Uruguayi horror, 86 perc
Na most azért nem árt tisztázni. Kézikamerásnak tűnik a felvétel, de itt nem erről van szó hál'Istennek, hanem egy érdekes ötlettől vezérelt snittek nélküli horror-előadás.
Tegyük szépen egyesbe a járművet, és szép lassan engedjük fel a kuplungot, Laura, és apja, Wilson egy lerobbant házhoz érkeznek restaurációs munkálatokat végezni, és hogy másnap kakasszóra hozzálássanak a meglehetősen hosszúnak ígérkező feladathoz, - mehet a kettes - az éjszakát az Isten háta mögötti viskóban töltik. Üresben gurulunk le a meredek lejtőn, vihar előtti a csend, egyszercsak furcsa, hátborzongató zajok hallatszanak a felső szintről, mondanom sem kell a lendület nagy, egyből mehet a négyes. A történetről elég is ennyi, labilisabb idegrendszer esetén a félreállás megengedett az egészség megőrzése minden körülmények között prioritást élvez, aki pedig folytatja, az megérdemli, hogy a szédítő ötösben benyomott tempomat kicsit megcsavargassa a zsigereket és pumpálja az adrenalint pofátlanul.
Természetesen az áramszolgáltató sem funkcionált
Vágás nélkül (!), no ez azért nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha néha bizony feltűnően zötyögős az út. Ahogy haladunk előre, közeledve a cél felé, ismerős árnyak szegélyezik a utat, a meglepetés enyhén tudatosul, számtalanszor jártunk már erre.
Természetesen a házból való kijutás nem opció, mint ahogy a rendőrség sem üzemelhet azon a környéken, no de ugorjuk át ezt a teljesen lényegtelen információt, foglalkozzunk azzal, hogy szegény 35 kilós Laura hogy bírkózik meg a ház kísérteteivel, izé akármik is azok. A háttérben valahogy mindig elsuhan egy baljós árny, és a petróleumlámpa villódzó fényénél a nyakra fonódó vég nélküli kezek sem ritkák. Előkerül egy őskori polaroid fényképező, hátsózaj leszáll, pulzus emelkedik, ezzel még lesznek gondok. Vaku, villan, a képen mögöttünk elmosódott árnyalak tetszeleg, Bumm, bukkanó, fejünk kis híján a kormánynak csapódik. A renoválást igénylő épületben természetesen előfordulnak - valamire való horrorfilmekben egyenesen kötelező jelleggel - lefóliázott helyiségek, amelyekben könnyen megbújhat: A-baltás pszichopata kretén , B-Felkoncolt megnyúzott hulla, C-Jigsaw. D- ... No de aki még nem látott ilyent, az nyugodtan nézzen körül, hátha nem hisz nekem, bár figyelmeztetem az első mindig fáj...
Nagyjából hasonló testtartásban élveztem végig a filmet
Nem kellett volna elindulni ezen az úton, nem szeretem ezt az útszakaszt, de valami ismeretlen belső önsanyargató motiváció időnként szinte tudatlanul csal erre. Hiába a figyelmeztető táblák (állj, hová mész ter marha) ha egyszer felgyorsult a jármű, onnantól nehéz visszafordulni.
A cél is ismerősen tetszeleg - aki esetleg időt szán erre, feltétlenül várja meg a stáblista végét - a jól ismert panelek csikorogva, de azért még működnek, és ez a film sem szántja mélyen a földet, csak pár kellemetlen percre hivatott. A vágás nélküli megvalósítás minden bizonnyal sok próbát igényelt, de hatására nincs panasz, a real fear in real time tagline megállja a helyét, ha meg ennél is több kell, akkor kérem az átszállást megkezdeni. Az amcsi feldolgozás már csőre töltve (premier: március), akinek inge, felpróbálhatja, nekem lehet ennyi elég volt.
70%
~polczer máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése