David Schultz és öccse Mark Schultz profi birkózóként olimpiai aranyat nyert a Los Angeles-i 1984-es olimpián. Mark azonban így sem tudott kitörni fivére árnyékból. Így mikor a milliárdos John E. De Pont felkeresi a lehetőséggel, hogy csatlakozzon saját alapítású birkózó szervezetéhez, a Foxcather-höz, megragadja az alkalmat és kilép bátyja szárnyai alól.
Markot tehát a kényelmetlen árnyék, ez sodorja bele De Pont karjai közé. A sztoriból első blikkre lejön: ha egy milliárdos a pénze révén kicsit többet gondol kvalitásairól, a valós tudásánál, abból semmi jó nem származik.
De Pont motivációját elsősorban a családja révén rá helyezkedő nyomás indukálja. Saját értéket akar teremteni, amely révén létezése autoritást nyert a nagynevű család végeláthatatlan tagjai között. Ezért használ nagyívű szavakat, és dobálózik nagyívű jelzőkkel, hisz célja nem lehet más csak a csúcs. És nehéz magasra jutni, ha az ember már eleve a onnan indul. Legalábbis nem árt némi tehetség, de legalábbis éleslátás a választott érdeklődési körben (esetünkben ugye ez a birkózás). Ellenkező esetben ugyanis a pénz csak egy darabig elég, eljön az a pont ahol belép a féltékenység, és egyéb önfelmentő tényezők, amelyek aztán baljós végkimenetelt idézhet elő.
Maga a film két oldalról közelíti a sztorit, Mark, és De Pont szemszögét is látjuk, a mozgatórugókat, indítékokat, motivációkat tisztán érthetjük is. Nem egy kellemes darab, és mindhárom főszereplő remek teljesítménnyel járul a cselekmény súlyozásához.
Egy kicsi azonban kevesebbnek érzem a filmet Miller legutóbbi alkotásához képest (Moneyball) pedig nagyon negatívumot nem tudnék felsorakoztatni a film ellen. Talán a szereplők nem elég szimpatikusak ahhoz, hogy mélyebb részvétet, de legalább együttérzést ébresszenek a nézőkben.
Értékelés: 75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése