Vannak itt olyanok, akik úgy érzik képesek házon belül lezavarni ütős, nyugati ihletésű kamaradrámát, amely hatalmas kihívás jelent, de csak a kiábrándító valóságra enged következtetni. A negatív felhangok ellenére mégicsak bizakodva foglaltam helyet, hisz a potenciál megvolt a sztoriban. Azonban a végeredmény láttán, nemcsak csalódottság, hanem meglehetősen nagy düh is rámtört, hisz abszolút hülyére veszik az egyszerű magyar filmezőt azzal, hogy a film káromkodással és üres pszichlogizálással próbálja többnek eladni magát, mint amennyit ér valójában. Na jó, a minősíthetetlen Gulliver, valamint a legújabb Gagyi mami (csak, hogy a jelenben beszéljek) hazai sikere sokat elárul az átlagmozibajáró igényeiről. A kreativitásban felülmúlhatatlan magyar káromkodás minden formájában jelen van, ez pedig többször is indokolatlan és teljesen felesleges, nekünk nem áll olyan jól ez a dolog, mint Tarantino-nak, vagy Ritchie-nek, a saját szintünkön kell megbírkózni egy ilyen feladattal. Egyszerűen irritáló a sok bazmegolás Dobó Kata szájából, ezzel nem éri azt el, hogy egy hajszálnyit is szimpatizáljunk karakterével, inkább az idő teltével egyre nagyobb ellenszenv ébred ellene.
Az elmében zajló küzdelem egyetlen célja: az ébrenmaradás...
Igazából nincs itt pozitív karakter, csupa-csupa emberi roncs, akik saját fertőjükből próbálnak ösvényt vágva utat találni a felszín felé. Ezzel nincs is gond, de ahhoz hogy ez gondolatokat ébresszen nem elég pár remegő oda nem illő bevágás - amelyról a vak is látja a nyugati koppintást, ráadásul abszolút idegesítő mindegyik - hanem az elme mélységeibe kell leásni, a felszínes káromkodás pedig erre a legkevésbé sem alkalmas. A nagyívű, de teljesen üres filozofálgatások a konyhaszintet sem ütik (fenomenális: "ami eltört, törött is marad, hiába ragaszgatják.") a röhögőgörcs és a szánalom egyvelege pedig még azt a parányi pozitívumot is feledteti, ami igazából lehet nincs is. No ezek a mondatok a gyengeelméjűek számára készültek, ahogy a poszteren olvasható gyöngyszem is. A játékidő is hosszú egy kicsit, sok üresjárattal, így bőven van idő a gyengeségek felfedezésére, ami mondjuk egy feszesebb tempóval elkerülhető lett volna. Dobó Kata továbbra is az egyik leggyengébb magyar színésznő, a terhes fájtjával pedig az utóbbi idők legcikibb jelenetét is neki köszönhetjük.. (kár volt felhozni) Kern András az, aki egy kis színt hoz, őt kellemes nézni, kolléganőjével ellentétben.
Nem megy ez még nekünk, bűzlik ez már messziről. Nem gáz ezt elismerni, elhinni az ellenkezőjét viszont annál inkább, az eredmény magáért beszél.. 30%
írta: P.M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése