A sötét lovag - Felemelkedés jó film. Ennyivel is rövidre zárhatnám mondandómat, de mivel A sötét lovag nálam abszolút Top 10-es alkotás, és trilógia záródarabját oly izgatottam vártam, mint Móricka karácsony hajnalán a becsomagolt dobozokat, így ez a felvezető tőmondat már nem is biztos, hogy oly pozitív jelentést tartalmaz, mint ahogy az külső szemmel feltételezhető. Persze mondogattam magamban, lehetetlen megismételni az előző felvonást, amin ugyanígy éjféli premier formájában vettem részt négy évvel ezelőtt, hogy aztán még egyszer ellátogassak rá, a decemberi dvd-t pedig megjelenésének napján duplalemezes extra változatban tettem magamévá, és azóta is ott pihenget a Kezdődik mellett a polcomon. De hiába minden, a szavak csak szavak, az érzések pedig nem hagyták, hogy lejjebb adjam az előzménynél: a végeredmény vaskos csalódás, pedig a felvezető mondatomban állítottakat fenntartom: A sötét lovag - Felemelkedés jó film, CSAK jó film.
A történet nyolc évvel a sötét lovag lezárása után veszi fel a fonalat, Gotham-ben béke honol, Bruce Wayne a milliárdos nyugdíjasok szerény életét éldegéli, Harvey Dent pedig legendává érett a honi lakosok emlékeiben. A hamis idolra felépített béke azonban törékeny alapzaton nyugszik, így mikor a masszív termetű szuperintelligens Bane belépdel vaskos lábain és megnyerő hörgő maszkjában a káosz újra eluralkodik a romlott városon.
A sztorinál maradjunk ennyiben, a spoilerek miatt. A sötét lovag jóval több puszta képregényadaptációnál (ahogy azt fejtegettem pár napja). A Felemelkedés viszont visszaránt minket a színes újságok paneljai közé megtartva eközben az alapvető tulajdonságokat, amelyek elsősorban a Kezdődik! jellemzői voltak. Joker Batman negatív pólusa volt, Bane egy papírról életre kelt gonosztevő, aki sokban nem különbözik más képregényfeldolgozások főellenségeitől. Brutális, intelligens, fenyeget; és viccelődik. Ezzel a felesleges poénkodással komolytalanná teszi a tettei és viselkedése által felépített fenyegető képet, és abszolút nem arra irányítja karakterét, amelyre előzetesen számítani lehetett. Brutális mivoltát nem pusztán gerinctörésekkel kéne hangsúlyozni, hanem a legapróbb látszólag jelentéktelen nüanszokon is. Joker is élcelődött - még szép, hisz a mosoly ott az arcán - poénjai azonban az általa teremtett szituációk által ténylegesen indokoltak, és inkább betegesek, mint mosolyogtatóak.
A denevérember színes - negatív - karakterektől hemzsegő univerzumában, talán nem kéne kétszer ugyanarra az alaptézisre építeni a történet keretét, hisz alapjaiban az egész szinte teljesen azonos az első rész zárócselekményével (azt gondolom ezzel nem árulok nagy titkot). Nolanék nem vállalták egy új, más irány kiépítését, inkább a kisebb kockázatot vállalva visszatértek az egyszer már hatékonyan működő kitaposott ösvényhez. Nincs ezzel gond, ezúttal is magabiztosan vezényli a cselekményt, de én ezt már láttam egyszer, és nem erre voltam kíváncsi!
Selina Kyle jelenlétével kapcsolatban szkeptikus voltam, Anne Hathaway azonban üde pontjává vált a legújabb epizódnak, tette ezt úgy, hogy utólag sem vagyok meggyőzve Kyle karakterének létjogosultságát illetően. Ott volt, a Batpod kiemelte legelőnyösebb tulajdonságait, bemutatott egy totálisan elcsépelt karakterfejlődést, de tartalmilag abszolút nem járult hozzá a végeredményhez. Marion Cotillard még mindig gyönyörű, Gordon-Levitt az erkölcs bajnoka, és ennyit róluk, mert a filmben sem látunk többet.
Hogy miért csalódás? Mert vártam volna azt a pluszt, amiért A sötét lovag kikezdhetetlen mesterművé avanzsált. Vártam volna a tökéletesen felépített karaktereket, és vártam volna egy igazi Joker-szerű nemezist. És mit kaptam? Egy képregényfeldolgozást felhasznált panelek újraerőszakolásával. Egy elcsépelt felemelkedéstörténetet, és egy gonosztevőt, aki még csak véletlenül sem homályosítja el elődjét. Féltem attól, hogy az előzmények ismeretében képtelen leszek objektíven megítélni a záróepizódot, de ezt a félelmet utólag indokolatlannak látom. Mindezek fényében is ugyanazt hangúlyoznám, amit már kétszer is megtettem ebben az írásban: A sötét lovag - Felemelkedés JÓ film. Lassan már én is elhiszem...
70%
amerikai film, 164 perc, The Dark Knight Rises, 2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése