Lou Bloom munkanélküli tolvajként keresi kenyerét. Egy közúti baleset szemtanújaként lehetőséget lát az esetet körülvevő érdeklődésben. Innentől keresve szándékosan keresi a hasonló eseteket és próbálja első tudósítóként eladni felvételeit a médiának, a minél véresebb és borzalmasabb eseményekről.
Tehát a film elsősorban Lou Bloomról szól, de ez félrevezető, hisz a valódi szereplők azok a láthatatlan személyek, akik ott ülnek a tv előtt, az internetet böngészve és éheznek a minél felkavaróbb képsorokra. Írjuk le, a film leginkább rólunk, szemlélőkről szól. Lou Bloom csupán azt csinálja, amit egy forgatókönyvíró tesz. A legjobb helyen próbál lenni a lehető legjobb időben. Néha kicsit felturbózza a dramaturgiát, hogy áruja eladhatóbb és még értékesebb legyen a fogyasztók számára. Amit tesz természetesen elítélendő, de erkölcsi alapok nélkül nem a morális norma szerint látja cselekvéseit. Úgy tekint foglalkozására, mint egy más, szakmájában leginkább érvényesülésre vágyó dolgozó, a maga nemében értéket teremt. Persze a tv társaság vezetőnője is bűnös, bűne talán még kicsivel hangsúlyosabb is, mivel ő tudatában van cselekedetei súlyának, csak szakmai karrierjét az erkölcs felé helyezi.
Kíméletlen, őszinte pedig csak tűéles párhuzamot rajzol emberségünk sötétebb oldaláról. Ehhez pedig kiváló partner a máskor bekebelező mosolyát és arcrezdüléseit gyomorforgatóra és félelmetesre cserélő Jake Gyllenhaal. Mint film és mint tükör is kiválóan működik, csak kár, hogy ez a kép lesújtóan köszön vissza a vászonról.
Értékelés: 85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése