Minden idők legünnepeltebb kínai bűvésze Wi Ling Soo, valójában nem más, mint az arrogáns, és durva Stanley Crawford.
Minden idők legünnepeltebb kínai bűvésze Wi Ling Soo, valójában nem más, mint az arrogáns, és durva Stanley Crawford.
Stanley művészete mellett előszeretettel vizslatja, majd buktatja meg azon kollégáit, akik a szakmájukat többnek tartják annál, mint ami valójában: Illúzió. Ezért keresi fel egy régi barátja - aki nem mellékesen szintén a bűvésziparban tevékenykedik - és kéri fel arra, hogy fejtse meg a bájos mentalista, Sophie trükkjeit, akin eddig senki nem tudott kifogni.
Stanley útra is kell, és találkozik is fiatal lánnyal, de innentől a történet nem a várt szerint alakul.
Illetve pontosan úgy alakul, hisz a filmkódex szerint haladunk a cselekményben. Woody Allen filmje olyan, amin túl sokat agyalni, és túl sokat fejtegetni nem érdemes. Adott ugye a megrögzötten realista Stanley, aki profin kivitelezett átverésből keresi kenyerét - bűvészként - de a tényleges varázslatot csípőből elutasítja. Mikor találkozik a bájos mentalistával, gyengéd, megmagyarázhatatlan érzelmek kerítik hatalmukba, ezeket pedig önmagának beismerve saját világán fordítanak legalább 180 fokot.
Ugye-ugye, a film témájában a varázslatról, illetve annak illúziójáról szól, de - remélem nem lövök le nagy poént - a szerelem tényleges mágiáját hivatott alátámasztani. Nincs váratlan fordulat, kőről kőre a lefektetett, és előre elképzelt fordulatok mentén haladunk, így maga a film sem okoz semmilyen meglepetést.
Woody Allen ismét a romantika pályáján halad, legújabb alkotása nem nevezhető úttörőnek, inkább amolyan útszéli panziónak, ahová a fáradt nap után szívesen tér be az ember megpihenni, de amint kipihente magát útra is kel.
Értékelés: 60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése