Classic: A nagy zabálás (La grande bouffe, 1973)
Négy jómódú középkorú férfi gyűlik össze egy szépséges villában, hogy ott hódolva a mohóság bűnös élvezetének, halálig tartó zabálást csapjon. Tegye fel a kezét, akiben még nem merült fel hasonló gondolat egy-egy gyenge, éhező pillanatban! Ja, ezt inkább hagyjuk is, úgyse látom, bár nemis nagyon lenne mit, a lényeg, hogy Ferreri ebből a feltételezésből építkezetve a téma köré kisebb botránydarabot kanyarintott. Az urak kezdeti gusztusos étkezését röviddel felváltja a visszataszító, mértéktelen zabálás, melyet az egyre dagadó gyomrok nagy fingásokkal nyugtáznak. A kurvák, és az erkölcstelen tanárnő megjelenésével állati szintre süllyed a kísérlet, ahol az evést, az alvást és a bujálkodás szakítja csak meg. Jellemzően, szintén szúrós kritika, hogy a lazább elveket valló örömlányok elégelik meg először az élvezetek beteges hajszolását, és felháborodva hagyják ott a bűzös fertővé alakult kéjlakot. Az undort, amelyet a képernyőn keresztüli telítettség, valamint az állati szinte lépés okoz, nehéz elviselni, a disznók között kulturáltabb példányokkal találkozni, így a nemtetszésüket kritikával orvosoló nézőket sem lehet elmarasztalni, hisz az erősebb gyomrúak bírják csak a kiképzést. A végére a teljesen eltorzult emberi maradványok sorra hullanak el, halálnemeikben pedig némi fekete humor, és részünkről kárörvendés is felfedezhető.
Nincs nagy különbség...
Ferreri görbe tükröt tartva a társadalom elé, az "azért eszek, hogy éljek, vagy azért élek, hogy egyek" elv mérlegének nyelvét súlyos kilókkal terhelve az utóbbi irányába dönti, és állatok szintjére korcsosítva szereplőit elrettentő példát statuál, nehezen emészthető végeredménnyel. Egész biztos vagyok benne, hogy sokan nehezen ülik végig a megpróbáltatásokat, ez pedig nem hozzáértésük hiányának, hanem az undorküszöbük alacsonyabb határának köszönhető. A magam részéről sem tudok egyértelműen pozitívan beszámolni a kiváltott hatásról, ugyanis számomra az undor többször is elhomályosította a mondanivalót, így 75%-ot ítélek meg Ferreri klasszikusának.
írta: P.M.
Érdekes megemlíteni az előzményeket, vagyis a 4 férfi, mielőtt találkozna, mi , hol történik velük(anyjának kézimunkája stb...) A tanárnő külseje, inkább molett, fehérbőrű, természetes szépség. Fontos a dátum, mert 40 évvel ezelőtt ez polgárpukkasztó volt, ma már lepkefing, de mégis mély nyomokat hagy, ez is említésre méltó. Zabálás szót nem kedvelem, nem tudom mi az eredeti cím, itt nem eléggé kifejező a többirányú tevékenységre voló tekintettel.
VálaszTörlés