a zárkózott homoszexuális fiú, aki apja örökségét átvéve próbál megfelelni az önmagával szemben támasztott követelményekre, amelyekben leginkább az apa hatása érzékelhető. Belső énje küzd nemi identitásának felfedésére, de fél, hogy ezzel a makulátlan maszkon foltot ejtve elítélendő dolgot tesz. Fél, hogy környezete, de leginkább családja hogyan reagál a mondottakra. Nathaniel a másik fiú, aki a családból való kitörése utána hazatér, és akkor szembesül az apja halálával rászakadt teherrel, és a felelősséggel, ami immár az ő vállát is nyomja, ezekmellett pedig furcsa viszonyt folytat egy Brenda nevű kissé magának való nővel. Claire a tinikorú kamaszlány a felnőttkorba lépés ismert problémái mellett, egyedi, színes egyénisége miatt állnia kell a többi fiatal élcelődő pillantását és ha mindez nem lenne elég, beleszeret egy Gabe nevű drogproblémákkal "küzdő" fiúba. Brenda, akinek életét beteg bátyjával való törődés tette ki eddig, ez pedig kiváló mentséget szolgált érzelmeinek elnyomására, így mikor Nate egyre közelebb kerül hozzá megijed az eddig szinte ismeretlen érzésektől.

 David, Keith, Rico, Claire, Lisa, Nate, Brenda, Ruth(balról, jobbra)
Csupa-csupa extrém karakter, de egészében nézve sokkal közelebb áll a valósághoz, mint bármilyen eddig látott hamis idea. Összefoglalva a belső küzdelmek mellett a külső megfelelési kényszer uralja alapvetően Ruth, és David karakterét. A színes, kiismerhetetlen természet pillanatok alatt romokba hull a gyengéd érzelmek hatására, ahogy Claire és Brenda esetében is. Összességében Nate-tel a legegyszerűbb azonosulni, hisz ő tűnik a legjózanabb karakternek és többször is kimondja a bennünk kimondatlanul megfogalmazódó érzelmeket

.
1.évad
Megismerkedünk a Fisher családdal a családfő tragikus halála után. A két fiú Nate, és David viszi tovább az apja által vezetett temetkezési vállalkozást és próbál helytállni és versenyképes maradni az agresszív monopoliumra törekvő Kroehner cég ellenében. Hangsúlyos szerepet kap a nem éppen hétköznapi foglalkozást űző család magánélete is, amelyet jelentősen megnehezít az efféle hivatással járó állandó megfelelési kényszer, hisz egy hiba elég súlyos következményeket okozhat. Kiváló az első évad, a csavarokhoz szokott sorozatozók lehet, hogy nem fogják kedvelni, de akiket érdekelnek az életszagú sztorik nem hiszem, hogy találnának lebilincselőbbet az elmúlásból profitáló család történeténél.
100%

kapcsolódó linkek:
-filmkatalogus
-imdb

Polczer Máté

2010. május 29., szombat

nyár...

2010 nyarának 5 legjobban várt filmje:

Lassan belépünk a forró napsütéses napokkal telített nyárba, ahol a véget nem érő bulizások között jól esik néha a légkondícionált mozitermekben eltölteni pár kellemes órát. Természetesen ezt tudják a stúdiók is, ezért erre a három hónapra (igazából már a május is ideszámít, de én most a naptári nyár szerint válogattam) időzítik a sikergyanúsnak ítélt produkciókat. Mivel a magyar premierek pontosan még nincsenek meghatározva, ezért az amerikai időpontokat veszem figyelembe. Lássuk, mely öt film ígérkezik idén nyáron a legjobbnak: A plakátok alá kattintva a szinkronos/feliratos előzetesek is megtekinthetők... (a hozzászólásokban, pedig kíváncsian várom, az olvasók listáit...)

5. Az utolsó léghajlító (The Last Airbender): M. Night Shyamalan rendező talán utolsó alkalommal bizonyíthatja, hogy bő tíz évvel ezelőtt a Hatodik érzék című filmje kapcsán méltán lett tehetséges rendezőnek kikiáltva, de utóbbi alkotásai sajnos nem jó előjellel kecsegtetnek(Lány a vízben, Az esemény). A film 3D-s háttértámogatással kerül majd a vásznakra, de sajnálatos módon csak utólagos átkonvertálással. Kissé kellemetlen érzésekkel vegyített várakozással tekintek Shyamalan legújabb művére:
magyar premier: június 29.

4. Ragadozók (Predators): A kultikus filmsorozat, amelynek azóta több feldolgozása is mozikba került végre folytatódik. Mi, magyarok pedig büszkék lehetünk, hisz rendezői székbe, a Kontroll-al befutó Antal Nimród került. Ezen tény tudatában természetesen szorítok a világsztárokkal forgató direktornak, és egy izgalmas, látványos film reményében került a Predators listám negyedik helyére.
magyar premier: augusztus 19

3. The Expendables: A magyar címmel még nem rendelkező produkció elsősorban nem mindennapi szereplőgárdájának köszönheti előkelő helyezést. Sylvester Stallone, Jet Li, Jason Statham, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Dolph Lundgren, Mickey Rourke. Ezen lista olvasása valószínűleg több B-filmes rajongónál is orgazmussal felérő ígéretet hordoz, hisz tagjai egyenként is legyőzhetetlenek, ezúttal pedig váll-vállnak vetve zsoldosokként szállnak harcba Stallone rendezésében.
amerikai premier: augusztus 13.

2. Toy Story 3: Tizenkét évvel a második rész után a hibázni képtelen Pixar, animációs filmekre szakosodott stúdiója elérkezettnek látta az időt kedvenc játékfiguráink legújabb kalandjának megfilmesítésére. Mi pedig egy tízéves lelkesedésével vetjük be magunkat a vásznak elé, ahol ezúttal három dimenziós térhatással kelnek szó szerint életre az időközben felcseperedő Andy játékai.
magyar premier: június 17.

1. Eredet (Inception): Christopher Nolan legutóbb a Sötét Lovaggal hatalmas kritikai és anyagi sikert aratott. Természetesen ezután azt forgatott, amit akart. Ő pedig egy régóta dédelgetett tervét vitte filmre, amelyről nagyon ügyes marketinghadjárat mellett szinte semmit sem tudtunk sokáig. Azonban a nemrég kiadott előzetesből kiderült, hogy Nolan ezúttal az elme sötét és veszélyes birodalmába kalauzolja nézőit. Az Eredet nemcsak a nyár, hanem az egész esztendő egyik legjobban várt project-je.
magyar premier: július 22.

Polczer Máté

2010. május 24., hétfő

critic37

Éli könyve
(2010, Book of Eli)
Éli evangéliuma



Megfáradt, pislákoló életek menetelnek, hogy értelmet adjanak létezésüknek, miközben körülveszi őket a szürkeség különböző színárnyalataiba öltözött porba hulló világ. Ezzel a leegyszerűsített mondattal foglalnám össze tömören Az út című remekművet, amelyet nemrég mutattak be a mozik és amelyet jelen filmünkkel való párhuzama miatt kötelezőnek éreztem megemlíteni.
A nagy világégésnek ezúttal sem voltunk szemtanúi, elfogadtuk annak lezajlását, hisz ezúttal sem azon van a hangsúly. A címből talán már lehet sejteni, hogy ezúttal egy könyv áll a középpontban. Na, de mit tartalmazhat ez a könyv, hogy ennyire fontossá vált egy ilyen írástudatlanokkal és civilizálatlan barbároktól hemzsegő korban. A megváltást, természetesen, amelynek tárgyiasult formáját Bibliának hívják jobb helyeken. A Biblia Isten szavait tartalmazza, egy felsőbb hatalomtól származik, és e szavakat hallva a tudatlanok - ahogy az már egyszer megtörtént a régmúltban - elámulva sorakoznak fel a közvetítők előtt.

No merre menjek?
A történetbe nem szeretnék belemenni, aki nem ismeri a mellékelt linkeknél megtalálja. Az Éli könyve egy korrekt akciófilm lett, sajnos azonban a lehetőségek ismeretében ez számomra egy kissé kevés. A kiválóan megteremtett vizuális atmoszféra és az egész pofásra sikeredett akciójelenetek között meglehetősen idegenül hat az a vallási maszlag amit beleerőltettek a filmbe. Továbbá a lezajlott világégés úgy látszik kedvezően befolyásolta a napszemüvegbizniszt, hisz divatos, vadiúj modellek sokaságával volt szerencsém találkozni, amelyek természetesen szuperkúl megjelenést biztosítanak még a barbár szőrös vadállatoknak is. A hit ereje meglepetésre e kies korban különböző harcművészeti stílusok birtoklásával is jár, különösképpen ha elárulom Éli tiszteletes oly gyorsan forgatja kezét lábát, hogy szemmel követni is fárasztó, de természetfeletti képessége  sajna kimerül abban a filmekben meglehetősen gyakori jelenségben, hogy túléli azt, amelyet normál ember sosem lenne képes. Negatív kritikának ennyi elég is lesz, ha pozitívumot kellene említenem a korábban felsoroltak mellett, talán még ide iktatnám Gary Oldmant, akit örömmel üdvözlök újra ellenségként, valamint vizuális szempontból Mila Kunis talán még a kiváló látványvilág ellenére is feltűnő jelenség, így alakítását azt hiszem nem sok ember fogja kritizálni. A vége pedig egy egész pofás csattanót is tartalmaz, amit vétek lenne itt ellőni.
A bevezetőben megemlített párhuzam a film minőségében sajnos távolról sem áll fenn, hisz Az út esetében jóval súlyosabb és sokkal gondolkodtatóbb élményekkel gazdagodtam, míg itt a tökös akciójelenetek és az esztétikai látványosságok korántsem lesznek olyan maradandóak, hogy hónapok múlva is gond nélkül felidézzem őket. Nem lett rossz film az Éli könyve, egyszer szórakoztató volt, de kizártnak tartom, hogy valaha újra előveszem...
65 %

Polczer Máté

Kapcsolódó linkek:
-imdb
-filmkatalogus

2010. május 14., péntek

critic36

Alíz csodaországban
(2010, Alice in Wonderland)
nem olyan mély az az üreg...


Na igen, ezt a történet Tim Burton-ért kiáltott. Nem csoda, hogy a szürrális világokban otthonosan mozgó direktor és a kiváló alapanyagnak ígérkező sztori végre egymásra találtak. Előzetesen jósolható volt, hogy kettejük kapcsolatából egy mindent igényt kielégítően lenyűgöző, és egyben elgondolkodtató darab is születhet. Ám elvárásaim és a valóság több ponton is messze elkerülték egymást, ami többek között annak is köszönhető, hogy a sajátos "mesélőkével" rendelkező Burton engedve a nyomásnak, rendkívül látványos, családbarát és ezzel egyenes arányban sajnos minden mélységet mellőző mesét forgatott Lewis Carroll regényéből.
Persze ettől függetlenül elég szórakoztató karakterek és minden igényt kielégítő látványvilág fogadott, ez pedig tökéletes helyszíne a szürrealitás ingoványos talajára tévedt Alíznak, és az elborultabbnál elborultabb karaktereknek. De hiába a sok őrült arc, a történet nagyon is hagyományos, és ha levonjuk belőle az imént említett pozitív tényezőket, akkor egy csupasz és meglehetősen száraz egyveleget kapunk. Leginkább azt sajnálom, hogy a családbarát szemlélet lehetetlenné tette azt a lehetőséget amelyet a sztori kimondatlanul is magában rejt(ett), hisz egy sötétebb szemléletmódban nagyobb értelmet nyert volna a szürreális látványvilág, és az elborult karakterek tömkelege is. A Disney viszont nem kockáztatott, és bolond is lett volna, hisz a film többek között a 3D-s háttértámogatásnak köszönhetően  hatalmas kasszasiker lett, így azt hiszem moroghatok tovább egymagamban, én is ugyanígy csináltam volna a helyükben.

a látvány remek, de a tartalom kissé szegényes

Már hozzászoktunk, ha Burton rendez, hozza az asszonyt, Helena Bonham Cartert, és országos cimboráját Johnny Deppet is. Kettejük közül én leginkább a Vörös királynőt alakító színésznőt találtam emlékezetesebbnek, míg a Bolond Kalapos szerepét magára öltő Depp semmi különöset (ismerve a színész kvalitásait) nem tesz hozzá a filmhez, sőt sokszor teljesen indokolatlan a jelenléte, és sajnos ez talán azért is érezhető, mert a regényben sokkal kisebb szerepe volt a Kalaposnak. Ugye a ripacs alakításokat (bár lehet, hogy nem  a ripacs az ideillő szó) nincs értelme negatívaként felhozni, hisz ebben a környezetben ez a leginkább odaillő jellem, de Hathaway Fehér királynője még ezen tény tudatában is tenyérviszkető érzéseket keltett bennem, ami könnyen elképzelhetően nagyon is szándékosan volt előidézve.
Összességében véve, csak az előzetesen elvártakhoz képest okozott csalódást Carrol és Burton kollaborációja, ha nem támasztok ekkora igényeket könnyen lehet, hogy egész kellemes élmény lett volna az Alíz csodaországban, így azonban a vége felé már megjelentek az érdektelenséggel járó egyre gyakoribb ásítások. Azonban korántsem annyira rossz film, mint amire a kritikámból lehet következtetni, csupán a számomra negatív tényezőket nagyítottam fel és inkább azokat vettem górcső alá, sajnos a pozitívumok hátrányára. Számomra csalódást okozott, de egyszer mindenképp érdemes nekifutni..

60%

Polczer Máté

Kapcsolódó linkek: