Báthory
egy legenda kiábrándító tablója
Bathory, cseh, magyar, szlovák, brit, amerikai történelmi dráma
138 perc
R: Juraj Jakubisko
Sz: Anna Friel, Karel Roden, Hans Matheson
A festő, Caravaggo és Báthory viszony túl hangsúlyos szerepet kap a film egészét nézve
Báthory Erzsébet történelmünk egyik legkérdőjelesebb személyisége. A legenda szerint legyilkolt szüzek vérében fürödve őrizte meg fiatalságát. Elképesztő lehetőségeket rejt a sztori, akár egy nagyobb stúdió fickósabb költségvetés kíséretében emlékezetes alkotást kerekíthetett volna belőle. A történetet egyébként épp tavaly októberben láthattuk utoljára a mozikba, ahol Julie Delpy rendezésével és főszereplésével kelt életre a kétes személyiség, A grófnő című meglehetősen negatív kritikákat kapó filmjében. Így a magyar premier nem épp a megfelelő időpontra lett időzítve.
A filmet nézve nem túl sok jó dolog jutott eszembe. Báthory életét három részre osztva láthatjuk, a számára legbefolyásosabb személyek nevét alcímnek választva. Már az első felvonásban találtam kisebb kivetnivalót, hiszen míg az alcím Ferenc, addig az első harmad legnagyobb részben Erzsébetnek az olasz festővel, Caravaggo-val folytatott érzékeny viszonyán van a hangsúly. A gond annyi ezzel, hogy szerintem egy kissé túl sok szerepet kap e viszony a történetben, míg más, lényegesebb dolgok, háttérbe szorulva kevésbé vonják magukra a figyelmet elsikkadva ezzel az igencsak hosszúra nyúló alkotásban.
Ezzel az film egészét utólag nézve kissé felborulva ábrázolja a grófné életének hangsúlyos részeit. Az öregedéssel való legendás küzdelme (a történet szerint a kastélyában lévő tükröket összetörette, hogy nem lássa idősödő önmagát) , amely számomra sokkal érdekesebb lett volna, szinte csupán vázlatszerűen van jelen, mintha a rendező csak bizonyítani akarná ezzel, hogy bizony ő is ismeri a grófnő történetét.
Egyike a kevés jelenetnek, amely azt ábrázolja, amelyre valóban kíváncsiak lennénk.
Nincs ezzel rossz szándékom, de talán nem egy 70 éves bácsinak kellett volna rendezni a filmet, mert ő igencsak öregurasra vette a figurát, és szép lassan, ráérősen a legendákat kevésbé figyelembe véve elmeséli Báthory Erzsébet többet érdemlő történetét. A csatajelenetek és a távlati képek ordítanak a nagyobb költségvetésért. Az Egri csillagokat "megszégyenítő" harcokat szerintem jogosan kevesellem technikai fejlettségben korlátokat nem ismerő napjainkban. Az alkotók érezhetően nagyon művészi filmet szerettek volna leforgatni, amivel a kritikusokat és a nézőket egyszerre lenyűgözve hiteles képet festenek Báthory Erzsébetről, de nem számoltak azzal a veszéllyel, hogy ezzel a saját csapdájukba belesétálva elvesznek a rengeteg mondanivaló széles útvesztőjében. A legnagyobb kritikának mégis azt tartom, hogy amolyan általános iskolai kötelezőkhöz hasonlóan túl hosszú és ezzel egyenes arányban - nincs jobb szó rá - dögunalmas is.
Ha valaki nem ismeri Báthory Erzsébetet, ne ezzel a filmmel próbálja pótolni a hiányosságot, mert még akkor is hitelesebb képet kap a grófnőről, ha egyszerűen bepötyögi a nevét a Wikipédia nevezetű népszerű adatmegosztó portálon.
50%
Polczer Máté "City225"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése