Mit lehet írni egy olyan filmről, amely címében, körülményeiben és univerzumában egy olyan műfajt képvisel, amely alapvetően kevésbé hivatott egy komolyabb célt közvetíteni? Mit mondhat egy ember, ha mégis találkozik egy műalkotással, amely hiteles tükröt tart az emberiségnek és etikai, morális referenciákat nyújt a látó nézőközönség felé? És pláne mit írhat, ha a sztori alapvonala a következő nevetséges mondattak banális egyszerűséggel körbefogható: egy képregény által ihletett kőgazdag milliárdos denevérgúnyában harcol a városban elharapózó fertő ellen.
Batman nem egyszerű szuperhős, hanem szimbólum, nyugodtan kimondhatjuk: isteni szimbólum. Az emberek hisznek benne, szükségben hozzá fohászkodnak, ő pedig az égből érkezve megtalálja az utat a szükség felé. Néma védelmező, egy elpusztíthatatlan mítosz. Eddig azonban a többi feldolgozás is eljutott. Ezúttal azonban nemcsak Batmant látjuk, hanem Bruce Wayne-t is, nem csupán egy álarcot öltött milliárdost látunk, hanem a saját démonaival és határaival küzdő halandó embert, akin túlnő az önként vállalt szerep.
A társadalomban, ahogy minden másban is, az egyensúly az úr. Gotham fertője termelte ki magából a denevérembert, a felborult harmónia helyreállításának indokából. Viszont Batman - az önjelölt igazságosztó - által olyan tér nyílt meg, ahová innentől nem csupán egy embernek van bejárása. Batman létrejöttével az érzékeny egyensúly újonnan megborult, mivel önmagában nem létezik valami önnön ellentéte nélkül és így újonnan visszajutunk a harmónia alaptételéhez. Ezáltal megállapítható: Batman hozta létre saját ellenpólusát, Jokert is.
A filmben meg is fogalmazódik ez, mivel Joker tisztán átlátja ezt az alaptételt: "This is what happens when an unstoppable force meets an immovable object" Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Jin és Jang. Világos és Sötét. Jokerrel viszont nem szimpla piti célhajhász nemezis jött létre, hanem maga az ördög (" This city deserves a better class of criminal. And I'm gonna give it to them"). Éltetője nem a pénz és még csak nem is a dicsőség, hanem egyedül a káosz. Lételeme az anarchia és ördögi eszközeivel kizárólag saját látásmódjának igazolására törekszik. Az emberek állati ösztöneire épít, amely a felépített társadalmi rend felbomlásának hatására felszínre tör.("They're only as good as the world allows them to be. I'll show you, when
the chips are down, these... these civilized people? They'll eat each
other."). És szemléletének igazolására a legradikálisabb módon igyekszik: Gotham fehér lovagját - tényleges megváltóját - rántja le az önjelölt igazságosztók szintjére.
A kompos társadalmi kísérlettel Nolannak lehetősége adódik nyílt ítéletet hirdetni a korrupt, mocsokban tobzodó társadalom felett. Az egyik oldalon válogatott gyilkosok és rossztevők, a másikon pedig az ártatlan köznép (Gotham) áll. Akármelyik fél lépi meg a végzetes lépést, az Joker tézisét bizonyítva szabna érvényt az anarchia-elméletnek. Nolan viszont újabb esélyt ad a romlott, de nyomokban humanitásukat megőrző emberiség javára. Itt képtelen vagyok nem bevonni az elmúlt hét történéseit: a coloradio ámokfutó olyan példaképet vont maga elé, aki önmagában semmi mást, csak a pusztulást jelképezi. Joker egy teljesen negatív figura, egy kétdimenziós karakter, és egyszerű mozgatórugói mellett kivételes intelligenciája biztosítja számára az előrehaladást. Túlértékelték a figurát és Heath Legder fenomenális átlényegülése (mely részben önnön vesztét is okozhatta) elvakította a tömeget objektív értékítéletében. Olyan karaktert emeltek piedesztálra, amely a társadalmilag elfogadhatatlan normák szimbóluma. Az elmebeteg ámokfutó a filmben szereplő negatív pólussal megegyező célokkal indulhatott a filmszínház felé azon az estén: pusztítani és rombolni. A színész leírhatatlan teljesítményét lehet díjazni, sőt kell is, mert nagyon ritka és sajnos drága árat szabott érte a sors, de egy ilyen karaktert elítélni és nem éljenezni kell. Nyilván ahhoz, hogy valaki mindenféle erkölcsi és morális gátlását levetkőzze, ahhoz nagyon komoly pszichikai behatásokat kellett elszenvedni a múltban és ez a feldolgozás egy folyamatában megakadva felborította a morális értékítéletet. Ez ugyanúgy rászabható Jokerre és a pszichopata ámokfutóra is nagy valószínűség szerint.
Visszatérve a filmhez, Christopher Nolan olyan műfajba csempészet szubsztanciát, amely eddig felszínes szinten űzte csupán a szórakozást. Értékelhető és elkülöníthető tartalmat szőtt egy színes figuráktól és szélsőséges karakterrekkel tűzdelt fantáziavilág keretei közé. Nem hőst teremtett, hanem néma, halandó őrt, korlátokkal és hibákkal. Nem fehér angyalt csillogó páncélban, hanem egy figyelmes védelmezőt: egy sötét lovagot.
100%
amerikai film, 147 perc, The Dark Knight, 2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése