Öt pár intim életébe nyerünk bepillantást ebben az ausztrál alkotásban. Vígjátékként van kategorizálva, de meglepetésre igen komoly témát pendít meg, és sokszor nem is burkolja ezt rózsaszín köntösbe.
A marketingszempontból érthető magyar cím így némileg aláássa a film jelentőségét és komolyságát. Mint mondtam, látszólag ugyan komikus a felvetés, de párkapcsolati szempontból nagyon hangsúlyos a téma:
Mit bír el egy kapcsolat? Mennyire lehet őszintének lenni? Fel kell-e tárni a még magunk számára is kínos vágyakat? Valódi-e az a kapcsolat, ahol egy személy csak egy részét tárja fel a teljes személyiségének? Megéri-e - szigorúan külső szemléleti viszonyban - súlyosabb hazugságokat kitalálni, ha azzal el tudjuk fedni az oly kínos ösztöniséget?
Ilyen, és ehhez hasonló rendkívül kényes és kellemetlen témákat boncolgat a film, amelyen ugyan jókat lehet néhol derülni, de jóval értékesebb annál, hogy ennyivel túllépjünk az egészen. Látunk őszinte feltárulkozást, de többségében azokkal az esetekkel találkozunk, ahol a feltárulkozást sokszor igen súlyos hazugságokkal leplezik. Nem titok, a film nem objektívan áll a témához, hanem próbál a saját módján a helyes útra terelni bennünket.
Az újonnan beköltöző szomszéd személyét akár magunkkal is párhuzamba vonhatjuk, hisz mi is újoncként toppanunk be a párok életébe. Jelenlétekor kiváltott érzelmek némileg egybecsengenek a bennünk kavargó érzésekkel is: hol jó szívvel, szeretettel fogadják, néhol hűvösen, de van ahol rendkívül kényelmetlen a megjelenése. Ő maga is súlyos terhet hordoz a vállán - ez is egyfajta általánosítás - de megnyilatkozását senki nem veszi a várt komolysággal, hisz legelőbb mindenkinek a saját udvarát kell rendbe tenni.
További pozitívum, hogy a műfaji meghatározás ellenére a film nem bagatellizálja el a lezárásokat, hanem néhol boldog véget kerít, néhol tragikusat, de vannak olyan szálak, amelyet egyszerűen lezáratlanul hagy, és nem kerekít a végére az addigi történésekhez képest idegen levezetést (leginkább ezeknél érhető tetten a film vezető szándéka). Maga a zárójelent ügyes filmesfogás (talán segít kicsit elvonatkoztatni), de a történethez egyszerűbb, és többet mondó vég dukált volna. Itt érhető tetten, hogy maguk a készítők is próbálták azért némileg oldani a kényes szituációkat.
Ne ítéljünk a magyar címből, inkább hagyatkozzunk az eredetire, amely francia nyelvi szinonimája az orgazmusnak. Rendkívül találó, bár valljuk be nem lett volna egyszerűbb erre rímelő fordítást találni. Hiába vígjáték, abból, hogy ez az öt kapcsolat egy környéken játszódik, nem feltétlenül kellemes következtető lehet vonni: a minket magában hordozó környezet falai között milyen ösztönök várnak a felszínrejutásra, milyen önfedező hazugságok bújtatnak súlyos titkokat. Persze ilyenkor lehet azzal védekezni, hogy ez csak egy film felturbózott és eladhatóbb dramaturgiával, de ez nem pont egy olyan kényelmesebb megoldás, amit a szereplők is tanúsítanak a történet során?
Értékelés: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése