Már a kezdés elég tragikus. A rádió bejelenti, hogy az emberiség utolsó reménysugarát jelentő űrhajó megsemmisült, így a világvége elkerülhetetlen. Dodge-ot ennek hallatára neje elhagyja, és kénytelen szembesülni vele, hogy élete utolsó pár hetét egyedül kell leélnie. Ekkor azonban találkozik a szétszórt, kissé habókos Pennyvel, aki sem korban, sem ízlében, sem természetben, sem semmiben nem illik Dodge-hoz.
Ám a világvége közeledtével a dolgok nem szokott medrükben csordogálnak tovább.
Tragikus kezdés ugyan, de kimondottan ötletes és eredeti felvetés egy romantikus komédia erejéig. Ennek megfelelően kell kezelni is az egész történetet, hisz az alapszabályok még az apokaliptikus állapotok ellenére sem változtak meg. A szereplők szépen végigzongoráznak múltjukon, hogy aztán egymásban találják meg azt a valakit, akivel "szívesen" szenderülnek majd jobblétre. Komédia révén a mellékszereplők kétdimenziósak, és inkább csak színes dekorációként szolgálnak a két főszereplő által bejárt ösvény oldalán.
A világvége-téma ellenére a hangulat kellemes, a szereposztás ennél nem is lehetne tökéletesebb, és túlságosan ragozni sem kell a filmet, mert nem egy gondolatébresztő alapműnek szánták. Annak, amit céloz, azt sikeresen meg is üti: ártatlan, jóleső kis szösszenet, amely magában hordozza a műfaji jelleg butaságait, de - és ez ritka - erősségeit is. Így lesz belőle egy könnyen feledhető, de mégis kimondottan szerethető alkotás.
Értékelés: 60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése