A sötétség határán
apuci bedurvul...
Edge of Darkness, amerikai thiller, 2010
108 perc
R: Martin Campbell
Sz: Mel Gibson, Ray Winstone, Danny Huston
"Thomas Craven veterán nyomozó, akinek lányát, Emmát meggyilkolják, pont az ő háza előtt. Mindenki úgy véli, hogy a gyilkosság Craven nyomozó ellen irányult, viszont az apa nyomozása a lánya gyilkosai után mást sugall. Emma politikai aktivista volt, aki valakinek valamiért az útjában állt..."
Gibson gyilkos pillantásától többször is megfagy a levegő
Martin Campbell(Casino Royale) eredeti Edge of Darkness című 6 részes mini sorozatából készített nagyjátékfilmet. A sorozat nem jutott el hozzánk annak idején, így nem tudok érdemi információkat közölni az 1985-ben kiadott alkotásról. Mel Gibson a 2002-es Jelek óta nem mutatkozott mozifilmben, de rendezőként elég termékenynek bizonyult, hiszen két különc remekművet is sikerült kiadnia a keze közül az elmúlt 6 évben.(A Passió, Apocalypto)
Időnként mindenkinek szüksége van egy-egy vérgőzös bosszúfilmre, hogy a jogos tombolás látványával kiélhessük a mélyben fekvő bűnös vágyakat, amit az ember akkor érez, amikor a bűnt a bűnös ellen irányítják. Kár tagadni, valahogy mindig elégtétellel tölt el minket, amikor a bedurvuló főszereplők válogatottan brutális eszközökkel írtják az ellent, még az ismert "ha megdobnak kővel..." mondás ismeretében is. Az utóbbi években született pár remek film ebben a sajátos műfajban. 2007-ben Kevin Bacon játszott bedühödött apucit a Halálos ítéletben. Egy évre rá a Liam Neeson főszereplésével készült, Elrabolva az egyik legkiemelkedőbb produkció a műfajban, amely talán egyedül mondhatja el magáról, hogy úgy lett hatalmas kasszasiker, hogy az interneten már tökéletes minőségben is elérhető volt az amcsi premier idején. A sötétség határán ezt a zsánert képviselve vonul be majd a filmtörténelembe.
Csak Ray Winstone és Mel Gibson miatt is érdemes nekifutni a produkciónak
Thomas Craven nem sokáig örülhet lánya hazatérésének, hisz ismeretlen alakok lelövik már az első otthon töltött estéjén. A rendőrség és a média sokáig abban a hitben él, hogy a rendőr Thomas volt a célpont, a lány csupán vétlen áldozata a "kivégzésnek", de a Mel Gibson által megformált figura egyre mélyebbre ásva lassan ráébred a mélyben fekvő megdöbbentő valóságra.
Mel Gibson-t már láttuk bedurvulni A hazafiban, amikor egyik fia meggyilkolása után egy egész hadosztályt lemészárolva élte ki a bosszú "jóleső" érzését. Ezúttal egy kissé finomabb eszközökkel veti bele magát a lánya gyilkosai utáni megszállott kutatásba. A veterán színésszel jó újra a vásznon találkozni, és nem az épp aktuális rasszista/alkoholista botrányairól értesülni a médiában. A kisujjából hozzá az elkeseredett apát és nem az ő hibája, hogy filmje nem fog a zsáner legemlékezetesebb filmjei közé bekerülni, még ha csak annyi is a probléma vele, hogy a történetet ebben a formában már többször is előadták. Nem állítom, hogy Campell filmje gyenge lenne, sőt a meglepően brutális jelenetek, a kiváló főszereplő valamint a Ray Winstone által remekül alakított mellékszereplőnek köszönhetően többször is nézhető produkcióval volt dolgom. De például a lány meggyilkolásának estéjén a megfelelően sötét hangulat eléréséhez alkalmazott zuhogó eső "effekten" tökéletesen látszik, hogy nem valódi, és pár hasonló izzadtságszagú hatásvadász próbálkozással több helyen is találkoztam. Az nézőt nagyon okosan "húzzák" a játékidő előrehaladtával, de a befejezést én egy kicsit csalódottan éltem meg. Meglehetősen átlátszó céllal az alkotók eléggé összecsapva zárták le a sokkal jobb befejezést érdemlő filmet, hogy a zárójelenetben még egy - szerintem Gibsontól teljesen idegen - jelenet erejéig nyállal keveredett könnycsepp is végigfolyjon az érzékenyebb lelkűek arcán.
De negatív megjegyzéseim ellenére fenntartom, hogy Mel Gibson egész pofás kis produkcióval tért vissza, amely bár távolról sem közelíti meg Neeson Elrabolvá-ját, de sötét hangulatú estéken kiváló szórakozás...
70%
Polczer Máté "City225"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése