Eleanor és Connor fiatal szülőként élik át a lehető legnagyobb tragédiát: elvesztik újszülött gyermeküket. A film(ek) nem tesznek említést a hogyanról, sem a felelősségről, kizárólag a feldolgozásra fókuszál. Azért filmek, mert két alkotásról van szó, a nő és a férfi szemszögéből ábrázolva a feldolgozás folyamatát. Nincs két egyforma gyász (ezt a film is kimondja) épp ezért izgalmas a téma a formai szokatlansága miatt. Nem felváltva látjuk a karaktereket, hanem külön saját szemszögből végigvezetve.
Ez a forma lehetőséget nyújt arra is, hogy a bennünk lévő mérleg nyelvét valamelyik oldal felé billentse. Arra mondjuk nem árt felkészülni, hogy elég komplikált esetekről van szó, a választáshoz pedig az összes változót figyelembe kell (kéne) venni.
Her
A nő éli meg a tragédiát látványosabban, fájdalma, szenvedése átélhető és ehhez Jessica Chastain nagyszerűen járul hozzá. Törékeny, robbanásra kész karakter, abszolút kiszámíthatatlan reakciókkal, ez pedig fojtott fezültséggel tölti meg jeleneteit. Próbál új életet kezdeni (maga a cím erre utal), de a múlt valamilyen formában állandó jelleggel visszaköszön. Az újrakezdés egyben a múlt elnyomását is jelentné, erre viszont láthatóan Eleanor még nem áll készen. A film jól ábrázolja a főszereplőben uralkodó kettősséget amit az imént fejtegetett továbblépés kapcsán merül fel.
Connor kívülről látva könnyebben birkózik a tragédiával, de csak próbálja elnyomni a gyászt, túllépni a dolgon a jövőbe meneküléssel, és ez a külső látszat az amely Eleanort elhidegíti magától. Egy megingást leszámítva kettejük közül talán mégis ő az aki (a látszat ellenére) nem személyesíti ki a tragédiát.
A két film ugyanaz a történet két oldalról vizsgálva, a filmek azonban egy-két ponton eltérnek egymástól (ennek észrevételéhez mondjuk elég fontos, hogy egymást követően nézzük meg a két alkotást). Szavakban, kezdeményezésben, amelyek ugyanazt a cselekményt vetítik ki, de eltérő viselkedéssel: talán emlékekbe szőtt vágyak dolgozzák át a ténylegesen megélt cselekményt. Pár alig észrevehető momentumról van szó, mégis ezek adják a film legjelentősebb mozzanatait.
Külön-külön nem olyan kivételes ez a két alkotás, de összeillesztve sokkal élesebb és zavarbaejtőbb mint részekre bontva és külön elemezve. Készült film semleges oldalról is Them címmel, de én egyelőre nem szeretném tisztába tenni a kérdéses dolgokat, és félek túl sok konkrét választ kapnék attól az alkotástól.
Remek tanulmány, amelynek formai szokatlansága, és ennek a remek kihasználtsága adja meg az igazi karakteres jellegét.
Nem osztályoznék külön, mert mint mondtam a kettő együtt működik igazán.
Értékelés: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése