Mai menü: Mary és Max (Mary and Max, 2009)
Napjaink animációs- és CGI-rengetegében üdvözlendőek a kissé visszafogottam és kevésbé látványos stop motion technikát alkalmazó alkotások. Számuk érthetően igencsak korlátozott, de érdemes rájuk időt fordítani, ugyanis aki ilyen technológiával dolgozik annak nagyon fontos, figyelmet érdemlő mondanivalója van. A gyurmafigurákból életre keltett sztori igencsak súlyos témát pendít meg könnyed és rugalmas módon remek háttérzenével, befogadhatóvá és élvezhetővé téve a történetet. Két különféle, a társadalom által egyaránt kitaszított személyiség talál egymásra levélben és válik szinte a legfontosabb részévé saját életüknek anélkül, hogy valaha is találkoznának. Egymásba kapaszkodva próbálják elfogadni önmagukat, átláthatóvá tenni saját kaotikus világukat és megtalálni a szépséget hányattatott életútjuk során. Mary a beilleszkedni képtelen kislány, aki alkoholista anyjával és az őt teljesen elhanyagoló apjával él Ausztráliában, levelet küld egy véletlenszerűen kiválasztott személynek, akitől válaszokat remélve kérdéseire próbál többet megtudni az őt körülvevő világról. Így jutunk el a New York-ban magányosan élő középkorú Max-hez, aki súlyos evészavar következtében jelentős túlsúllyal, valamint egy rejtélyes betegséggel az Aspenger szindrómával is küzd.
"Love yourself first"
A két balsorsú idegent a kitaszítottság okozta ismerős érzés összekapcsolja és egy csodálatos barátság veszi kezdetét. A levelekből két teljesen kifordult gondolkodásmódú embert ismerünk meg, akik elképesztő egyszerűséggel, és irigylésre méltó letisztultsággal látják a világot, ez pedig az eltöprengés mellett igencsak szórakoztató pillanatokat is eredményez. A kis híján 20 évig tartó levelezés során természetesen mélypontok is előfordulnak, ezek pedig akarva akaratlanul is negatív irányba sodorják sorsukat, hisz gyakorlatilag egymásból táplálkozva tudnak megfelelni az élet támasztotta kihívásoknak.
Gyönyörű, szívszorító és elgondolkodtató mese súlyos mondanivalóval könnyed stílusban elbeszélve, amelyből két rendkívül érdekes személyiséget ismerünk meg és zárunk szívünkbe. Ennek megfelelően 85%-os tetszési indexel támogatnám a további hasonló próbálkozások megszületését. Nagyon örülök, hogy a háromdimenzióssá integrálódó filmvilágban is akadnak ilyen bátor próbálkozások, amelyek a maguk szolid módján többet nyújtanak bármely csillogó, de legtöbbször üres animációs csodánál...
írta: P.M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése