Best of 2010
Hogy 2010 filmes szempontból mennyire volt erős, lehet rajta vitatkozni. Nagyon sok kiemelkedő produkcióhoz volt szerencsém, talán többhöz is mint egy évvel korábban, viszont a zajos sikerek közül csak nagyon kevés hozta az elvárt színvonalat. A dicshimnuszok előtt álljon itt egy rövid megemlékezés arról az öt alkotásról, amely mélypontja volt az óévnek.
Mivel is kezdhetném, a Titánok harca trailer-jével kilóra megvett, a csalódás pedig kiábrándító pofonként csattant. M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek) továbbra is masszívan rombolja kivételes életművét, 2010-ben pedig az év talán legrosszabb filmjét tárta a széles közönség elé Az utolsó léghajlító címén. A Resident evil franchise totális becsődölését a negyedik rész, a Túlvilág hozta el, amely szélesvászon 3D-s szemüvegen keresztül is botrányosan gyenge volt. A 7. részével úgy néz ki kifüstölték Jigsaw-t is, aki igazából a 3. rész óta oszlik, de komplett videótékát hagyott egyre gyarapodó követőire. A Fűrész 3D pedig merénylet a jóízlés ellen.
Érdekes megállapítás lehet, hogy az itt felsorolt "remekművek" mindegyike 3D-s támogatottsággal kerül a filmszínházakba, és sajnálatos módon, sikerük nagyrészt ennek köszönhető. Ellenszenvem a térhatás iránt egyre inkább növekedik, mivel az alkotók a sztori hiányosságát figyelmen kívül hagyva a látványra helyezik a hangsúlyt.
No de kezdjünk bele a cikk témájába, bőven akad ugyanis emlékezetes produkció a 2010-es kínálatban.
2010 top 10:
10. Tizenkét év szünet után elkészített folytatás kapcsán az ötlettelenség és pénzéhség gyanúja jogosan merül fel akárkiben. A Pixar azonban mentesül minden hasonló vád alól hisz évről-évre lepnek meg eredeti alkotásokkal, és az anyagi sikerüknél csak a kritikai nagyobb. A Toy Story franchise lezárásért ordított és a harmadik rész minden szempontból beleillik a sorba, a filmtörténelem egyik legjobb trilógiáját eredményezve.
9. Sokan túl művészinek, vásári mutatványnak bélyegezték, kivételes mivoltához azonban nem férhet kétség. Az élet amely alternatív költség nélkül zajlik, tehát a fontosabb döntések meghozatala helyett a lehetséges életút alakulását látjuk. Vállalkozóbb szelleműek ugorjanak neki, és a hozzászólásoknál kiváncsian olvasnék véleményeket. Mr Nobody élete(i) nagyon kellemes perceket eredményezhetnek.
8. Két és fél óra sivárságról lehet unalom nélkül mesélni? Lehet, a téma ugyanis súlyos, közvetve egy komplett világégést eredményezett. Ez a kiragadott részlet az oldalon olvasható korábbi írásomból származik és úgy gondolom ékesebb bármely dicshimnusznál: "A bűn ott van mindenhol. Ott bújkál a hófödte pusztán, a templomban, az iskolában, a házakban, kertekben, istállókban, benne van még a halottakban is. De ami a legijesztőbb, hogy bizony minden lakó lelkét tovább mérgezi. És, hogy mi az? Azt én sem tudom... Csak annyit tudok, hogy tovább nem lehet így élni. Talán ez a magyarázata annak, hogy a film a világháború kezdetével ér véget." A Fehér Szalag a német filmgyárás egyik legfényesebben csillaga.
7. Ez történik, ha végre valaki nem a látványra törekedik egy apokalipszis utáni világ ábrázolásánál. Nem az a fontos mi vezetett idáig, hanem az érzések, állapotok, amelyeket a tragédia kiváltott. Mennyire lehet embernek maradni az embertelenségben, a túléles ösztöne milyen határokat képes átszakítani. A szürke szín dominanciája és a szemekben leledző kilátástalanság az, amely hangsúlyosabb minden szónál. A Nem vénnek való világ írójának regényéből készülő film egy eddig szokatlan szempontból közelíti a világvéget, és varázsa a remek közvetítők mellett ennek köszönhető. Erre Az Út-ra csak azok váltsanak jegyet, akik szeretnek a felszín alá is tekinteni.
6. Heath Ledger utolsó filmjeként vonul be a történelembe, de azt gondolom nem feltétlenül emiatt kell rá emlékezni. Terry Gilliam legújabb agymenése sokak unszimpátiáját kiváltotta, a nagy összevisszaság miatt és ebben a zűrzavarban nekünk kell rendet tenni, ha látni akarjuk a mélyben bújó gondolatokat. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma olyan ezerszínű világba enged betekintést, amely személyenként változik, és morbid módon a több színész alakította főszereplővel válik komplett egésszé.
5. Martin Scorsese ezer filmmel bizonyította zsenialitását, filmjei hivatkozási alapként szerepelnek a történelemben. Ezúttal korunk egyik legtehetségesebb színészével összeállva bizonyított egy tőle szokatlan műfajban ezzel is alátámasztva mindenre kiterjedő hozzáértését. A Viharsziget-tel Scorsese nem csak egy félelmetes helyre, hanem a tragédiától meghasadt emberi agyba is bepillantást enged.
4. Christopher Nolan többszörösen bizonyította immáron, hogy egy kasszasiker a látvány mellett mélységeket is tartalmazhat. Ezúttal eredeti témában bizonyítva Nolan egy új generáció legnagyobb ígéretévé vált, hisz 40 éves korára többet tud felmutatni, mint más egy komplett életmű során. Az Eredet az álmok végtelen világába kalauzol, és új értelmet ad egy, a Harry Potterben olvasható mondatnak: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni..." Ritka az ekkora siker egy eredeti ötlet megfilmesítésénél, és őszintén remélem a temérdek pénz és a mohóság nem eredményez folytatásokat és/vagy feldolgozásokat.
3. A dobogó alsó fokát a tavalyi Oscar átadó nem angol nyelvű szekciójában győzedelmeskedő alkotás foglalja el. A címben szereplő érzékszerv ékesebben kommunikál bármely verbális csatornánál, ez pedig a magját adja a produkciónak. A Szemekbe zárt titkok egy olyan film, amelyben a főszerepet a ki nem mondott érzések mellett a múlt sérelmei és az ebből fakadó sorsfordulatok alkotják. Feledhetetlen pillanatok egész sora, és talán az év legjobb jelenete játszódik a stadionba, ahol több percig vágás nélkül követhetjük az eseményeket. Évről-évre bebizonyosodik, hogy a nem angol nyelvű kategória filmjei jóval többet nyújtanak a túlsztárolt angolajkú alkotásoknál, és idén is izgalomba vegyülő kíváncsisággal várom a jelölteket.
2. Friss az élmény, pár napja láttam a tavalyi esztendő egyik legemlékezetesebb alkotását, és igazából érik még bennem a mondanivaló. A Never let me go Kazuo Ishiguru Ne engedj el című regénye alapján készült. Az élmény, amelyet a film kapcsán átéltem nehezen önthető szavakba, hisz igazán átérezve nyújta azt az érzést, ami egy életre az emlékezetébe vésődik nézőjének. Tudom nagy szavak ezek, de számomra ilyen hatást jelentett, és azóta már a könyv is a birtokomba került. Megrázó és elgondolkodtató utazásra invitál Mark Romanek kiváló közvetítőivel, és míg a film egyszer véget ér, a kiváltott érzések tovább lebegnek a semmiben.
1. A meg nem értett tehetség szerepében tündöklő Darren Aronofsky Fekete hattyújával sokadik kivételes filmjét produkálta, még akkor is, ha ezúttal jóval "popcornosabb" stílusba tálalta a megszokottaktól eltérve. A gyönyörű Hattyúdal nem a direktor legjelentősebb alkotása, de ahhoz elég, hogy egy év egyik legjobbjává válva milliókat varázsoljon el. A romlatlan balerina meghasonulása lebilincselő és a film lezárása 20 perc tömény katarzist eredményez. Méltathatnám itt tovább Aronofsky-t, vagy az ezúttal is földöntúli muzsikát nyújtó Clint Mansell-t, akár az élete alakítását nyújt Natalie Portmant, de álljon itt a film lezárása előtti utolsó szó, amellyel a rendező minősíti alkotását a főszereplőn keresztül: "Tökéletes!".. és mennyire igaza van...
Futottak még kategóriába sorolnám a napokban látott I saw the devil című bosszúfilmet, de Fincher díjgyanús Közösségi hálója is szót érdemelt volna. Az elhibázott marketingkampány áldozataként sokan utálták, de a Monsters ettől még kivételes darab. Az 500 nap nyár csak dvd-n érkezett hazánkba, életszerűségben azonban műfajának egyik legjobbjaként tekintek rá. Hirtelen így ennyi ugrik most be, de úgy érzem a lényeg leírásra került.
Szemezgetve a tavalyi évet , úgy érzem filmes szempontból bőven van mire emlékezni és hasonló élményeket kívánok minden olvasómnak, akik kedvet kapnak a listán szereplő filmekhez, a hozzászólások rovatban pedig szívesen látnám az olvasók listáit.
Polczer Máté
