2011. február 21., hétfő

11.02.20(2)

Kék valentin (Blue Valentine, 2010)


Mit is takar, szerelem első látásra. Meglátni és megszeretni? Egy kapcsolat indulhat így, de önmagában ez egy vitatott, múló álomkép, amelyből előbb, utóbb mindenki felébred. Cindy és Dean így szerettek egymásba, pillanatok alatt, évekkel később, kapcsolatuk árnyékában sem emlékeztet hajdani szenvedélyes és szeleburdi indulására, mindennapjaikat a megélhetésért folytatott munka, a gyereknevelés és egy felszínessé váló kapcsolat utolsó pislákolásai töltik ki. Semmi folytonos, összefüggő cselekmény nem tölti ki a játékidőt, inkább a közeli felvételek próbálnak minket is bennfentessé tenni, és bevezetni egy megfáradt kapcsolatba, amelyben az egyedüli tényleges kapocs egy ártatlan, gyönyörű kislány. Mentőövként egy füllödt szex-motelbe töltenek el egy éjszakát, ahol a mérték nélküli vedelés felszínre hozza az elfojtott mondanivalót, ez pedig visszatarthatatlanul kiáramolva a végleges lezárás felé sodorja a kapcsolatot.  

A felhőtlen, romantikus kezdet...

Közben látjuk a kiindulást is, amikor is mindketten szeretetre vágyva vágnak bele  a kapcsolatba,  Cindy a családja elől menekülve egy ismeretlen érzést keresve a szexualitást a szeretetérzéssel azonosítja Dean megismeréséig, míg a fiú a szerelem-kép megtestesüléseként tekint a fiatal lányra. Az sem akadályozza a boldogságban, hogy a lány egy korábbi kapcsolatából származó gyerekkel a szíve alatt vág bele a kapcsolatba, amely az idejekorán bekövetkező házassággal folytatódik. Már itt lehet érezni, hogy a kapkodás a későbbiekben súlyos, akkor még ismeretlen problémákhoz vezethet, amelyért mindkettőjük egyformán felelős. Az érzelmeik által elvakított fiatalok egy kapcsolat mibenlétének ismerete nélkül vágnak bele a közös életbe, pillanatnyi elhatározásból pedig örökké szóló kötelezettség születik. Ez nem egy olyan dolog, amit a pillanat hevében megfelelően képes eldönteni az ember, itt hosszú évek tapasztalatát kell a jövőre vetítetve mérlegelni.

 ...és problémákkal terhelt jelen.

A közeg, amelyben Cindy felnőtt kihatással van arra a személyre, akivé felnőttként vált, így tettei miatt száz százalékig nem vonható felelősségre. Dean a pozitívabb karakter a látszat alapján, iskolázatlan, de lelkiismeretesen végzi munkáját, hogy ezzel megfelelő körülményeket teremtsen családja számára, ráadásul kérés nélkül elvállalja, hogy más gyermeként sajátjaként szeretve neveljen fel. Ahhoz, hogy az ember ítéletet mondjon a látottakról, figyelembe kell venni a teljes, egyben szinte beláthatatlannak tűnő képet, ez pedig nem kis feladat. Én tartózkodnék ettől.
A színészek játéka minden szempontból kivételes, a Ryan Gosling és Michelle Williams között érződik a kémia, olykor viszont a feszültség is tapintható. Ehhez összehangolt és rendkívül érett alakításra van szükség, amely adott mindkét oldalról. Akármennyire is életszagú, nem kellemes élmény látni ezt a vívódást. Nálam ez 80%

írta: P.M.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése