Tom és Lucy egy írországi fesztiválra igyekeznek, de mielőtt ténylegesen az eredeti cél felé vennék az irányt, kettesben szeretnének eltölteni egy kellemes éjszakát a - képeken legalábbis - hangulatos Kilairney hotelben.
Az odaút során azonban nem várt akadályba ütköznek, és eltévednek a szűk, fénytelen erdei utak rengetegében.
A sötét, és a baljós erdei alaphangok azonban nem az egyetlen félelemforrást jelentik a frissen összejött pár romantikusnak szánt közös éjszakáján
Nem árulok azzal el nagy titkot, ha elárulom, hogy a párt egy idegen, ismeretlen motivációk által vezetve terrorizálja az
éjszaka folyamán, és ezzel kaptunk is egy klasszikus horrorfilmes történetet. Jeremy Lovering filmje azonban egy kicsivel többet nyújt a műfaji alapokhoz visszanyúló felütésnél, és a szokványos csak eszköztárból csak érzéssel kever a történet menetébe. Szerencsére a direktbe ijesztgetésnél némileg intelligensebb módon viszi a szálat. A feszültség kialakításában, és fenntartásában leginkább felelős az idegpengető alapzaj, a sötét, alapból is meglehetősen félelmetes erdő, valamint a magát nem túl gyakran mutató, de ezáltal még érzékletesebb fenyegetettség.
Az ismeretlen betereli kisegereit saját útvesztőjébe, majd ott kedvére kergeti őket, játszogat velük, abszolút kiszámíthatatlanul. Ez a motiváció nélküli vezetgetés az, ami némi újdonságot hoz a műfaji keretekbe, és ez a random játszma emeli kicsit a műfaj felé az alkotást.
Önmagában nyilván kevés újdonságot hoz, de feszültségvezetésben képes olyan elemeket felsorakoztatni, amelyek nem csikorognak a már rég lekoptatott ösvényen. Nem különösebben emlékezetes, de stílusos, és kétségkívül hatásos, ez pedig elismerésre méltó a műfaj szűkülő berkei között.
Értékelés: 70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése