A negyvenedik születésnapját a közelmúltban ünneplő, a szakmában még "gyerekcipőben" járó direktor életműve egy szóval jellemezhető. Kivételes. Minden egyes filmje nyújt valami pluszt, valami olyant, amit mástól nem várhatunk. Hivatkozási alappá vált a modern filmművészetben, úgy, hogy magát a kommersz műfajokban is sikerrel kipróbálta már. Lássuk eddigi műveit, amelyeket időben előrefelé haladva próbálok jellemezni.
Ez a kis rövidfilm az első, amelyet Nolan rendezőként jegyzett. Az alig három perces szösszenet egy kártevő utáni vadászatról szól, amelynek végén fény derül egy jóval "nagyobb" problémára. Ebben a három percben már érezhető az a hangulat, feszültség, amelyből a rendező későbbi filmjei egyre nagyobb dózisokat adagol. Erre a
linkre kattintva megtekinthető a Doodlebug.
Following (1998)
Nolan első nagyjátékfilmje ezidáig nem került forgalmazásra hazánkban, ezáltal a magyar címet is hiába keressük. Csak remélhetjük, hogy legújabb sikerfilmjét követően valaki lát benne fantáziát és akár egy fapados dvd-kiadvány erejéig is, de kiadásra kerül a közeljövőben. Teljesen érdemtelen a mellőzöttség, ugyanis egy rendkívül okos, és
feszültséggel telített, árnyalt akcióthrillert láthatunk. Figyelni kell alaposan, hisz a cselekmény többször is éles fordulatot vesz, és az időben való ide-oda ugrálás sem könnyíti meg a dolgunkat. A rendkívül sajátos hangulatvilág pedig már itt a rendező sajátjaként aposztrofálható. Jogtalanul mellőzött próbálkozás, reméljük a jövőben szélesebb körben is ismertté válik.
85%
Memento (2000)
Nos azt hiszem Nolan ezen filmjét nem sok embernek kell bemutatnom. Egy betegesen feledékeny férfi történetét láthatjuk, aki életét egy fényképezőgéppel próbálja keretei között tartani, mindez pedig a felborult időbeli ábrázolással is meg van bolondítva. Ezzel a filmmel Nolan ténylegesen feltette magát a térképre, a testvérével közösen írt forgatókönyv pedig az Akadémia figyelmét is felkeltette. Egy kiszolgáltatott ember a múltja megismerésére tett szánakozást kiváltó erőfeszítéseit láthatjuk, úgy, hogy tudjuk a fáradságosan megszerzett tudás korántsem tart örökké. Reménytelen és véget nem érő küzdelem ez, amely jó adag értelmezési síkot, és fejtegetnivalót hagy maga után. A megfordult idő pedig egy kicsit a segítségünkre is van, hisz ennek segítségével mi is vakon tapogatózunk a játékidő nagy részében és együtt fedezzük fel a kirakósként összeálló végeredményt. Nagyon kell figyelni, nem egyszerű film, de Nolan kivételes tehetséggel, magabiztosan vezeti a történetet, így aki időt szán rá maradandó élményekkel gazdagodik.
100%
Álmatlanság (2002)
Nolan következő filmje egy igazi léleknyomasztó thriller, amelyhez három Oscar-díjas húzónév is társult. Egy kissé abszurd, hogy ennek ellenére talán ez filmográfiájának "leggyengébb" produkciója, magával a filmmel azonban semmi gond nincsen.
Robin Williams új -negatív- szerepköre kellemes ízt ad az egyébként is ízletes összetevőkhöz, hisz a lelkiismert súlyától álmatlanságban szenvedő
Al Pacino már önmagában is olyan tényező ami képes lenne lekötni bennünket egy játékfilm erejéig. És még nem is beszéltem a mindig csodálatos
Hilary Swank-ről, aki ezúttal sem okoz csalódást. Nehéz lélektani ütközeteknek lehetünk tanúi, ahol a főgonoszt nem feltétlenül megtestesült formában kell keresni.
80%
Batman: Kezdődik! (2005)
97-ben úgy tűnt Joel Schumacher jól megfontolt munkája tönkrevágta a franchise-t, de ekkor érkezett Nolan és oda helyezte a denevérembert, ahonnan eredetileg is származik: a sötétségbe. Történt ez úgy, hogy a direktor a képregényből játékfilmre váltó karaktert nem a sablonos két dimenziós mivoltához megfelelően szélsőségesen jónak állította be, hanem árnyalta mind a karaktert és mind a történetet. Hogyan is lehetne ezt hatásosabban, minthogy visszanyúlt a kezdetekhez és úgy mutatta be nekünk Bruce Wayne-t, mint embert és innentől kezdve tetteit megértjük, nem pedig csak ködösen bólogatunk hihetetlen trükkjeit nézve. Ugye ő az a karakter, aki a szuperhősök között szuperképesség híján kénytelen boldogulni, de ezt könnyen feledteti az emberrel, hisz vagyona révén olyan dolgokra képes, amelyet hétköznapi ember leginkább csak moziban lát. Christopher Nolan nemcsak jövedelmezően indította be újra a Batmobil-t, hanem végre súlyt is helyezett a karakterekre, így pedig létrejött egy mindenki által ismert, de üdítően újszerű produkció.
90%
A tökéletes trükk (2006)
Az újraindított franchise két része között Nolan levezetésként levezényelt egy olyan produkciót, amelyet több rendező élete filmjének tekintene. A mágusokról szóló lebilincselő történet bemutatja miből is áll a bűvésztrükk valójában. A bűvésztrükkök mesteri fokon történő ábrázolása nem csupán a színészek hadonászásában merül ki, hanem a rendező maga is elképesztő módon vezeti félre a nézőket, és a végén pedig ugyanúgy átverve érezhetjük magunkat, mint a filmben szereplő két varázsló közönsége. A lebilincselő két órában tanúi lehetünk egy valódi bűvészmutatvány három legfontosabb lépésének, mindemellett pedig a Bruce Wayne-ként világhírnek örvendő
Christian Bale lenyűgöző játékának,
Hugh Jackman szuggesztív jelenlétének, és a Nolan múzsájának számító
Michael Caine szolid remeklésének. Nem sok film készült eddig a mágusok hétköznapjairól, megvívandó csatáiról, de Chris bizonyította, hogy a téma -és ezzel a film is - érett ahhoz, hogy nagyjátékfilmként maradandó értékeket magában hordozva örömmel fedezze fel magának bármelyik jövőbeli generáció.
90%
A sötét lovag (2008)
Az első rész önmagában is szórakoztató és újranézendő produkció, de a Sötét lovag megnézése után át kellett értékelnem magamban dolgokat, és egy gondolat fogalmazódott meg bennem, amely persze nem feltétlenül van köszönőviszonyban a valósággal: A Batman: Kezdődik azért lett leforgatva, hogy a Sötét lovag megszülethessen. Magam sem gondolom komolyan az iménti állítást, mégis azt gondolom, hogy a folytatás olyan szintre emeli a franchise-t amely
jóval túlmutat a képregényfeldolgozások eddig tapasztalt szűk keretein, és eddig ismeretlen területekre tévedve már megszületésekor kulttá vált. Az eddigi szuperhősök felszínesen ábrázolt karaktereit újragondolva, a Sötét lovag-nál ugyanúgy szerepet kap Bruce Wayne negatív oldala, mint ahogy az éjszaka egén röpködő hős denevérember alterego is. Természetesen szükség van ehhez egy olyan karakterre is, amely a lehető legszélsőségesebben testesíti meg a gonosz figuráját, és könnyed ujjrázásként káoszba dönti az eddig oly hatékonyan védett Gotham City-t. A szuperhősök és a teljesen valótlan karakterek ellenére, olyan hétköznapi gondolatokat ébreszt a film amelyeket eddig nem szokhattunk meg kommersz alkotásoknál. A Sötét lovaggal Chritopher Nolan abszolút és kitörölhetetlenül felvéste nevét a csillagokra...
100%
Eredet (2010)
Egy olyan kritikailag és anyagilag is sikeres produkció után, mint a Sötét lovag, Nolan természetesen abba foghatott amit akart. A szokás szerint ilyenkor a rendezők egy csöndes rétegfilmet forgatnak, mielőtt újra belecsapnának a lecsóba. Nolan azonban, tíz éve dédelgetett forgatókönyvének feldolgozása mellett döntött, így a direktor először dolgozhatott eredeti ötlet alapján, látogatást téve az álmok határok nélküli birodalmába. A mozgókép megszületése után szűk 150 évvel nehéz már eredeti filmekkel találkozni, mégis az Eredet kapcsán felmerült bennem: Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen többször is megfilmesített világot képes valaki tökéletesen eredeti módon ábrázolni. Innentől kezdve a műfajból adódóan nehéz olyan dolgokat találni, amibe bele lehet kötni és ezt ésszerű érvekkel alátámasztani. Pár figyelmetlenséget jómagam is észrevettem, de ezek felett hajlandó vagyok szemet húnyni, a látottak után. Nem kívánok különösebben belemerülni a részletekbe, hisz azt már kifejtettem egy
korábbi bejegyzésemben.
100%
Bár sokan megkérdőjelezik Nolan kultstátuszba emelését, amelyet fiatal kora(40) tesz leginkább indokoltá, azt azonban nehéz cáfolni, hogy a direktor kitörölhetetlen szerepet tölt be a filmtörténelemben.
Következő filmje 2012-ben várható, az eddig cím nélkül álló legújabb Batman rész.
Polczer Máté
A Lost befejeződésével és a Flashforward csúfos kudarca ellenére újra több évadon átnyúló high-concept sorozat készült el, egyenlőre meglehetősen biztató kezdeti nézettséggel. A sztori egy "esemény" köré központosul, amelyet természetesen látatlanban nehéz körvonalazni, de marketingszempontból jeles, ugyanis csak egy kis rá- és félrevezetés kell, és a figyelembe világszerte ráirányulhat. Kockázatos ilyenbe fogni manapság, az ugyanilyen ígéretesen nyitó Flashforward is belebukott, de ennek ellenére, azt hiszem többünk nevében mondhatom, hogy remélhetőleg újra sikerül meghódítani az egyenlőre üresen maradt piacot.
No, egy hét várakozás után végre közelebb hozhat minket a megoldáshoz a S1E02-es rész, de naívan ráébredve csak annyit mondhatok, a válaszok helyét újabb kérdések foglalták el. Természetesen nem komolyan gondoltam az első mondatot, hisz lőttek volna a High-Concept-nek, ha mindjárt az elején meg is kapnánk az arcunkba a megoldást jelentő képkockákat. Bár még mindig ugrálunk ide-oda idősíkok között, a tempó egy kissé lelassult, és érezhetően beállt egy olyan fordulatszámra, amely ezután talán állandósulhat. Mindezek mellett, ez a rész jóval gyengébbre sikeredett az előzőhöz képest. Bár nem reméltem mankót jelentő válaszokat, de mindenképp közelebb szeretném már érezni azt az "eseményt", azonban úgy látszik egyenlőre a közelben sincs. Ugrálunk szereplőkről-szereplőkre, de sajnos egyik-másik cselekménysík igencsak érdektelen, remélhetőleg ezek hosszútávon változnak, mert így ennek is sírás-rívás lesz a vége. A kezdetihez képesti 20%-os nézettségcsökkenés egy kicsit magas, de ha megreked ezen a szinten akkor nem lesz probléma. Minden a cselekményen múlik. Ez sajna csak 50%-ot érdemelt.
