Férfiszenvedély (The Lost Weekend, 1945)
"Delírium, silence..."
Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. Billy Wilder '45-ös klasszikusát megelőzően a részegek szórakoztató jelleggel, dülöngélve, danolászva a poén soha ki nem fakadó forrásaként voltak jelen a filmekben. A Férfiszenvedély viszont függetlenített minden korábbi darabtól, és az alkohol pusztító, romboló hatásával sokkoló tükröt tartott az 50-es évek társadalma elé.
Az író, Don Birnam hosszú évek óta az ital rabja. Barátnője és testvére kilátástalan küzdelmet folytat a férfi alkoholizmusa ellen, ám a gyógyuláshoz szükséges lelki erő híján Don újra és újra visszaesik. Az egykor tisztességes úriemberen a kényszerbetegség teljesen eluralkodik, gondolatai kizárólag a napi kötelező mennyiség megszerzése, majd elfogyasztása körül keringenek, olykor még a bűntől sem visszariadva. Nem veszi észre az őt körülvevő szerető embereket, akik minden megtesznek a sikeres rehabilitáció érdekében. Nem veszi észre, hogy az utcán, boltban az emberek összesúgnak mögötte, alkoholizmusával az egész környék tisztában van. Az alkohol bomlasztó hatása elevenedik meg Wilder filmjében, a hatás mely állattá, ösztönlénnyé képes butítani még a legintelligensebbnek aposztrofált fajt is.
Nincs menekvés, alkohol kell, mindenáron...
Ebben a küzdelemben nem létezik győzelem, aki egyszer az ital rabjává válik többé nem szabadul, csupán óriási lelkierő, akarat és a szerető környezet támogatása révén lehet távoltartani a damoklész kardjaként örökké lebegő szenvedélyt. Az utcán botladozó, leírhatatlan külsejű ember-árnyékot kizárólag az alkohol működteti, Don szervezete követeli adagját, szánalmat keltő énjéből a gátlást rég kiölte az égetett szesz. Semmitől sem riad vissza, tisztességét eldobva lopkod, értékeit zálogba adva próbál kis pénzt nyerni, hogy tovább működhessen, élhessen. Nem nehéz megfejteni merre vezet az út, a kilátástalan jövőt elhomályosítja az állandó bódultság, vagy a hiány által okozott remegés. Segítség híján nem sokáig lehet ezt az életet folytatni. A lezárás némileg derülátó, bár ezt kissé indokolatlannak látom a másfél órás tömény borzalom után, pláne ha ezt épp egy tisztább pillanatban határozta el a főszereplő. Érthető azonban, hogy a jóval reálisabb, de egyben igencsak negatív hangulatot keltő tragikus végkimenetelt nem merték megkockáztatni abban a korban.
Sokkoló alkotás ez a jobbik fajtából, sokszor még nézni is kellemetlen. Billy Wilder mellett a főszereplő, Ray Milland is fantasztikus, ha jól tudom Oscar-t is ért hiteles ábrázolásuk. Az alkohol bomlasztó, nyomorba döntő, elállatiasodó hatása sokakat megihletett már, de Wilder klasszikusa mindközül kiemelkedik, 80%.
írta: P.M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése