2015. február 13., péntek

Fifty Shades of Grey (2015)

Adott a sztori ugye: a félénk egyetemista Anastacia meginterjúvolja a kőgazdag és elképesztően sármos Christiant, és onnantól kezdve úgy egymásratapadnak, mint légypapír és áldozata. Nincs ez kérem túlspilázva, mégis gimnazista-egyetemista-hajadon-házas-érett-túlérett nők milliói csíkozták össze a nacit a könyvet olvasva, aminek gyaníthatóan van köze a kapcsolat férfi oldaláról képviselt durván szadoista szexuális irányultságnak.
Persze érthető, hisz a férfiak is néznek pornót, többfélét is, de a nőknek a száraz (jelen esetben inkább nedves) tények mellett azért az érzelmek is fontosak, a történetben pedig akad azért ebből a részből is több-kevesebb.
Na akkor a filmről is keveset, mert a könyvből csak egy szaftosabb oldalt sikerült átfutni, azt is jó felszínesen...
... és sajnos azt kell mondjam, hogy az a felszínesebb oldal is keményebb volt, mint a filmben ábrázolt szado-mazo válogatás összesen.
Persze a dolog érthető, hisz a korhatárbesorolásra is kellett ügyelni, az olvasótáborban pedig azért akadnak olyanok akik még alulról verik a felső határt, de a pénzük azért persze elférne még a mozikasszákban, így be kellett érni a filmen látott kompromisszumokkal.

Az Alkonyatnál tapasztalt negatív hype is körüllengte a filmet, ami objektíve nem feltétlen megérdemelt, hisz a film nem annyira brutálisan rossz, mint ahogy azt előzetesen olvastam egy-két helyen. Csak szimplán egy átlagosnál valamivel bátrabb (persze itt csupán a fizikára gondolok), romatikus-erotikus katyvasz, borzalmasan kidolgozott, és rendkívül ostobán előadott párbeszédekkel, és so-so szado-mazoval.
A főszereplők választása abszolút kettős: a csajszit alakító színésznő boldogult a karakterrel, rá nem is igen lehet panasz. Ellenben partnerével, aki úgy néz ki, mint a hősszerelmes srác az Igazából szerelemből: Hiába növesztett komoly bicepszeket és kockákat a megfelelő helyekre, küllem alapján első nézésre lehet be se engedném egy ehhez hasonló korhatáros filmre. A főszereplők között ezzel arányban a minimálisabb kémia sem érezhető, nemhogy a sztoriban belengetett nedvesítő vibráció.

Annyi a gond csupán ezzel a filmmel, hogy gyenge mint a harmat, de nem mint adaptáció (ezt nem is tudnám megítélni), hanem szimplán mint film. Azt a facepalmos görcsöt pedig senkinek nem kívánom, ami a zárójelenetet látva a könyökömet buzerálta.
Értékelés: 35%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése