2011. február 7., hétfő

11.02.07

Márciustól újra népes Középfölde

Peter Jackson-t perforált fekélye miatt nemrég megműtőtték, így a meglehetősen hosszú ideje halasztódó hobbit forgatási ismétcsak tolódásra kényszerült. Szerencsére a baj nem olyan súlyos, hogy ismét rendezőváltás veszélye forogjon a levegőben, így a hírek szerint immáron(azért csak várjuk ki a végét) március 21-től kezdetét veszi J.R.R. Tolkien nagyszabású fantasykönyvének forgatása. Mint tudjuk a főszereplőt, Bilbót Martin Freeman fogja alakítani, a régiek közül pedig visszatér Galadriel, Legolas, Gandalf, Gollam és Szarumán is. A két részben moziba kerülő alkotás váhatóan 2012, illetve 2013 decemberében kerül a filmszínházakba. 

Az új és a régi Bilbó (Martin Freeman, Ian Holm)

írta: P.M.

2011. január 20., csütörtök

gg-11


And the Golden Globe goes to...


...Social Network. Ez a mondat többször is elhangzott a 68. Golden Globe díjátadó ceremónián, és ez többen több fórumon kritikával illették. Nem nagy megfigyelés, hogy immáron évről-évre divattá vált szidni az aktuális díjátadót, legyen az akár az Oscar, vagy akár a GG., ennek eredményeként pedig röhejesebbnél röhejesebb összeesküvés elméletekkel találkoztam internet-szerte. Kicsit unalmas már ez így, sokadszorra, hisz bár nekem sem a Közösségi háló a kedvencem a tavalyi kínálatban, de ez nem az a film amely ne érdemelné meg a díjakat, vérbeli profi munka, amely miért ne tetszhetne az adott bírák többségének jobban, mint a többi jelölt. Elvileg tanult, egész életükben ezzel foglalkozó ujságírók, vagy szakmai berkekben dolgozó kollégák szavazatai döntenek, akik a tetszési indexük mellett esetleg más szempontokat is figyelembe véve állítják fel saját rangsorukat. De érthető ha pár tizen-, huszonéves a saját érzelmei alapján választ aktuális favoritot, és természetesen innentől kezdve  csakis egy jó megoldás létezik, aki mást mond az értékítéletét félredobva behódolt egy felsőbb akaratnak, vagy egyszerűen hülye. Tavaly az Avatar-ral kapcsolatban ment a hajcihő, pedig mindössze a mozgókép létrejöttének nagybetűs Képviselőjét ismerték el, amit többen nem vettek észre. No, mindegy is igazából, hisz egy rossz film agyondíjazva is ugyanolyan marad, és ugyanígy igaz ez a jókra is.

 A gála nyertese: a Közösségi Háló

A 2011-es gála egész szórakoztatóra sikeredett, Ricky Gervais kiosztott mindenkit legnagyobb örömünkre még ha ez azt is jelenti, hogy többször nem szórakoztathat minket házigazdaként. A tv-sorozatos díjakról annyit, hogy nagy Örömömre az új HBO esszencia, a Boardwalk Empire két kategóriában is diadalmaskodott, többek között a legjobb dráma sorozat címét is elnyerte. A Glee győzelmének szintén örülök, hisz a giccses, de nagyon szerethető szériát szintén örömmel követem hétről hétre. Jó volt nagyon viszont látni immáron egészségesen Michael Dougles-t, és szívmelengető volt, az őt üdvözlő standing ovation, amely csak nem akart elcsendesedni. A életműdíj kapcsán levetített kisfilm a "greatest actor alive" címét képletesen elnyerő Robert De Niro pályafutásáról, az egyik legjobb pillanata volt a gálának, áhítattal vegyes csodálat lett úrrá rajtam a kivételes pályafutásból kiragadott képek láttán. Az év filmje a Közösségi háló lett, ahogy azt már korábban említettem, de emelett a legjobb forgatókönyv, a legjobb eredei filmzene, valamint a legjobb rendező (Fincher, végre..) díját is elhódította. 

 Natalie Portman átlényegülése megérdemelt díjhoz vezetett

A legjobb vígjáték/musical kategóriában elég egyértelmű volt a helyzet, a The Kids are All Right, című produkció vitte el a pálmát, Anette Bening pedig aranyos és cuppanós szájrapuszival üdvözölhette győzelmét a legjobb musical/vígjáték színésznő szekciójában, az iménti film egyik főszereplőjeként. Natalie Portman győzelme teljesen egyértelmű, és véleményem szerint megérdemelt volt, kíváncsi is vagyok, az Oscaron micsoda kis párbaj alakul majd ki utóbbi két színésznő között. Colin Firth is győzött a King's Speech című filmben nyújtott teljesítményéért, amely az az átadó veszteseként hét jelöléséből, csupán ezt az egyet váltotta díjra. A Toy Story 3 teljesen megérdemelten lett a legjobb animált film az idei átadón, hisz a Pixar remekműve méltó lezárása egy remek trilógának. Az átváltozóművész szerepében tetszelgő Christian Bale ezúttal indiánokat megszégyenítő fizimiskával vette át a legjobb mellékszereplő díját, míg a kategóra női megfelelőjét Melissa Leo érdemelte ki, mindkettőjük a The Fighter szereplőjeként. A teljesség igényével meg kell említenem Paul Giamattit is, aki a legjobb vígjáték/musical színész lett az idén.
Az Eredet egy jelölését sem tudta beváltani, ahogy az várható volt, nem is különösebb probléma ez, hisz ilyen vetélytársak ellen nem is igen érdemelt győzelmet, habár a legjobb eredeti filmzene talán megérdemelt lett volna a Közösségi háló ellenében.

 Christian Bale: extrém külső, megérdemelt díj

Örömteli esemény volt ez, köszönhetően nagyrészt a remek színészeknek, és csípős nyelvű Ricky Gervais-nak, és a sok negatív felhang ellenére a díjak megérdemelt helyükre kerültek ebben az esztendőben.

Polczer Máté

2011. január 15., szombat

bo2010

Best of 2010

Hogy 2010 filmes szempontból mennyire volt erős, lehet rajta vitatkozni. Nagyon sok kiemelkedő produkcióhoz volt szerencsém, talán többhöz is mint egy évvel korábban, viszont a zajos sikerek közül csak nagyon kevés hozta az elvárt színvonalat. A dicshimnuszok előtt álljon itt egy rövid megemlékezés arról az öt alkotásról, amely mélypontja volt az óévnek.

Mivel is kezdhetném, a Titánok harca trailer-jével kilóra megvett, a csalódás pedig kiábrándító pofonként csattant. M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek) továbbra is masszívan rombolja kivételes életművét, 2010-ben pedig az év talán legrosszabb filmjét tárta a széles közönség elé Az utolsó léghajlító címén. A Resident evil franchise totális becsődölését a negyedik rész, a Túlvilág hozta el, amely szélesvászon 3D-s szemüvegen keresztül is botrányosan gyenge volt. A 7. részével úgy néz ki kifüstölték Jigsaw-t is, aki igazából a 3. rész óta oszlik, de komplett videótékát hagyott egyre gyarapodó követőire. A Fűrész 3D pedig merénylet a jóízlés ellen.
Érdekes megállapítás lehet, hogy az itt felsorolt "remekművek" mindegyike 3D-s támogatottsággal kerül a filmszínházakba, és sajnálatos módon, sikerük nagyrészt ennek köszönhető. Ellenszenvem a térhatás iránt egyre inkább növekedik, mivel az alkotók a sztori hiányosságát figyelmen kívül hagyva a látványra helyezik a hangsúlyt.
No de kezdjünk bele a cikk témájába, bőven akad ugyanis emlékezetes produkció a 2010-es kínálatban.

2010 top 10:

10. Tizenkét év szünet után elkészített folytatás kapcsán az ötlettelenség és pénzéhség gyanúja jogosan merül fel akárkiben. A Pixar azonban mentesül minden hasonló vád alól hisz évről-évre lepnek meg eredeti alkotásokkal, és az anyagi sikerüknél csak a kritikai nagyobb. A Toy Story franchise lezárásért ordított és a harmadik rész minden szempontból beleillik a sorba, a filmtörténelem egyik legjobb trilógiáját eredményezve.

9. Sokan túl művészinek, vásári mutatványnak bélyegezték, kivételes mivoltához azonban nem férhet kétség. Az élet amely alternatív költség nélkül zajlik, tehát a fontosabb döntések meghozatala helyett a lehetséges életút alakulását látjuk. Vállalkozóbb szelleműek ugorjanak neki, és a hozzászólásoknál kiváncsian olvasnék véleményeket. Mr Nobody élete(i) nagyon kellemes perceket eredményezhetnek.

8. Két és fél óra sivárságról lehet unalom nélkül mesélni? Lehet, a téma ugyanis súlyos, közvetve egy komplett világégést eredményezett. Ez a kiragadott részlet az oldalon olvasható korábbi írásomból származik és úgy gondolom ékesebb bármely dicshimnusznál: "A bűn ott van mindenhol. Ott bújkál a hófödte pusztán, a templomban, az iskolában, a házakban, kertekben, istállókban, benne van még a halottakban is. De ami a legijesztőbb, hogy bizony minden lakó lelkét tovább mérgezi. És, hogy mi az? Azt én sem tudom... Csak annyit tudok, hogy tovább nem lehet így élni. Talán ez a magyarázata annak, hogy a film a világháború kezdetével ér véget." A Fehér Szalag a német filmgyárás egyik legfényesebben csillaga.

 7. Ez történik, ha végre valaki nem a látványra törekedik egy apokalipszis utáni világ ábrázolásánál. Nem az a fontos mi vezetett idáig, hanem az érzések, állapotok, amelyeket a tragédia kiváltott. Mennyire lehet embernek maradni az embertelenségben, a túléles ösztöne milyen határokat képes átszakítani. A szürke szín dominanciája és  a szemekben leledző kilátástalanság az, amely hangsúlyosabb minden szónál. A Nem vénnek való világ írójának regényéből készülő film egy eddig szokatlan szempontból közelíti a világvéget, és varázsa a remek közvetítők mellett ennek köszönhető. Erre Az Út-ra csak azok váltsanak jegyet, akik szeretnek a felszín alá is tekinteni.

6. Heath Ledger utolsó filmjeként vonul be a történelembe, de azt gondolom nem feltétlenül emiatt kell rá emlékezni. Terry Gilliam legújabb agymenése sokak unszimpátiáját kiváltotta, a nagy összevisszaság miatt és ebben a zűrzavarban nekünk kell rendet tenni, ha látni akarjuk a mélyben bújó gondolatokat. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma olyan ezerszínű világba enged betekintést, amely személyenként változik, és morbid módon a több színész alakította főszereplővel válik komplett egésszé. 

5. Martin Scorsese ezer filmmel bizonyította zsenialitását, filmjei hivatkozási alapként szerepelnek a történelemben. Ezúttal korunk egyik legtehetségesebb színészével összeállva bizonyított egy tőle szokatlan műfajban ezzel is alátámasztva mindenre kiterjedő hozzáértését. A Viharsziget-tel Scorsese nem csak egy félelmetes helyre, hanem a tragédiától meghasadt emberi agyba is bepillantást enged.

4. Christopher Nolan többszörösen bizonyította immáron, hogy egy kasszasiker a látvány mellett mélységeket is tartalmazhat. Ezúttal eredeti témában bizonyítva Nolan egy új generáció legnagyobb ígéretévé vált, hisz 40 éves korára többet tud felmutatni, mint más egy komplett életmű során. Az Eredet az álmok végtelen világába kalauzol, és új értelmet ad egy, a Harry Potterben olvasható mondatnak: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni..." Ritka az ekkora siker egy eredeti ötlet megfilmesítésénél, és őszintén remélem a temérdek pénz és a mohóság nem eredményez folytatásokat és/vagy feldolgozásokat.

 3. A dobogó alsó fokát a tavalyi Oscar átadó nem angol nyelvű szekciójában győzedelmeskedő alkotás foglalja el. A címben szereplő érzékszerv ékesebben kommunikál bármely verbális csatornánál, ez pedig a magját adja a produkciónak. A Szemekbe zárt titkok egy olyan film, amelyben a főszerepet a ki nem mondott érzések mellett a múlt sérelmei és az ebből fakadó sorsfordulatok alkotják. Feledhetetlen pillanatok egész sora, és talán az év legjobb jelenete játszódik a stadionba, ahol több percig vágás nélkül követhetjük az eseményeket. Évről-évre bebizonyosodik, hogy a nem angol nyelvű kategória filmjei jóval többet nyújtanak a túlsztárolt angolajkú alkotásoknál, és idén is izgalomba vegyülő kíváncsisággal várom a jelölteket.

2. Friss az élmény, pár napja láttam a tavalyi esztendő egyik legemlékezetesebb alkotását, és igazából érik még bennem a mondanivaló. A Never let me go Kazuo Ishiguru Ne engedj el című regénye alapján készült. Az élmény, amelyet a film kapcsán átéltem nehezen önthető szavakba, hisz igazán átérezve nyújta azt az érzést, ami egy életre az emlékezetébe vésődik nézőjének. Tudom nagy szavak ezek, de számomra ilyen hatást jelentett, és azóta már a könyv is a birtokomba került. Megrázó és elgondolkodtató utazásra invitál Mark Romanek kiváló közvetítőivel, és míg a film egyszer véget ér, a kiváltott érzések tovább lebegnek a semmiben.

1. A meg nem értett tehetség szerepében tündöklő Darren Aronofsky Fekete hattyújával sokadik kivételes filmjét produkálta, még akkor is, ha ezúttal jóval "popcornosabb" stílusba tálalta a megszokottaktól eltérve. A gyönyörű Hattyúdal nem a direktor legjelentősebb alkotása, de ahhoz elég, hogy egy év egyik legjobbjává válva milliókat varázsoljon el. A romlatlan balerina meghasonulása lebilincselő és a film lezárása 20 perc tömény katarzist eredményez. Méltathatnám itt tovább Aronofsky-t, vagy az ezúttal is földöntúli muzsikát nyújtó Clint Mansell-t, akár az élete alakítását nyújt Natalie Portmant, de álljon itt a film lezárása előtti utolsó szó, amellyel a rendező minősíti alkotását a főszereplőn keresztül: "Tökéletes!".. és mennyire igaza van...


Futottak még kategóriába sorolnám a napokban látott I saw the devil című bosszúfilmet, de Fincher díjgyanús Közösségi hálója is szót érdemelt volna. Az elhibázott marketingkampány áldozataként sokan utálták, de a Monsters ettől még kivételes darab. Az 500 nap nyár csak dvd-n érkezett hazánkba, életszerűségben azonban műfajának egyik legjobbjaként tekintek rá. Hirtelen így ennyi ugrik most be, de úgy érzem a lényeg leírásra került.

Szemezgetve a tavalyi évet , úgy érzem filmes szempontból bőven van mire emlékezni és hasonló élményeket kívánok minden olvasómnak, akik kedvet kapnak a listán szereplő filmekhez, a hozzászólások rovatban pedig szívesen látnám az olvasók listáit.

Polczer Máté

2011. január 14., péntek

critic

I saw the devil 
(Akmareul boatda, 2010)




A film sztorija itt.



Hogy lehet ilyen embertelen brutalitás után talpra állni. Hogy lehet megemészteni azt, ha a hozzánk legközelebb álló személy ilyen kegyetlen halált hal, pedig legkevésbé ő érdemli meg ezt a világon. Sehogy.. Mondják a bosszú bűn, hisz ezalatt a bosszúálló is belekóstol a sötét oldalba, ahonnan nem biztos hogy van visszaút. De ha nem marad más cél az életben csak ez, a fájdalmat csupán a felbőszült elégtétel enyhítheti. Ez persze nem igaz, de a elhomályosult gyászoló agynak ki tudná ezt elmagyarázni. Ilyenkor a bosszú életre kel, egyedüli mentsvárként tombol olyan brutálisan, ahogy korábban elképzelni is nehéz lett volna, de nem elégít ki egy egyszerű gyilkosság, ha nem maradt más addig húzzuk, ameddig csak lehet, a szenvedés hatalmas kínként robbantsa fel a célpontot. Eméssze fel a rettegés és érezze azt, amit Ő is érzett, élje át áldozatainak kálváriáját. Lássa önmagát a saját szemén keresztül..

" Nézz az ördög szemébe, és meglátod önmagad..."

Ám senki sem játszhat Istent, tetteink következményei sosem maradnak el.  Ezek fényében újra látjuk megszületni a gonoszt, mégha indítékai nem is megkérdőjelezhetőek.  Elérkezik az a pont, amikor fel lehet tenni a kérdést: Mivel vagyok én jobb nála? Van innen még visszaút? Aztán végül bekövetkezik a bosszú a maga véres és brutális módján, de mi marad utána? Üresség, a kibírhatatlan fájdalom ezúttal már kapaszkodó nélkül fojtogatja lelkünket. Most már nincs hová, mibe menekülni..
Hihetetlenül brutális film ez, a bosszú életre keltése talán még sosem volt ilyen hangsúlyos. A két főszereplő úgy tombolt a vásznon, hogy a hideg is kirázott. Az Oldboy-os Oh-dae su ezúttal olyan undorító férget alakít, akit maga a néző is lelkiismeretfurdalás nélkül szaggatna darabokra. Nehéz lesz túltennem magam a látottak okozta bénító érzésen. Arra keleten megvan a recept a tökéletes bosszúfilmre, már nem először tudom ezt mondani, nagyon remélem hamarosan kishazánkba is elérkezik, és az erősebb gyomrúak időt szánnak majd rá, mert nagyon kíváncsi vagyok további véleményekre. Színtiszta bosszúhadjárat, de a következmények  katarzis helyett csak fájdalmat és ürességet szülnek..
85%

Polczer Máté

2010. október 4., hétfő

What is THE EVENT?

A Lost befejeződésével és a Flashforward csúfos kudarca ellenére újra több évadon átnyúló high-concept sorozat készült el, egyenlőre meglehetősen biztató kezdeti nézettséggel. A sztori egy "esemény" köré központosul, amelyet természetesen látatlanban nehéz körvonalazni, de marketingszempontból jeles, ugyanis csak egy kis rá- és félrevezetés kell, és a figyelembe világszerte ráirányulhat. Kockázatos ilyenbe fogni manapság, az ugyanilyen ígéretesen nyitó Flashforward is belebukott, de ennek ellenére, azt hiszem többünk nevében mondhatom, hogy remélhetőleg újra sikerül meghódítani az egyenlőre üresen maradt piacot.



Az S1E01 természetesen nem szolgál konkrétumokkal, ám figyelemfelkeltéssel jól operál, hiszen időben össze vissza ugrálva próbálja főbb karaktereinket bemutatva felvázolni azt az eseményt, amiről maga a sorozat is a címét kapta. Egyenlőre fogalmunk nincs mi is lehet, de már az első is tartalmaz olyan csavarokat, amik önmagukban is kellemesek, de érezhetően valami nagyobb célt szolgálnak.
 
 
Kevésbé ismert arcok alkotják az "Esemény" szereplőgárdáját, a Vészhelyzetből ismert Laura Innes mellett, a Szívek szállodájának morcos Luke-ja is feltűnik. Ígéretes kezdés, azt leszögezem, bár evvel a Flashforwardnál sem volt gond, a kérdés, hogy a folytatás mire lesz elegendő. Bár azért a repülőgépes csavar a végén egy kisebb csalódást keltett számomra, előzőleg azt hittem, talán egy kicsit szolidabb - értsd: hihetőbb - lezárást kap az elnök elleni(?) merénylet, de talán majd utólag jobban fogom értékelni. Szép nyitás, mindenképp folytatom: 75%

No, egy hét várakozás után végre közelebb hozhat minket a megoldáshoz a S1E02-es rész, de naívan ráébredve csak annyit mondhatok, a válaszok helyét újabb kérdések foglalták el. Természetesen nem komolyan gondoltam az első mondatot, hisz lőttek volna a High-Concept-nek, ha mindjárt az elején meg is kapnánk az arcunkba a megoldást jelentő képkockákat. Bár még mindig ugrálunk ide-oda idősíkok között, a tempó egy kissé lelassult, és érezhetően beállt egy olyan fordulatszámra, amely ezután talán állandósulhat. Mindezek mellett, ez a rész jóval gyengébbre sikeredett az előzőhöz képest. Bár nem reméltem mankót jelentő válaszokat, de mindenképp közelebb szeretném már érezni azt az "eseményt", azonban úgy látszik egyenlőre a közelben sincs. Ugrálunk szereplőkről-szereplőkre, de sajnos egyik-másik cselekménysík igencsak érdektelen, remélhetőleg ezek hosszútávon változnak, mert így ennek is sírás-rívás lesz a vége. A kezdetihez képesti 20%-os nézettségcsökkenés egy kicsit magas, de ha megreked ezen a szinten akkor nem lesz probléma. Minden a cselekményen múlik. Ez sajna csak 50%-ot érdemelt.

Polczer Máté

2010. október 1., péntek

House on Fire

A 6. évadot sokan kritizálták, és az évadzáró rész, pedig kísértetiesen hasonlított az egy évvel korábbira. Nos hiába a negatív hozzáállás, számomra ugyanolyan élvezetes időtöltést nyújtott az elmúlt Season, és ugyanolyan érdeklődéssel vártam a legújabbat.
Hiba lett volna elsütni kétszer ugyanazt a poént, így azért nem volt nehéz rájönni mi rejlik a nádasban, bár joggal vetődik fel a kétség, hogy a két főszereplő közötti ki nem mondott vonzerő kapcsolatba való transzformálódása nem tesz-e tönkre egy eddig oly fontos és élvezetes élményt, amit House és Cuddy között érezhető kölcsönös vonzerő által ihletett szurkálódás okozott. Más szempontból nézve viszont igencsak érdekes és lehetőségekkel teli House zárt kapcsolatba való zárása, és vajon miként is alakul majd, az eddig szinte abszurdnak tartott állapot.

A S7E01-es epizód nem ad konkrét választ, bár hiába is várnánk rögtön az elején, a körülszaglászáson kívül csak Cuddy sokszor ruhátlan formáit élvezhetjük, amit érzékletes - és idegesítő - módon valamiféle lenge paplan mindig kitakar. Mint hallottuk a 13-as alakító Olivia Wilde nem vett részt hangsúlyos szereppel a legújabb évad munkálataiban, így az első epizód gyakorlatilag a búcsúját is mutatja, remélhetőleg a felvetődött kérdéseket a későbbiekben tartalmasabb válaszok is követik. Összességében az évadnyitó nem nyújt mankót és nem ad választ a hatodik évadzáróban felmerült kérdéseire, tehát egészében tekintve messze nem annyira kiemelkedő, mint az egy évvel korábbi Broken című epizód. 
A House kontra Cuddy ágygimnasztika bármennyire is érdekfeszítő, szükség van egy másik szálra is, ami ezúttal szinte teljesen indokolatlan és érdektelennek. Az újabb erőltetett eset a kórház makulátlan hírnevének és működésének megőrzését szolgálja, de hiába, ha ez most csak izzadságosan, ráadásul poéntalanul következik be. Ez a szál tartalmazza a már említett 13-as rejtélyes búcsúját is, amit valójában filmforgatás okozott, hisz sokak által kedvelt karakterről van szó. 
Összefoglalva nem volt valami erős a nyitány, pláne, ha összehasonlításként az egy évvel korábbit vesszük alapul, a nézettség is jelentősen csökkent, de ismerve az előzményeket, lesz ez még így se... Sajnos csak 60%-osra értékelném.

S7E02 - Az első rész okozta enyhe csalódás után a második epizód helyre rakta a dolgokat. No problem, a House - Cuddy éra tovább gyűrűzik, újabb érdekes fejezetéhez érkezett a sztori, és amit az első rész nem árult el, a folytatás körvonalazta. A szokásos accident-tel kezdődik az aktuális rész, amit egy hiperaktív a Step Up 2-ből ismert tündibündi csajszi szenved el, miközben tolószékben került nehéz sorsú testvérét szórakoztatta. Meglepően erős lett ez a szál, és ezúttal hiába tolják az arcunkba a különböző intrikák csírázó kísérleteit, nem szorítja egyikük sem háttérbe a diagnosztikai kihívást.
House folytonos hencegése újdonsült családi állapotával kapcsolatban többször is kivívta az idegesítő jelzőt számomra, valamint magatartása is meglepő és természetének ismeretében majdhogynem morbiditásba vegyül. Úgy tudom 13-as helyét egy idő után A kör-ből és egyéb idióta sorozatokból ismert Amber Tamblyn veszi át pár epizód erejéig, még nem kellett szembesülnünk az újdonsült karakterrel, amelyet kíváncsian várok a színésznő képességeinek eddig korlátolt bizonyítása ellenére. A második rész egy kissé már a régi időket idézte, így megszavaznék neki egy 80%-ot

Polczer Máté

2010. szeptember 30., csütörtök

s1

 Addicted..

Hát mostantól egy kissé sorozatközpontúvá válik majd az oldal, ugyanis több ősztől induló szériába is belekezdtem. A Dr. House, és a Big Bhang Theory mellett, a Lost utódjának szánt The Event, a legújabb HBO-esszencia, a Gengszterkorzó (Broadwalk Empire), az adrenalinfüggőknek készült Hawai Five O, a Maffiózók írójának legutóbbi műve a Blue Bloods, valamint a Shit my dad says című sitcom legutóbbi részeinek kritikái is megtalálhatóak lesznek majd az oldalon.

Polczer Máté

2010. augusztus 29., vasárnap

2010. ősz

A mozis ősz köztudottan az év leginkább elhanyagoltabb időszaka (főleg a szeptember). Ennek ellenére bőven akad majd választanivaló a filmezésre kedvet kapó közönségnek. Ezek közül választottam ki a számomra leginkább várt öt alkotást. A választás nem volt egyszerű, hisz olyan várhatón sikergyanús próbálkozások kerültek kispadra, mint például a Tőzsdecápák második része, Danny Boyle legújabb filmje a 127 óra, valamint az eddig hibátlan Zack Snyder animációs alkotása, az Őrzők legendája. Ezek mellett nem árt odafigyelni a Hideg nyomonnal rendezőként debütáló Ben Affleck következő dolgozatára, amely a "The town" címet kapta. Íme azok a filmek, amelyek igencsak várósak az ősz folyamán. Sajnos ismét az amerikai premierek szerint tudtam csak válogatni, hisz jópár produkció még nem rendelkezik magyar bemutatóval, valamint a hazai ősz még korántsem végleges. A képek alatti linkekre kattintva az előzetesek is megtekinthetők.


5. Machete
A 2007-es Grindhouse filmjei között lévő kamuelőzetesben láttak annyit az ötletgazdák (Tarantino, Rodriguez), hogy egész estés filmet forgatva a világ elé tárják machete-vel hadonászó pszichopata őrült történetét. Ehhez a nem mindennapi produkcióhoz, olyan színészek csatlakoztak, mint a gyönyörű Jessica Alba és Michelle Rodriguez, az Oscar-díjas Robert De Niro, valamint a legutóbb a Lost-ban feltűnő Jeff Fahey. A rendkívül erőszakos előzetesek egy vérgőzös, erotikától fülledt produkcióra engedne következtetni sokunk legnagyobb örömére. Rendező a hasonló műfajban már többször bizonyító Robert Rodriguez.
Amerikai premier: szeptember 3.
Magyar premier: november 25.


4. Harry Potter és a halál ereklyéi - 1.rész
9 év után a végéhez ért a nagysikerű franchise, amely J. K. Rowling regényeit filmesíti meg. A Warner a profitmaximalizálás miatt kettévágta az utolsó kötetet és két részben engedi vászonra a Halál ereklyéit. Az első rész idén novemberben, míg a második 2011 nyarán kerül a mozikba. A történet szerint az időközben felcseperedő Harry Potter ezúttal Roxfort helyett minden idejét arra szenteli, hogy megölje ősi ellenségét, Voldemortot, amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy megkeresse és elpusztítsa, a gonosz ellenfél bizonyos tárgyakba rejtett lélekdarabkáit. A feladat nehéz, a cél nemes, mi pedig tűkön ülve várjuk a lezáró fejezet első felvonását.
Amerikai premier: november 19


3. Monsters
A Monsters-t sok fórumon a tavalyi esztendő legnagyobb meglepetésfilmjéhez, a District 9-hoz hasonlítják. A történetben vitathatatlanul akadnak párhuzamok, ugyanis a történet szerint a Föld hat éve idegeninváziót szenvedett el, és azóta az idegenek számítanak bolygónk domináns lakóinak. Ebben a világban vállalja egy cinikus újságíró, hogy átvezet a mexikói fertőzött területeken egy amerikai turistalányt, hogy az biztonságba kerüljön az amerikai határ túloldalán. A történet vitathatatlanul izgalmas, de csak a bemutató után tudjuk eldönteni, hogy minőségben is eléri-e a District 9 színvonalát.
Amerikai premier: október 29.


2. A közösségi háló (The Social Network)
A Hetedik és a Harcosok klubjának kultstátuszt elnyerő rendezője a remek Benjamin Button különös élete után egy életrajzi filmmel rukkol elő. A napjaink legnépszerűbb közösségi oldalának megszületésének körülményeiről, valamint Mark Zuckerbergről a Facebook ötletgazdájáról szól a film. A rendkívül aktuális téma mellett a főszerepet alakító tehetséges Jesse Eisenberg, valamint a már többször bizonyító David Fincher a garancia arra, hogy az ősz egyik legjobb filmjét lássuk idén októberben.
Amerikai premier: október 1.


1. Buried
Paul Conroy egy küldetés után arra tér magához, hogy egy koporsóban élve eltemették. Csupán egy mobiltelefon és egy öngyújtó van a segítségére, és így kell felvennie a harcot az idővel, valamint az egyre fogyó levegővel, hogy kikerüljön a szorult helyzetből. Több kritikus remek véleménnyel volt a Ryan Reynolds főszereplésével elkészült filmről, így mindenféleképp egy kiváló produkcióra számítok. A kivételes sztori kellőképp felcsigázott ahhoz, hogy több sikergyanús produkciót is háttérbe szorítva listám élén végezve elnyerje az ősz legvárósabb filmjének címét.
amerikai premier: október 8.

Polczer Máté

2010. augusztus 18., szerda

soon...

Egy hattyú tollai...

Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, A forrás, A pankrátor) szerencsére letett a Robotzsaru feldolgozásról, helyette idén decemberben jelentkezik legújabb filmjével, amely a Black Swan (Fekete hattyú) címet kapta. Az előzetes nemrég került fel különböző holnapokra, és engem egy-az-egyben az ujja köré csavart.
A történet egy tehetséges balerináról szól (Natalie Portman), aki a lehetséges jelöltje a visszavonuló dívának (Winona Ryder) a következő évadban. Anyja, az egykori táncos támogatja Nina profi törekvéseit, és az ambíciózus lány csak egy hajszálnyira van az áhított szereptől, amikor vetélytársat kap a társulathoz frissen csatlakozó Lily (Mila Kunis) személyében. A rivalizálás megkezdődik, ám ezzel együtt Nina egyre mélyebbre merül a vakmerőség sötét birodalmába, ami félő, hogy lassan felemészti őt. További főszerepben a remek Vincent Cassel, aki a társulat igazgatóját alakítja.
Aronofsky eddig hibátlan életműve természetesen egy újabb kivételes darabra enged következtetni, az alapanyag az előzetes és a sztori láttán adott, így nincs más hátra, mint reménykedni egy újabb remekmű létrejöttében, valamint nem utolsó sorban egy decemberi magyar premierben...
A linkre kattintva az előzetetes: Black Swan




Premier: 2010. december 1.

Polczer Máté

2010. augusztus 15., vasárnap

dc1

DirectorsCut
1.rész: Christopher Nolan

Ebben a frissen létrejövő rovatban a számomra különleges élményeket nyújtó rendezőket vizsgálgatom, ám életrajzuk helyett leginkább életművükre koncentrálva próbálom leírni mindazt, amellyel hozzájárultak a filmtörténelem mai formájához.


Christopher Nolan.
A negyvenedik születésnapját a közelmúltban ünneplő, a szakmában még "gyerekcipőben" járó direktor életműve egy szóval jellemezhető. Kivételes. Minden egyes filmje nyújt valami pluszt, valami olyant, amit mástól nem várhatunk. Hivatkozási alappá vált a modern filmművészetben, úgy, hogy magát a kommersz műfajokban is sikerrel kipróbálta már. Lássuk eddigi műveit, amelyeket időben előrefelé haladva próbálok jellemezni.

Doodlebug (1997)
Ez a kis rövidfilm az első, amelyet Nolan rendezőként jegyzett. Az alig három perces szösszenet egy kártevő utáni vadászatról szól, amelynek végén fény derül egy jóval "nagyobb" problémára. Ebben a három percben már érezhető az a hangulat, feszültség, amelyből a rendező későbbi filmjei egyre nagyobb dózisokat adagol. Erre a linkre kattintva megtekinthető a Doodlebug.

Following (1998)
Nolan első nagyjátékfilmje ezidáig nem került forgalmazásra hazánkban, ezáltal a magyar címet is hiába keressük. Csak remélhetjük, hogy legújabb sikerfilmjét követően valaki lát benne fantáziát és akár egy fapados dvd-kiadvány erejéig is, de kiadásra kerül a közeljövőben. Teljesen érdemtelen a mellőzöttség, ugyanis egy rendkívül okos, és feszültséggel telített, árnyalt akcióthrillert láthatunk. Figyelni kell alaposan, hisz a cselekmény többször is éles fordulatot vesz, és az időben való ide-oda ugrálás sem könnyíti meg a dolgunkat. A rendkívül sajátos hangulatvilág pedig már itt a rendező sajátjaként aposztrofálható. Jogtalanul mellőzött próbálkozás, reméljük a jövőben szélesebb körben is ismertté válik.
85%


Memento (2000)
Nos azt hiszem Nolan ezen filmjét nem sok embernek kell bemutatnom. Egy betegesen feledékeny férfi történetét láthatjuk, aki életét egy fényképezőgéppel próbálja keretei között tartani, mindez pedig a felborult időbeli ábrázolással is meg van bolondítva. Ezzel a filmmel Nolan ténylegesen feltette magát a térképre,  a testvérével közösen írt forgatókönyv pedig az Akadémia figyelmét is felkeltette. Egy kiszolgáltatott ember  a múltja megismerésére tett szánakozást kiváltó erőfeszítéseit láthatjuk, úgy, hogy tudjuk a fáradságosan megszerzett tudás korántsem tart örökké. Reménytelen és véget nem érő küzdelem ez, amely jó adag értelmezési síkot, és fejtegetnivalót hagy maga után. A megfordult idő pedig egy kicsit a segítségünkre is van, hisz ennek segítségével mi is vakon tapogatózunk a játékidő nagy részében és együtt fedezzük fel a kirakósként összeálló végeredményt. Nagyon kell figyelni, nem egyszerű film, de Nolan kivételes tehetséggel, magabiztosan  vezeti a történetet, így aki időt szán rá maradandó élményekkel gazdagodik.
100%


Álmatlanság (2002)
Nolan következő filmje egy igazi léleknyomasztó thriller, amelyhez három Oscar-díjas húzónév is társult. Egy kissé abszurd, hogy ennek ellenére talán ez filmográfiájának "leggyengébb" produkciója, magával a filmmel azonban semmi gond nincsen. Robin Williams új -negatív- szerepköre kellemes ízt ad az egyébként is ízletes összetevőkhöz, hisz a lelkiismert súlyától álmatlanságban szenvedő Al Pacino már önmagában is olyan tényező ami képes lenne lekötni bennünket egy játékfilm erejéig. És még nem is beszéltem a mindig csodálatos Hilary Swank-ről, aki ezúttal sem okoz csalódást. Nehéz lélektani ütközeteknek lehetünk tanúi, ahol a főgonoszt nem feltétlenül megtestesült formában kell keresni.
80%

Batman: Kezdődik! (2005)
97-ben úgy tűnt Joel Schumacher jól megfontolt munkája tönkrevágta a franchise-t, de ekkor érkezett Nolan és oda helyezte a denevérembert, ahonnan eredetileg is származik: a sötétségbe. Történt ez úgy, hogy a direktor a képregényből játékfilmre váltó karaktert nem a sablonos két dimenziós mivoltához megfelelően szélsőségesen jónak állította be, hanem árnyalta mind a karaktert és mind a történetet. Hogyan is lehetne ezt hatásosabban, minthogy visszanyúlt a kezdetekhez és úgy mutatta be nekünk Bruce Wayne-t, mint embert és innentől kezdve tetteit megértjük, nem pedig csak ködösen bólogatunk hihetetlen trükkjeit nézve. Ugye ő az a karakter, aki a szuperhősök között szuperképesség híján kénytelen boldogulni, de ezt könnyen feledteti az emberrel, hisz vagyona révén olyan dolgokra képes, amelyet hétköznapi ember leginkább csak moziban lát. Christopher Nolan nemcsak jövedelmezően indította be újra a Batmobil-t, hanem végre súlyt is helyezett a karakterekre, így pedig létrejött egy mindenki által ismert, de üdítően újszerű produkció.
90%


A tökéletes trükk (2006)
Az újraindított franchise két része között Nolan levezetésként levezényelt egy olyan produkciót, amelyet több rendező élete filmjének tekintene. A mágusokról szóló lebilincselő történet bemutatja miből is áll a bűvésztrükk valójában. A bűvésztrükkök mesteri  fokon történő ábrázolása nem csupán a színészek hadonászásában merül ki, hanem a rendező maga is elképesztő módon vezeti félre a nézőket, és a végén pedig ugyanúgy átverve érezhetjük magunkat, mint a filmben szereplő két varázsló közönsége. A lebilincselő két órában tanúi lehetünk egy valódi bűvészmutatvány három legfontosabb lépésének, mindemellett pedig a Bruce Wayne-ként világhírnek örvendő Christian Bale lenyűgöző játékának, Hugh Jackman szuggesztív jelenlétének, és a Nolan múzsájának számító Michael Caine szolid remeklésének. Nem sok film készült eddig a mágusok hétköznapjairól, megvívandó csatáiról, de Chris bizonyította, hogy a téma -és ezzel a film is - érett ahhoz, hogy nagyjátékfilmként maradandó értékeket magában hordozva örömmel fedezze fel magának bármelyik jövőbeli generáció.
90%


A sötét lovag (2008)
Az első rész önmagában is szórakoztató és újranézendő produkció, de a Sötét lovag megnézése után át kellett értékelnem magamban dolgokat, és egy gondolat fogalmazódott meg bennem, amely persze nem feltétlenül van köszönőviszonyban a valósággal: A Batman: Kezdődik azért lett leforgatva, hogy  a Sötét lovag megszülethessen. Magam sem gondolom komolyan az iménti állítást, mégis azt gondolom, hogy a folytatás olyan szintre emeli a franchise-t amely jóval túlmutat a képregényfeldolgozások eddig tapasztalt szűk keretein, és eddig ismeretlen területekre tévedve már megszületésekor kulttá vált. Az eddigi szuperhősök felszínesen ábrázolt karaktereit újragondolva, a Sötét lovag-nál ugyanúgy szerepet kap Bruce Wayne negatív oldala, mint ahogy az éjszaka egén röpködő hős denevérember alterego is. Természetesen szükség van ehhez egy olyan karakterre is, amely a lehető legszélsőségesebben testesíti meg a gonosz figuráját, és könnyed ujjrázásként káoszba dönti az eddig oly hatékonyan védett Gotham City-t. A szuperhősök és a teljesen valótlan karakterek ellenére, olyan hétköznapi gondolatokat ébreszt a film amelyeket eddig nem szokhattunk meg kommersz alkotásoknál. A Sötét lovaggal Chritopher Nolan abszolút és kitörölhetetlenül felvéste nevét a csillagokra...
100%


Eredet (2010)
Egy olyan kritikailag és anyagilag is sikeres produkció után, mint a Sötét lovag, Nolan természetesen abba foghatott amit akart. A szokás szerint ilyenkor a rendezők egy csöndes rétegfilmet forgatnak, mielőtt újra belecsapnának a lecsóba. Nolan azonban, tíz éve dédelgetett forgatókönyvének feldolgozása mellett döntött, így a direktor először dolgozhatott eredeti ötlet alapján, látogatást téve az álmok határok nélküli birodalmába. A mozgókép megszületése után szűk 150 évvel nehéz már eredeti filmekkel találkozni, mégis az Eredet kapcsán felmerült bennem: Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen többször is megfilmesített világot képes valaki tökéletesen eredeti módon ábrázolni. Innentől kezdve a műfajból adódóan nehéz olyan dolgokat találni, amibe bele lehet kötni és ezt ésszerű érvekkel alátámasztani. Pár figyelmetlenséget jómagam is észrevettem, de ezek felett hajlandó vagyok szemet húnyni, a látottak után. Nem kívánok különösebben belemerülni a részletekbe, hisz azt már kifejtettem egy korábbi bejegyzésemben.
100%

Bár sokan megkérdőjelezik Nolan kultstátuszba emelését, amelyet fiatal kora(40) tesz leginkább indokoltá, azt azonban nehéz cáfolni, hogy a direktor kitörölhetetlen szerepet tölt be a filmtörténelemben.
Következő filmje 2012-ben várható, az eddig cím nélkül álló legújabb Batman rész.

Polczer Máté

2010. augusztus 3., kedd

dvd-critic2

Csak DVD! Kritika 2. rész

Lódító hódító
(The Invention of Lying, 2009)

Nálunk csak dvd-re érkezett az odakint egész pofás bevételi eredményeket felmutató film. Kiváló az alapötlet, a Hanta boy "negatívjaként" tudnám legfőként jellemezni. Nem tudom, hogy Amerikában milyen jelentési tartalom lapul az igazmondás mögött, nálunk bizonyosan nincs olyan jelentése, hogy minden egyes gondolatot szóban is meg kell fogalmazni, így emiatt már az első tíz perc tönkrevágta a pozitív hozzáállásomat, a maradék szimpátiám pedig az antitálentum Garner kisasszony "színészi" játéka miatt párolgott el. A film elég komoly vallási vitákat szíthatna, ha egy pillanatig is komolyan lehetne venni, de mivel az ötletgazdák inkább a romantikus vonal felé terelték a cselekményt, tartalmas mondanivaló nélkül ér véget a sokat ígérő történet. Nagyon sajnálom, hogy Gervais-ék képtelenek voltak élni a tálcán kínált lehetőséggel, és a könnyebb utat választva feledhető vígjátékot tettek le az asztalra. A filmben több ismert arc is felbukkan, közülük pedig muszáj kiemelnem Philip Seymour Hoffmann pár perces szerepét, amely messze a film legszórakoztatóbb jelenetét eredményezi.
50%

Polczer Máté

dvd-critic

Csak DVD!! Kritika 1. rész.

Kínzó hőség
(The Steam Experiment, 2009)

A csak dvd-re készülő filmek közül sajnos csak nagyon alapos vizsgálódással lehet értéket felfedezni. Leginkább a töménytelen, brutális erőszak és a nagymellű műbukszák szereplése garantálható, ami néhány alacsonyabb minőségű szórakozást igénylő illetőt bőven kielégít. Engem elsősorban az alapvető sztoriban lévő lehetőségek vettek rá arra, hogy rászánjak másfél órát az életemből. A végén mindenféle csalódás nélkül vettem tudomásul, hogy épkézláb megoldások nélkül sikerült lehozni a filmet, hiszen tudat alatt sem reménykedtem az értékelhető végeredményben. A hőség által okozott reakciók becsukott szemmel is kiszámíthatók, végigskálázzák a lehetséges kimeneteleket, nehogy valakiben felmerüljön egyfajta hiányérzet. A karakterek annyira szélsőségesek, hogy józan ésszel képtelenség valamelyikkel is azonosulni, a főszereplőt alakító abszolút kiégett Val Kilmer pedig olyan játékot nyújt, amelyre lehetetlen a leghalványabb pozitív jelzőt is alkalmazni. A végeredmény egy kusza, innen-onnan lopott förtelem, amelynél a film végi csavar is leginkább egy rozsdás szögre hasonlít. A megnézés előtt a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát ,.....
25%

Polczer Máté

2010. július 23., péntek

critic38

Eredet
(2010, Inception)
"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"


James Cameron segítségével bejárhattuk Pandora minden képzeletet felülmúló, mesés tájait, Christopher Nolan idén nyáron pedig az álmok, rögös útvesztőkkel tarkított - bizonyos szempontból - jóval érdekesebb világába enged betekintést, szerencsére mellőzve a térhatás illúzióját keltő manapság igen könnyen kísértésbe hozó 3D-s technológiát.
A rendező utóbbi filmjével (A sötét lovag) olyan kritikai és anyagi sikereket ért el, hogy ezek után szabad kezet kapva filmet készíthetett tíz éve kidolgozás alatt álló saját forgatókönyvéből, ami saját bevallása szerint olyan, mintha Freud és Fleming közös irománya lenne. Egy ilyen kijelentés, és a tavaly nyáron kijött rejtélyes előzetes után a fél világ tűkön ült. Aztán nagy nehezen elérkezett a premier.
Nagy kihívás az álmok világáról filmet forgatni, hisz ahány ember, annyiféle változata létezik, szűk keretek közé szabni így meglehetősen nagy kockázatokkal lehet csak. Az elképesztően összetett történések hátterében egy meglehetősen egyszerű tevékenység húzódik (ipari kémkedés, illetve most pont a fordítottja), amely csupán elindítója a mozgalmasabb eseményeknek. Kíváncsi vagyok hányan ébredtek rá álmodás közben arra, hogy álmodnak, és hányan éltek azzal a fantasztikus lehetőséggel, hogy kényükre-kedvükre alakíthatják ezt a mesés, sokszor hátborzongató birodalmat. A lehetőségek korlátlansága megrészegítő, sőt egyenesen ijesztő tud lenni. Egy mesterségesen felépített birodalomba teszünk az Eredettel jó két és fél órás túrát, és Nolan nem csak főhőseinek fejébe, hanem a nézőkébe is gondolatok csíráját ülteti el, amelyek jóval a film befejezte után is nőnek nődögélnek, mígnem mindenki maga levonhatja a konzekvenciákat és felmérheti ő maga vajon, hogy alakítaná ki saját világát. Elképesztő kreativitással találkozunk a vásznon, amelyet sajnos nehezen lehetne feszegetni, sőt elemezni anélkül, hogy bizonyos részleteket felfednénk a filmből.

Elképesztő harc a változó gravitációban

A látvány természetesen minden képzeletet felülmúl, de ebben nincs is semmi rendkívüli, hisz maga a téma megköveteli mindezt, mégis nem győztem befogadni az összehajtogatott metropolisz, a forgó folyosón történő -előzetesekből ismert-  küzdelem, az omló sziklapart,  és az összes többi eddig még példanélküli jelenetet erőteljes és meghökkentő látványát. A közvetítőkről is muszáj pár szót elejteni. A főszerepben  a Dom Cobb-ot alakító Leonardo DiCaprio természetesen ezúttal is zseniális, a szerep mintha rá lenne írva, nehéz elmenni amellett, hogy egy ilyen, Titanic-os korszakát régen kinövő, kiváló színész eddig sajnos nem tudhat magának aranyszobrot. Dom Cobb karakteréről annyi érdekesség, hogy Nolan első, nálunk nem forgalmazott, egyébként kiváló filmjében, a Following-ban, is ez a neve a főhősnek. A csodálatos Marion Cotillard már rendelkezik aranyszoborral a Piaf című filmjéért, amelyre számos utalás is található a filmben, hisz az felébredést jelző zene a világháború korában népszerű sanzonénekes Edith Piatf előadásában hangzik fel. Élmény látni a színésznő minden egyes arcmozdulatát, gesztusát, hisz őszinte minden egyes pillanata. 

 Az összetett események pillanatok alatt rabul ejtenek...

A többi szereplőt sem érheti panasz, de kettőjüket külön ki kellett emelnem. A zene a Sötét lovaghoz hasonlóan sötét, és remekül passzol a jelenetekhez, de nem is meglepő ez, ha napjain legismertebb zeneszerzője, az Oscar-díjas Hans Zimmer áll a háttérben. A rendezésbe, és forgatókönyvbe nemigen lehet belekötni, hosszú évek kidolgozott munkáját a megszerzett rutinnal párosítva ütős koktélt kaptunk.
A mindössze negyven éves(!) Christopher Nolan kitörölhetetlenül felírta nevét a csillagokra, a Memento-val berobbanó rendező feltámasztott poraiból egy filmtörténeti ikont (Batman) letéve az asztalra minden idők legösszetettebb képregényadaptációját (A sötét lovag), és most, mielőtt újra kijárna a Batmobillal, feledhetetlen kirándulást tett az álmok birodalmába, elültetve bennünk is gondolatok virágzó csiráit. Ennél többet egy filmtől pedig aligha remélhetünk...
100%

Kapcsolódó linkek:
-imdb
-filmkatalogus

Polczer Máté

2010. július 5., hétfő

Poszterszemezgető


A Harry Potter és a halál ereklyéi nemrégi kiadott posztere rendkívül látványos, és sokat ígér, akárcsak az előzetese is. A lángoló Roxfort inkább a 2011. júliusában esedékes második részben lesz aktuális, de ennek ellenére ötletes és - jóértelemben - baljós érzéseket kelthet a rajongókban.


Christopher Nolan nemsoká esedékes világszerte hatalmas érdeklődéssel várt filmjének legutóbbi posztere talán a leghangulatosabb az omladozó álomvilágot szimbolizáló sziklafallal. Július 22-én pedig bennünket is beszippanthat az év legjobban várt filmje, az Eredet.


Alexandre Aja a Magasfeszültséggel és a Sziklák szemével sok rajongót szerzett magának, de a pocsék Tükrök-kel sokat rontott renoméján. Ezúttal egy újabb, klasszikusnak nehezen nevezhető horror feldolgozásának állt neki, ami kellemes, brutálisan vérgőzös szórakozás ígéretét hordozza - elég csak a poszterre nézni - az új hóbortnak behódolva, 3D-s körítéssel. A Piranha 3D jó eséllyel hazánkban is kap majd premierdátumot..

Polczer Máté