Amelia
egy erős nő gyenge filmje
Amelia, kanadai-amerikai életrajzi dráma
111 perc
R: Mira Nair
Sz: Hilary Swank, Richard Gere, Ewan McGregor
"Amelia Earhart, egy 23 éves kansasi lány beleszeret a repülésbe, majd ő lesz az első jelentős női pilóta, a repülés női úttörője. Teljesen egyedül átrepült az Atlanti-óceán felett, majd egy társával a Földet akarta körberepülni - gépe ekkor veszett oda a Csendes-óceánba, és azóta sem került elő..."
A színészek képtelenek hitelesen közvetíteni Amelia páratlan élettörténetét
Amikor szárnyra kaptak a híresztelések, hogy a világ első női pilótájáról készítenek filmet, a díjgyanú kellemes illata csiklandozta a kritikusok és a nézők képzeletét. Majd amikor jött a hír, hogy a címszerepet a kétszeres Oscar-díjas -egyik kedvencem- Hilary Swank játssza a lelkesedés már az én esetemben is elég magas szintet ütött meg.
A megszokottal ellentétben nem kiskorától kezdve követhetjük nyomon Amelia életútját, csak néhány flash erejéig tekint vissza a szenvedély kialakulásának kulcsmomentumába. Már ez is elég nagy hiba, hiszen ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a nő hihetetlen elkötelezettségét nem elég pár képpel elintézni életének talán legfontosabb pillanatát. A kamera csupán közli, hogy a kislányt egy életre szólóan elvarázsolta a feje felett elröpülő "valami", nem vállalkozik a bonyolultabb formára, hogy érzékeltesse velünk is a határtalan szabadság utáni vágyat, amelyet igazából éreznünk kéne a képeket nézve. Itt jöttem rá, hogy valami nagyonis sántít Mira Nair filmjében és az előbb leírt probléma utólag visszanézve az egész filmre rávetíthető.
Amelia Earhart sokkal több volt a nők szemében a huszas-harmincas években, mint az első női pilóta. Megingadhatatlan jelkép volt nők millióinak szemében, férfiakat megszégyenítő bátorsággal vetette bele magát az esztelenebbnél esztelenebb vállalkozásokba, hogy önmagán kívül nőtársainak is bizonyítsa, hogy többre hivatottak a gyereknevelés és további házi teendők "börtönében" élésnél. Ez így elég durván hangzik, de a lényegre azért - még ha élesen is - rávilágít.
Hilary Swank-ben sajnos elég nagyot csalódtam. Én végig azt éreztem, hogy ezt a filmet a harmadik Oscar-jához vezető ösvényként tekintette, ez pedig a játékát végig erőltetetté, nehézkesé, és ami a legnagyobb kritika, idegesítővé tette. Sajnos Richard Gere-ben nincs meg az a tálentum, amit sokan tulajdonítanak neki, és ezt a sokadik filmje után sajnos hajlandó vagyok tényként közölni, egyben bocsánatot kérve a rajongóitól. Ewan McGregor pedig olyan érdektelen ebben a filmben, hogy jobb elfelejteni ezt a szerepvállalást.
Amelia jelkép volt nők milliói számára
Amelia életébe csak a nagyobb kihívások előtt-közben nyerünk betekintést, így mint ember a film után is ismeretlen marad. Egy életrajzi alkotás esetében ez bizony óriási hiba, hiszen mint már korábban említettem, így képtelenek vagyunk megérteni ezt a fura és életveszélyes elhivatottságot. Amelia a korlátlan szabadság megszállottja volt elsősorban és a repülést csupán eszközként használta céljai és önmaga megvalósítására. Erre sajnos nem a filmből csak következtetni lehet, hiszen közvetlenül nem kapunk bizonyítékot erre a feltételezésre. A házasság intézményét is egyfajta kalitkaként kezelte a bátor nő, így csak bizonyos kompromisszumok árán volt hajlandó hozzámenni legfőbb támogatójához, George Putnam-hoz. A film folyamán meghatározott időközönként a főszereplő gyönyörűszép mondatokkal narrálja a történéseket, de sajnos nekem ez szintén erőltetettnek tűnt. A díszes külső mögöttes tartalom - mélység - híján, hamvában elfojtott átlátszó próbálkozás csak. Pozitívumként talán a csodálatos tájképeket említeném, amelyek egy kicsit javítanak az ezer sebből vérző alkotáson.
A sokra hivatott sztori vászonra álmodása kártyavárként összeomolva nemcsak számomra okozott hatalmas csalódást. Ez a film egyáltalán nem méltó a világ körüli útja közben rejtélyes módon eltűnő Amelia Earhart ikonikus alakjához, sem pedig Hilary Swank páratlan életművéhez.
50%
Polczer Máté "City225"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése